Hosszú évekkel ezelőtt mesélték
nagyváradi barátaim, hogy nem messze Szent László városától, a Hegyközszáldobágy
felé vezető úton van egy mesebeli halászcsárda, ahol egy magyar szakács magyar
ízekkel kápráztatja el a nagyérdeműt. A minap arrafelé utazván tettünk egy
kisebb kitérőt az étterembe, mely egy 12 hektáron elterülő nagyobb komplexumon
belül működik. Van itt halastó, szálláslehetőség, konferenciaterem és piano bár
is.
Az étterem hangulata rusztikus, a
megnyerő kerthelységben nádtetős asztalok.
Az autentikus népiség dominál, de mind a beltérben, mint a kerthelységben megjelenik a giccs is (falfestmények, kerti törpék).
Az autentikus népiség dominál, de mind a beltérben, mint a kerthelységben megjelenik a giccs is (falfestmények, kerti törpék).
A pincérek tudnak magyarul, amit
örömmel vettünk. (A honlap magyar nyelvű változatára ráférne egy lelkes
korrektor.)
Az étlap meglepően hosszú, a román,
az erdélyi illetve a magyar konyha közismert és népszerű fogásait kínálja, az
utóbbi dominanciája mellett. Furcsának tűnt, hogy egyes halételeket, melyek a
négy személyes tálakon szerepeltek (ezeket két személyre nem készítik el) nem
találtuk az étlap megfelelő rovatában. Tetszett, hogy tartanak olyan ételeket
is, melyek nagyon kevés vendéglő étlapján szerepelnek, mint például halfasírtot
vagy marinált pontyot. Halgaluskás levest pedig eddig még sehol nem láttam.
Rendeltünk kis adag halászlevet
és halcsorbát,
makói haltepertőt,
mozzarellával és paradicsommal besütött süllőszeleteket, vaslapon pirított harcsa- és pontycsíkokat roston sült zöldségekkel valamint somlói galuskát.
Ezutóbbit leszámítva, mely nem volt ugyan élvezhetetlen, de azért hagyott kívánnivalót maga után (a csokoládémártás nem volt kellően intenzív, az egész kompozíció túl édes volt, erényeként említhetem viszont, hogy kellően szaftosnak és mazsolásnak találtuk, a krém az krém volt s nem puding) ételeink kellemes meglepetést okoztak.
makói haltepertőt,
mozzarellával és paradicsommal besütött süllőszeleteket, vaslapon pirított harcsa- és pontycsíkokat roston sült zöldségekkel valamint somlói galuskát.
Ezutóbbit leszámítva, mely nem volt ugyan élvezhetetlen, de azért hagyott kívánnivalót maga után (a csokoládémártás nem volt kellően intenzív, az egész kompozíció túl édes volt, erényeként említhetem viszont, hogy kellően szaftosnak és mazsolásnak találtuk, a krém az krém volt s nem puding) ételeink kellemes meglepetést okoztak.
A halászlé maga volt a tökély,
nem túl híg, nem túl sűrű, nem túl sós, nem túl zsíros, a filézett pontydarabok
frissek és jó állagúak, hasonlóan kiváló volt a haltepertő is, valamint a
halcsorba. Ízlettek a főételek is, a friss hal a titka egy jó halászcsárdának, itt
megfelelő beszállítóval dolgoznak, annyi biztos.
A hely nagyon népszerű, ételeink ezzel
együtt időben érkeztek, sőt, a várakozási idő valamivel kisebb is volt a
szokottnál.
Az italfronton lehetne fejleszteni,
sör, bor és pálinka tekintetében egyaránt, de így ahogy volt a hely, kifejezett
megelégedésünkre szolgált, jó szívvel ajánljuk másoknak is.
Dorozsmai Endre
A szöveg rövidített változatát a Demokratának adtam le.
A szöveg rövidített változatát a Demokratának adtam le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése