Új vendéglő nyílt a csíkszeredai Hargita Vendégváró alagsorában.
A Club 30 érezhetően szakítani akar a sokak által megunt sablonokkal, ez jól érződik az étterem elegáns, de egyben meghitt, modern, de nem modernkedő, ötletes belsőépítészeti megoldásokkal tarkított belterében. Hangulatvilágítás,
fogyasztható világzene és a kandallóban pattogó tűz fogadja a betérőt.
Az étlap is üdítő a kulináris szabványokra épülő vendéglátói világunkban. Kínálatuk széles, nem eltúlzottan az. (Valaha, a kilencvenes évek közepén odavoltunk Aubel Ervin budapesti éttermeiért, a Kispipa – Média Club Étterem - Fészek Klub hármasért, mert ott 200 féle ételt lehetett kapni. Azon nem gondolkoztunk, hogy akár nagyobb forgalom mellett is miként lehet frissen kínálni ennyi ételt úgy, hogy az 20 perc alatt a vendég asztalán legyen. A válasz egyszerű: sehogy.)
Rendeltünk szarvasgombás vargánya cappuccinot, halászlevet és sajtfondue-t. A cappuccinonak nevezett gombaleves markánsan vargánya-ízű volt, selymes, gyönyörű tejhabbal ékített, tényleg cappuccinoszerű,
a szarvasgombát nem érzékeltük, de ez még mindig jobb volt, mintha megnyomták volna demetilszulfidos „szarvasgombaolajjal”, amit az ember még másnap is érez a gyomrában. (Az idézőjel azt hivatott jelezni, hogy a általam ismert „szarvasgombás” készítmények egytől egyig, szintetikus aromával kezeltek, s valódi szarvasgombát vagy beletesznek vagy nem, de ha beleteszik is, nem az adja a karaktert, hanem az aroma. Komoly szarvasgomba-ismerők egyöntetűen azt állítják, hogy a szarvasgomba frissen tudja kiadni az aromáját, kereskedelmi készítményekbe aligha menthető át a semmivel sem összehasonlítható diszkét, rafinált illat- és ízvilág.) A rusztikus, hangulatos kerámiatálban tálalt halászlé tetején több piros zsír honolt a kelleténél, a halakat pedig tovább főzték az optimálisnál, viszont a lé markáns, jóízű volt, nem sózták túl, mint a legtöbb helyen és a hal szerencsére nem volt tömegtenyésztésű pangasius.
A dömpingáron kapható pangasius hal harcsa vagy süllőhelyettesítő funkciója elérte sajnos a halászlevelet is, az utóbbi évben több helyen is volt (bal)szerencsénk ehhez a stiklihez. A legenda szerint svájci pásztorok által kitalált sajtfondue finom volt, ennek is szeretnivaló volt a tálalása, az adag is megfelelőnek bizonyult, értsd nem volt eltúlzott, a hagyományos kenyérkocák mellett uborka-, paradicsom- és paprikadarabkákat meríthettünk az olvadt sajtba.
Mindezt kétségkívül átlag feletti, de messze nem elrugaszkodott áron kínálják.
A Club 30 azon ritka helyek egyike, mely visszatérésre sarkall, kipróbálni például a lazactatárt vagy a rókagombás sertésjavát. Ajánljuk másoknak is.
Dorozsmai Endre
A szöveg az Erdélyi Napló jövő heti számában fog megjelenni.
A Club 30-ban 2012. február 23-án voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése