5-ös halászcsárda (Kecskemét külterület)

Kecskeméti 5-ös bekötőút mentén működik az 5-ös halászcsárda. Étlapja a hagyományos, közkedvelt magyar fogásokra épít, de kínál ritkább fogásokat is. A választék  nem eltúlzott, de széles a szegediesen készített kétféle (harcsa és ponty) halászlétől a sült keszegen, pisztrángon, süllőn át a kapros-tejfeles galuskával kínált kakasteréj-here pörköltig vagy a dödöllés erdei gyümölcsös szarvaspörköltig. A desszertfront sem reked meg a palacsinta - somlói  - gesztenyepüré sablonhármasnál, kínálnak kemencében sült tejes pitét, vargabélest, sajttortát  és túrógombócot is.

A beltér hangulatos,

kár, hogy rádió szól a háttérben, súlyosbításképpen tévé is megy, szerencsére hang nélkül. A kiszolgálás kedves, udvarias és gyors, az árak meglepően barátságosak, mind étel-, mind italfronton legyen szó halakról, borról vagy békebeli szódavízről.

Némi hezitálás után halászlé helyett pikáns halgombóclevest rendeltünk (1100 ft),

mert ez meglehetősen ritka fogása a halászcsárdáknak, továbbá haltepertőt (1190),

ami ugye elmaradhatatlan, salátával körített harcsacsíkokat (1490), amihez sült krumplit is kértünk

valamint haltatárt (1290).

A harcsacsíkok nem voltak élvezhetetlenek, de ezt a tányért inkább nevezném kötelességszerűnek, mint jól sikerültnek. A levesben a nagyipari tejföl nem oldódott csomómentesen, a halgombóc kissé törékeny volt, de magát a fogást alapvetően jó ízűnek és ötletesnek találtuk s külön értékeltük a hozzá adott ropogós héjú, friss, házi jellegű kenyeret. A haltepertő remekül sikerült, friss volt, ropogós, a haltatár pedig régi vágású, tehát darált és a megszokott módon ízesített, hatalmas vajhasábokkal, sok zöldséggel és ipari toastkenyérel tálalták kézzel faragott, Nagy-Magyaországot mintázó fatálon.

Összességében jót ettünk, nagyon kedvező áron s legközelebbre is hagytunk megkóstolnivalót.

Dorozsmai Endre

Vincent (Kecskemét)

A Vincent mellett már sokszor elmentünk kecskeméti turnézásaink alkalmával, most végre be is tértünk. A beltér kifejezetten dizájnos, a terasz nemkülönben. Dilemmáztunk is, hogy hova üljünk, aztán a légkondicionáltság győzött, s bent foglaltunk helyet. Jól esett a nyári 35 fokos forróságban.

Frissen facsart narancsléből ittunk „hosszúlépést”, a szódát fel sem számolták. Kóstoltunk továbbá egy Mondo di Chocco nevű sütit, mint mondták, ott helyben készítik a többi bizalomgerjesztő süteménnyel együtt. 4,5 pontra tartom a teljesítményt, de felfele kerekítettünk, mert minden rendben volt, nem szólva az árakról. 630 ft egy tisztes minőségű csokis süteményre korrekt díjszabás.

Végre valahol helyhez illő jó zene szól, a sanzon és a cool jazz közötti irányzat, nem mondom, hogy a kedvenc irányzatunk, de oda való, háttérzenének ideális.

Érdekes, hogy a felszolgáló nem hallott a Tripadvisor-ról, az ember azt hinné, hogy ezt a honlapot, ezt a céget az egész vendéglátós világ ismeri. Viszont mind tudtak a Szakkör kézműves sörözőről, amit értékeltünk – oda is mentünk hamarosan.

Dorozsmai Endre

Bodza bár (Kecskemét, Rákóczi út 16.)

A történelem úgy alakult, hogy mielőtt a franciákat megdicsérné valaki a nemzeti oldalon, kell fusson egy-két tiszteletkört, jelezve, hogy azért tudatában van a száz évvel ezelőtti eseményeknek. Nos, mi ezt ezennel letudtuk s utána már leszögezhetjük, hogy mind stílusban, mind tartalomban a franciák az európai gasztro-kultúrában az utóbbi évszázadokban, nagyjából a felvilágosodásnak nevezett szellemi korszak óta élenjárók és mintaadók. A francia bisztró mind kínálatában, mind berendezésében, atmoszférájában fogalom szerte a világon. A minap pont egy ilyen ékszerdobozszerű, franciás, nagy gonddal és törődéssel berendezett cukrászdába akadtunk bele Kecskeméten.

A Bodza bár egyszerűen gyönyörű a maga letisztult kidolgozottságával, egyből megfog s visszatérésre csábít. A kiszolgálás is kedves, a választékot inkább nemzetközinek mondanám. A sört, a bort és a pálinkát kifejezetten kedvező áron kínálják (2 cl Márton és Lányai pálinka 350 ft-ért kiemelkedő vétel), a süteményeknek viszont megkérik az árát, ezek 800 forint körül mozognak.

Rendeltünk egy kör Unicum után tiramisut, lolipop-sütit, limonádét s némi bort is. 

A bizalomgerjesztő házias, félújhullámos, lelkes amatőr sütemények mellett szép a borválasztékuk is, azt pedig kiváltképp díjaztuk, hogy nemcsak neves borászatoktól tartanak borokat, hanem olyan pincétől is, melyről nem hallottunk még, pedig kis társaságunk minden tagja követni igyekszik a magyar borpiacot. A tiramisut, mely ízre finom, állagra kellemes volt, belengte tolakodásmentesen az amaretto íze, az adaggal sem spóroltak. A csokis lolipop hozta a formáját. Kilyukasztott fedelű befőttes üvegben szolgálták fel az üde limonádét s megelégedésünkre szolgált az egri Havas – Tímár pince roséja is.

Jól esett elüldögélni a Bodza bárban, ajánljuk a helyet másoknak is.

Dorozsmai Endre 

A szöveg a Demokrata számára készült.

Szakkör kézműves söröző (Kecskemét. Bercsényi u 3.)

Kevés annyira reménykeltő és szívmelengető jelenséget tudunk felemlíteni a magyar vendéglátókultúra keretében, mint a kézművesség, a személyesség felértékelődését. Ezen  belül igen látványos a kézműves sörök utóbbi fél évtizedben tapasztalható térhódítása. Nem kétséges, e sörök nem válnak soha fősodratúvá, mivel előállításuk sokkal költségesebb és időigényesebb a nagyipariaknál, reklámozottságuk meg sem közelíti azokét, a kis cégek mögött nincs komoly tőkeerő. De azt remélni lehet, hogy fokozatosan egyre nagyobb szeletet hasítanak maguknak a sörpiaci tortából s hogy nemsokára eljön az az idő, amikor egy igazán jó vendéglőben presztízskérdés lesz, hogy kézműves sört is legyen az itallapon.

Bíztató jel, hogy egyre több vidéki városban nyílik e sörökre összpontosító egység. Pécsen van három, Szegeden már négy, Békéscsabán egy, Egerben három, Nyíregyházán egy, Debrecenben eddig egyet leltem, mostanság nyitott egy szolnoki söröző, mi a nemrégiben kapuit kitáró Szakkörben jártunk Kecskeméten,

mely a város első igazi kézműves sörözője. (A másik a Borkamra, amely, mint neve is mutatja, nem elsősorban söröző.)  

A beltér rendkívül hangulatos, ügyesen használják az üres üvegeket dekorációs elemként. 

Hat sört tartanak csapon és vagy hatvanat palackban, köztük nem keveset a legizgalmasabb sörfőzdék újdonságai közül. 

A Mad Scientist nevű főzde Jam72 nevű West Coast stílusú India Pale Ale (IPA) sört kértünk csapról, ugyanettől a főzdétől ugyanabban a műfajban (IPA) átismételtük a mangós változatot, továbbá ennek konkurensét, a Monyó áfonyás IPÁját s végül szintén a Monyótól egy „60 Shades of Kohatu” nevű IPÁ-t.

Mondanom sem kell, hogy egyik sör jobb volt a másiknál, a csapolttal sem volt frissességi probléma, s az is vitte el a képzeletbeli aranyérmet.

A felszolgáló kedves, udvarias, felajánlotta, hogy fotót is készít lelkes csapatunkról, ugyanakkor nem ártana, ha konyítana a témához. De legyünk optimisták, lehet, hogy beletanul idővel. Külön értékeltük, hogy a háttérzenét a rock klasszikusainak alkotásaiból válogatták a Pink Floydtól a Led Zeppelinig. Az árak érték-arányosak.

Nagyon jó hely a szakkör, ha Kecskeméten járunk, mindig be fogunk ide térni!

Dorozsmai Endre

Hellohal (Kecskemét, Kéttemplom köz)

A „Hellohal” nevű egységnek már a Tisza tó partján történt megnyitása felkeltette az érdeklődésem, de még nem sikerült oda eljutni. Amikor viszont azt olvastam valahol, hogy Kecskeméten a Kéttemplom közben is nyitnak, eldőlt, hogy hamarost találkozni fogunk, amit azért is nagyon vártam, mert a tusványosi nyári táborban volt egy protokoll-esemény, amire meghívást kaptam s ahol ők prezentálták az ételeket, jobbnál jobb falatokat, a haltatártól a harcsapaprikásig.

A minap harmadmagammal tértem be hozzájuk.

Tetszett a dizájn, a kiszolgálásról csak jót mondhatok.

A rádió helyett valami jól megválasztott nyugtató hatású zenét tennék. Nem tudom, hogy a vendéglőtulajdonosok mikor jönnek rá, hogy mennyire snassz rádiót bömböltetni egy egységben, ahol emberek esznek. Az intim szféra brutális megzavarása ez, az ember beszélget az asztaltársával s jön „valaki” és belebeszél.

Az italválaszték szűk, de korrekt, Bernard kisüzemi söröket tartanak elég drágán, 850 ft egy palack, valamint Alakor búzasört, az meg 950, 0,33 liter, ami kissé túlzás. A boroknál is erős a szorzó, a polcon 2400 forintos Konyári fehér Loliense 5000 forint, a többi bornál is jellemzően kettes felett van a szorzó valamivel. Eleve egy rosé borra elkérni 5000 forintot aránytévesztés, akkor is ha Sauska. A szódának 50 forint decije, az legalább rendben van, 3 deci limonádé 480 ft, mondjuk megfizethető.

Az ételeket nem lehet egy szóban elintézni. Maga a koncepció – friss magyar halból slágerételek, és átiratok (harcsa-gyros, harcsa-wrap, fish and chips) - remek. A megvalósítás itt-ott megbicsaklik, néhol az indokolatlan spórláson.

A halászlé (csészében 1000 ft) kitűnő volt, tiszai, de szűrt, intenzív ízű, feszes halhússal benne.

A halkocsonya (1700) dettó remek volt, 

a pontychipszet (1400) túlsütötték, persze ez a filozófia, írják is az étlapon, hogy enyhén túlsütik. Így viszont nem ad olyan élményt, mint a haltepertő, az ember lényegében olajban sült lisztet eszik. Át kéne gondolni ennek a fogásnak filozófiáját.

A harcsaelőétel (1300) finom volt, a saláta mellette lehetett volna fantáziadúsabb. Roston sült zöldséget is kért hozzá egyik asztaltársam, korrekt volt, kakukkfüves, kellemesen pörzses.

A 3000 forintért elég kis darab harcsa melletti plusz 500 forintba kerülő salátaköret lehetett volna igényesebb, 

nem szólva az egyébként finom halkolbász (2000) melletti dresszingeletlen jégsalátáról.

Legjobban az zavart, hogy az olívaolaj, amit kértünk a dresszing nélküli salátákhoz gyenge minőségű, pomace volt, elvárnánk az extra szűzet, sőt abból is valami jobbacskát. A kenyér száraz volt, szerencsére elfogyott, a szakács ment friss bagettért, abból is kaptunk két szeletet.

Összességében jó hely ez, kis odafigyeléssel akár remek is lehetne.

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült.

Bagatelle étterem (Kecskemét, Lestár tér 1.)

Szeretjük a családi éttermeket. Legyen szó Montepulcianoról, a Salzkammergut egyes vendéglőiről, Szigetmonostorról, Nyúlról vagy Budapestről, ezeket a helyeken, ha nem is nyújtanak tökéleteset gasztronómia vonalon, de kellemes otthonosság szokott uralkodni, az ételek szívvel vannak elkészítve, a kiszolgálás pedig jellemzően sokkal kedvesebb, mint egy átlagos vendéglőben. Ami érthető: a személyzet közvetlenül érdekelt abban, hogy visszatérő vendégekké váljunk. A családi vendéglőknél gasztronómiailag a séfvendéglők többet szoktak adni, kiszolgálás tekintetében pedig nem ritkán hozzák a családi vendéglők otthonosságát.

A Bagatelle étterem alighanem Kecskemét legjobb vendéglője. 

Kihívója a Bistorant lehet s esetleg az újranyitott Rozmaring. Két séf, Kovács Sándor és Kecskeméti Krisztián alapította vagy fél évtizede. (Az előbbi, ha nem is nagy sikerrel, de Magyarországot képviselte a kétezres évek első évtizedének végén a Bocuse D’Or-on.) Az étterem hangulata barátságos, a fesztelen elegancia talán legalkalmasabb szókapcsolat a leírására. 

Egy egész falat, mely kissé eldugott, nem hivalkodó, a séfek elismerései, oklevelei díszítenek. Egy másik falon fekete tábla a napi ajánlattal. Sajnos attól az asztaltól, ahová ülni szoktunk, nem látszik, s már kétszer megjártuk, hogy csak utólag értesültünk arról, hogy a napi ajánlatban szerepelt olyan fogás, melyet szívesen választottunk volna. A második esetben a hiba részben a miénk, elvégre nem jutott eszünkbe a korábbi gikszer, de azért hadd jegyezzem meg, hogy sem időben, sem pénzben nem nagy ráfordítás kinyomtatni a napi ajánlatot egy A4es lapra és az étlappal együtt kézbesíteni a vendégnek.

A Bagatelle-ben eddig négy ízben jártunk, ha Kecskemétre visz az utunk, többnyire betérünk, annál is inkább, hogy az étlap elég sűrűn változik. Mindig átlagon felüli volt az ételfelhozatal, de valahogy mindig akadt egy-két apró-cseprő probléma. Az árak időközben szépen felkúsztak a magasba, legutóbb már erősen meg kellett nézzük, hogy mit rendelünk, s rendelésünkben volt egy napi menü is, ami viszont nagyon olcsó volt és igen finom.

A borválaszték, akárcsak az ételválaszték átgondolt, rövid és minőségi elemekből épül fel Luka Enikő Madárlátta Merlot-jától Orsolyáék Tehéntáncáig. Ahogy nézem, a szomszédos Bortársaság a beszállító.

Szeretnivaló jó hely a Bagatelle, ahová a kisebb hibák dacára is visszatér az ember.

A szöveg a blog számára készült.

A Bagatelle étteremben legutóbb idén, kora-nyáron jártunk.