Az igényes
vendégkör tekintélyes része érthető gyanakvással tekint az egzotikus
gyorsétkezdékre. Ezek alaptípusa kétségkívül az európaizált, lebutított egyen-kínai,
melyről elég sok rémtörténet kering szóban és írásban egyaránt. De ne
általánosítsunk egyrészt, mert nem minden kínai, ami távolkeleti, másrészt a
kínai gyorséttermek sem egyformák. A Szabadság tér tőszomszédságában
gyorsétteremként működő Momotaro egyenesen a kínai éttermek élére került
például a Dining Guide legfrissebb kiadványában.
A minap a Pad Thai
nevű egységbe látogattunk el, mert jó referenciánk voltak róla. Specialitásuk a
frissen, látványkonyhában készült wokozott étel, az alapanyagok friss benyomást
keltenek, bőkezűen bánnak a friss, egzotikus fűszerekkel, ami kikerül a
tenyérnyi konyhából, az illatos, gőzölgő, kóstolásra csábító.
Némi hezitálás után
egy Tom Ka Ghai leves és egy desszert – konkrétan mangós ragacsos rizs -
mellett döntöttem. A levest főleg azért kértem, hogy legutóbbi, No 1.-beli
csalódottságomat enyhítsem, de azért biztos, ami biztos, jóelőre megkérdeztem,
hogy szórnak-e zöld koriandert a levesre. Megnyugtattak, hogy igen.
Izgalmas,
savanykásra hangolt remek, levest kaptam, megfelelő mennyiségű galangal-lal és
thai citromfűvel ízesítve, kellően kókuszosan, korrekt beltartalommal,
s nem
okozott csalódást a desszert sem.
Helyben készült jeges teát ittam a gyors
ebédhez, s azzal a meggyőződéssel léptem ki az ajtón, hogy ide még biztosan visszajövök,
a wok-specialitásokat megkóstolni. Kétségkívül drágább hely a Pad Thai a
fősodratú távolkeleti gyorsbüféknél, de az is biztos, hogy összehasonlíthatatlanul
magasabb szintű ételeket kínál.
Dorozsmai
Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése