Szeretem a meghitt,
múltidéző, szeparés, nehéz tölgyfaszékes sörözőket. Azokat, melyek a pubok
elterjedése előtt intimitást biztosítottak sok-sok korsó sör elfogyasztásához.
Még van belőlük szerencsére országszerte néhány, akkor is, ha egyébként jócskán
megfogyatkozott a számuk, kezdve a legendás Tüköryvel, folytatva a Papnövelde
utcai Bécsi sörözővel, a Bem sörözővel s bezárólag a keszthelyi, Oroszlánhoz
címzett Holsten-nel.
Ezekhez a sörözőkhöz sajátos atmoszférájukon túl általában
elfogadható vagy kifejezetten jó konyha társul, korrekt árviszonyok mellett. A
vizsgálatunk tárgyát képező helyen nem éppen így volt. Az Oroszlánhoz címzett
sörözőben nem mentek ugyan árak tekintetében a tűréshatár fölé, de szinte mindent
túláraztak kb. 30%-al. Persze alapkérdés, hogy mihez képest. Nos, a hely
színvonalához, a szolgáltatáshoz, más helyekhez s akár a Fő utcai pozicionáltsághoz
képest is. A Balaton mellett sokkal magasabb minőségi kategóriában is
érezhetően olcsóbban lehet enni-inni. Aligha véletlen, hogy miközben a vendéglő
utcára néző ajtajaira és ablaktábláira majd az egész étlapot krétával felírták,
az árak felől csak bent lehetett tájékozódni.
Más bajunk különösebben
nem volt. Ettünk egy adag átlagos rántott gombát,
egy remek töltött paprikát
s
egy két személyes szárnyas-tálat.
Rajta két rendben levő Holstein szelet, egy
hasonlóképpen ízletes libacomb párolt káposztával és két, a hosszas érlelés
ízjegyeit magán viselő (kevésbé udvariasan: a panírozás előtt túl sokat állott)
rántott pulyka. No és persze köret, amit sajátos módon, ellentétben a vendéglők
zömével, ahol a két személyes tál étlapon feltüntetett ára integrálja a
köretet, külön számoltak fel.
A keszthelyi Hosten
sörözőt beiktattuk a „még elmegy” kategóriába. Vissza nem térünk, inkább
szétnézünk a szomszédos Hévízen.
Dorozsmai Endre
A Holsten sörözőben 2008. március 3.-án jártunk.
A szöveget a Demokratának adtam le akkortájt, bizonyára meg is jelent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése