A kilencvenes
években még nem volt világos számomra, hogy mennyire szoros összefüggés van a
vendéglátás szívélyessége és az adott vendéglő tulajdonosi háttere között. Egy
idő után esett a tantusz, hogy a családi vállalkozások, ahol értelemszerűen
mindenkinek ugyanaz a célja, ténylegesen családias légkört tudnak teremteni,
persze, ha nem növik túl magukat, és nem kell seregnyi felszolgálót
alkalmazzanak. Első igen kellemes élményem ebben a műfajban a Gigler vendéglő
volt a kilencvenes évek elején, legutóbbi pedig a Magyar Konyha által a budai
kertvendéglők élbolyába sorolt Schieszl Budakalászon.
A sváb és magyar
konyha alapfogásaira építő vendéglőnek
gyönyörű a kerthelyisége, hangulatos, rusztikus
a borozórésze, saját termelésű, meglepően korrekt borokat kínálnak, továbbá
házi főzésű fagylaltot, medvehagyma-pestot, s egyéb házi készítményeket. A
szódát saját gravírozott békebeli üvegpalackban szolgálják fel,
s persze
tartanak házi szörpöket. A gyermekeket játszószoba várja, ennek külön
örvendtünk, akárcsak a saját parkolónak.
Pisztrángot
rendeltünk, roston sült zöldségekkel,
négysajtos speclét
valamint egy „ropogós”
húsos tálat két személyre, melyen volt csülök, kacsasült, marhalábszár, sárgarépás
csomboros párolt savanyú káposzta, sült alma és tepsis krumpli.
Ha nagyon
akarnám, lehetne egyik-másik fogás tökéletesítésére javaslatot tenni – például
a „ropogós sültes tálon” sem a csülök, sem a kacsa bőre nem ropogott - maradjunk
annyiban, hogy hibája egyik ételnek sem volt s minden jól esett úgy, ahogy
kaptuk.
Nagyon jól éreztük
magunkat Schieszléknél, ajánljuk másoknak is e remek családi vendéglőt.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
A Schieszl vendéglőben 2012. június 22-én jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése