Mióta Molnár B.
Tamásnak köszönhetően a Rév csárda referenciapont lett a halászlé témájában,
nagy vágyam volt ide ellátogatni. Így aztán tettünk egy jókora kerülőt a
legutóbbi fővárosi látogatásunk alkalmával, s nem bántuk meg.
A halászlét mindig
frissen főzik, erős tűzön, szélesedő magyar bográcsban, legkevesebb két adag
készül el egyszerre. Éltünk a lehetőséggel, odaszóltunk egy órával a tervezett
érkezésünk előtt, hogy mikorra kérjük a vegyes halászlét. Ami épp akkorra el is
készült, a bográcsot, ahogy levették a tűzről, már tették is az asztalra.
A
maradékot hazavittük, s még egyszer ettünk belőle otthon. Kértünk még
haltepertőt,
halpástétomot,
„roston” (valójában bő olajban) sült süllőt
és
füstölt olajos halat.
Desszertnek csokoládétortát.
Az ételek rendben voltak,
bár a csokitortából a lisztet kihagytam volna. A hozzá adott szilvamártás
helyben készült s igen finomra sikeredett. Jó érzés volt beszélgetni a
tulajdonossal, akit az Isten is vendéglátónak teremtett. Elmondta, náluk nincs
titok, mert a titkot az ember a sírba viheti, s akkor mások nem gazdagodhatnak
általa élményben. A halászlének például az a fortélya náluk, hogy nem
egyszerűen forralják, hanem lobogva főzik, aminek következtében a lé
besűrűsödik, selymessé válik.
Szerb popzene
helyett magyar népzene jobban illene a helyhez s az sem lenne rossz, ha az
itallapon a minőségi borok decinként is szerepelnének.
Elvben lehetséges, hogy
kinyitottak volna egy palackot a kedvünkért, ha nem is vesszük meg az egészet,
de nem próbálkoztunk vele. Társam sört ivott, jómagam vezettem, így nem mertem
egy lakófröccsnél többet inni.
Összességében az év
egyik legkellemesebb élménye volt a Rév csárda, minden halászlérajongónak
kötelező!
Dorozsmai Endre
További információk, arc poetica, étlap, itallap: http://revcsarda.hu/
A szöveg a Demokrata számára készült.
A Rév csárdában 2013 december 21-én jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése