Ha lassú is az erdélyi – partiumi
vendéglátás fejlődése, de évtizedes távlatban határozottan érzékelhető.
Örömteli ugyanakkor a magyar éttermi világ kisugárzásának hatása, ami tetten
érhető egyes fogások térhódításában (babgulyás, Jókai bableves, pörköltek,
somlói, brassói), de abban is, hogy nem egy helyen Magyarországról hazatért
vagy Magyarországról elhívott szakácsok dolgoznak a konyhán.
A nemrégiben a Horgonyhoz címzett,
igen impozáns és rendkívüli jó ízléssel kialakított csárdába tértünk be, mely
Nagyszalonta határában működik.
A beltér több motívuma kifejezetten magyaros, a
falfestéstől a korondi kerámiákig.
A felszolgáló ezzel együtt nem kommunikál
magyarul, az étlapon viszont magyarul is feltüntetették az ételneveket.
Rendeltünk görögnek mondott
csirkelevest,
ami a helyi vendéglátás egyik slágerételének számít, finom volt,
pacallevest, ami a műfaj élvonalát képviselte, a pacal állagát optimálisnak
találtuk, akárcsak a lé selymességét és ízegyensúlyát.
Kértünk továbbá oldalast
valamint haltepertőt.
Az oldalassal is meg voltunk
elégedve, hiányoltuk viszont a köretet, annál is inkább, hogy nem
figyelmeztettek arra, hogy nem tartozik a húshoz semmi. Még jó, hogy rendeltem
„aranyburgonyát”, azaz főtt majd sült krumplit a halhoz, ezen osztoztunk ketten.
A haltepertő alapanyaga jó volt, iszapízmentes ponty, jó lett volna valamivel
hosszabban sütni, de így sem volt rossz. Ízlett a helyben panírozott
hagymakarika is. A borlapon néhány
magyar tétel is szerepel, de társam volán mellett ült, a haltepertő meg sört
kívánt, úgyhogy az Ursus sör mellett tettem le a voksomat.
Összességében remek élmény volt
az étterem tóparti festői teraszán étkezni, jó szívvel ajánljuk a helyet
másoknak is.
Dorozsmai Endre
FB: https://www.facebook.com/Restaurant-Ancora-Salonta-478101782375010/info?tab=overview
A szöveg a Demokrata számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése