A Copita az idei év
legkellemesebb, legmeggyőzőbb élményeimnek egyike volt. Egy igen kedves
jóbarátommal mentünk hazafelé egy kiadós gasztro-turné után, az is kérdés volt,
hogy elérem-e óránként induló vonatom kinézett járatát, de amikor megláttuk a
Copita-t, mondtam, hogy ide muszáj bemenni, legfeljebb egy későbbi vonattal
megyek haza. A parányi helység atmoszférája otthonos, barátságos, jó ízléssel berendezett,
a bejárati ajtóban bortartó, kis asztal, rajta boros palackok szolgálnak gyertyatartóként.
Jeleztük a kedves, mosolygós
párnak, hogy mi járatban vagyunk s hogy gyorsan akarunk inni valami jót. Jómagam
Szentesi József mester Cool elnevezésű rosé habzó borát kértem (eddig azt
hittem, csak pezsgői vannak),
társam választása a szekszárdi Schieber pincészet
roséjára esett.
Iszogatom a bort, mondom, ez igen jó, de nem érezni benne a
szénsavat. Rögtön cserélték, az új bontás már szénsavas volt.
Miközben beszélgettünk, egyszerre
az asztalra került egy kis minőségi sonka, remek kenyéren valamint olajbogyó és
capri-gyümölcs a ház ajándékaként. Nagyon jól esett a gesztus, bár addig több
helyen is ettünk s egyáltalán nem voltunk éhesek.
A remek sonkáról – mely Serrano
volt - így írnak a Facebook oldalukon: „Klasszikus
spanyol szárított sonka, sertéshúsból, ami megőrzi a sertés combjának alakját. Ez az egyik legismertebb és talán a legnépszerűbb spanyol
sonka. A spanyolok számára a sonka nem
egyszerűen étel, hanem a kultúra része, ugyanúgy beszédtéma az asztali
társalgásnál, mint nálunk a bor. Illik véleményt mondani róla, felismerni a
különbségeket, megbírálni. Első látásra abban különbözik a mi sonkánktól, hogy
nem füstölik, hanem egyszerűen sózással tartósítják.”
A Copita olyan hely, melyet el
sem hagytunk, de már visszatérnénk. A kiszolgálás osztályon felüli, a borok kiválóak.
Ide még visszatérünk. De előbb meg kell látogatni a Solera-t a Kertész utcában,
mely, ahogy nézem, szintén az ő tulajdonukban van.
Dorozsmai Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése