Gourmet 2013

A Budai Gourmet úgy indult a kétezres évek közepe táján, mint egy alternatív borfesztivál egy másik helyszínen. Voltak ugyan minőségi kézműves ínyenc termékekkel foglalkozó standok, de a hangsúlyos elem a bor volt. Üde színfoltot jelentett a 2008-as rendezvényen a Molnár B. Tamás nevével fémjelzett Magyar Gasztronómia Egyesület bemutatkozása egy sátorban, ahol a legjobb éttermek közül tucatnyian kóstoló adagokban kínáltak elérhető áron egy-egy izgalmas kompozíciót. Nem kell a jegyzeteimben kutassak, annyira emlékezetes volt, hogy Széll Tamás (Onyx), aki abban az évben nyerte meg az első ízben megrendezett Hagyomány és evolúció szakácsversenyt, többek között borjúláb carpacciot készített, Lithauszky Zsolt (akkor Maligán) szalontüdőt, Bíró Lajos (Bock bisztró) 64 fokos tojást zöldborsófőzelékkel, Pethő Balázs (Csalogány 26) újszerű paprikás csirkét, Jáhni László (Kistücsök) pedig báránynyelvet.

A 2008-as valódi Gourmet-fesztiválként való debütálást követően néhány évnyi „borfesztiválos” szünet következett, de az utóbbi években kialakult egy tényleges Gourmet-arculat, mely éppen úgy iránymutató és párját ritkító a térségben, mint az évente több tízezres közönséget vonzó Várbeli Borfesztivál vagy a magát méltán Közép-Európa Boriránytűjeként hirdető Vince. A Budai Gourmet-n felvonult a magyar gasztronómia színe java. Kint volt a 12 Gault Millau ponttal bíró Gusteau kulináris élményműhely (Mád), a Tigris, a Trattoria Pomo D’Oro, a 12.5 pontos 21 Vendéglő, Chianti (Veszprém), La Mareda (Győr) és Viator (Pannonhalma), 13 pontos Arany Kaviár, Café Pierrot, Jankovich Kúria (Rácalmás), Mandula (Villány) és Villa Medici (Veszprém), a 14 pontos Aranyszarvas, Bock bisztró, Boscolo, Chateau Visz (Visz), Kistücsök (Balatonszemes) és Ráspi (Fertőrákos)  s végül de nem utolsó sorban a 17 pontos Costes. A keret szorításában nem sorolom fel a szintén magas minőséget nyújtó 11 és 10 pontos éttermeket. Az idei rendezvénynek volt egy kulcs-témája is, a gulyás, amit minden étterem a maga felfogásában készített el. A kiállítók kínáltak szarvasgulyást, orosz gulyást, ázsiai gulyást, sertésgulyást, somogyi gulyást, bécsi fiáker gulyást, babgulyást,  Raviolo gulyást, marhapofából és ínból készült gulyást, debreceni stílusú gulyás-hotdogot, báránypofagulyást, pontygulyást, gulyásfagylaltot, sárga gévagombás borjúpacalgulyást, ürügulyást, gulyáskolbászt, kardhalgulyást, tiroli gulyást, szarvasgulyás-kocsonyát  és palóc gulyást.

Tavaly sokan fanyalogtak a magas beugró miatt, amihez még hozzáadódik a „benti” kóstolgatás költsége. Tény, hogy a Gourmet-n igen gyorsan fogy a pénzt. Kezdve az idei 2900 ft-os beugróval, ami viszont tartalmazott egy Spiegelau kristálypoharat, és ifjabb Szepsy István Mád nevű, Furmintból készített borából egy tisztes mennyiségű kóstolót. 

Az első ezer vendég kapott ezek mellett egy minőségi kávét, egy adag rukkolás carpacciot 

és egy pezsgőkóstolót is a Hungaria Extra Dry rosé brut pezsgőből – az első napon mi is időben érkeztünk, s mindezt tanúsíthatjuk.

Programunk úgy alakult, hogy mindkét napon megebédelve mentünk ki, ez azzal járt, hogy jóval kevesebbet költöttünk, mint tavaly, de jóval kevesebbet is kóstoltunk. De azért ettünk osztrigát, az Osztriga és Champagne standnál, 

grillezett kardhalat, Szent Jakab kagylót, ráknyársat a Spazio gasztrobárban, 

körmös pacalpörköltet az És bisztrónál, sushit a Buddha bárnál, 

továbbá Káli Art Inn étterem házikójánál medvehagymás kecskesajtos nudlit és báránypofapörköltet. A Magyar Gasztronómiai Egyesület standjánál is kóstoltunk, sőt ettünk, ahol tavaly a többszörös karcagi birkapörkölt-főző bajnok, Csontos György mutatta be tudását, idén pedig az Érsekcsanádi halászcsárda csapata főzött szabad tűzön, bográcsban hagyományos dunai halászlevet. 

A borok közül végigkóstoltuk az etyeki Kertész pince borait, 

 (Vámos Attila a Kertész pince standjánál)

egyik tétel jobb volt, mint a másik, különösen a fahordós tételek nyertek meg, továbbá Maurer Oszkár és Pók Tamás remek, a szó szoros értelmében kézműves borait. 

Külön élmény volt a Gere Attila pincészete által készített Járdovány, mely filoxéra előtti régi magyar szőlőfajtából hosszú-hosszú ideje nem készített senki bort, de palackos bort biztos nem. Meghatározó kellemes élmény volt a miskolci Zip’s sörfőzdének a kínálata, különösen a Golden Ale sör nyerte meg a tetszésünk. 

Haza is hoztunk egy literrel a szűretlen, pasztőrizálatlan, frissen csapolt sörből. Sajnos csak a második nap fedeztem fel az Élesztő nevű kultikus söröző standját, ahol megannyi kézműves magyar sörkülönlegességet lehetett kóstolni, ami a sofőröket sújtó alkohol-témájú zéró tolerancia miatt elmaradt.

A Gourmet így is maradandó élmény volt. Nehéz lesz kivárni a jövő évit.

Dorozsmai Endre

Most jutottam hozzá, hogy az idei Gourmet-ról szóló s az Erdélyi Naplóban már megjelent beszámolómat feltegyem a blogra.

Hogy főznek a borászok?

 A borkultúra szerencsés esetben együtt fejlődik a társadalommal, annak közös kincse a nyelvvel, történelemmel, tudománnyal, művészetekkel, gasztronómiával együtt. Egy nemzet borkultúrája szerencsés történelemi körülmények között szervesen fejlődik és beépül a nemzettudatba. Magyarországon is így volt ez, annak dacára, hogy Mohácstól a második világháborúig megannyi sorscsapás érte az országot. A törés a kommunizmus ideje alatt történt meg. Akkor szabdalták föl tudatosan a társadalom szerves szövetét (ennek módszerességéről nem más, mint Hankiss Elemér írt kell mélyreható részletességgel a Kelet-európai alternatívák c munkájában), kényszerítették termelő szövetkezetekbe a végre földhöz jutott gazdákat, a minőségközpontúságot szétrombolták, tömegtermelésre rendezték be a borászati ágazatot, hogy a szakrális dimenzióban végzett pusztításról ezúttal ne szóljak. A szerves fejlődés megszakadt s kialakult a félédes vörösbort ivók ma is igen népes tábora, a bor pedig kikerült az átlagember mindennapjaiból.

Szerves folytonosság híján az elit felelőssége a borhoz kötődő hagyományok tudatos újjáépítése, a borkultúra regenerálása. Ebből a szempontból világosan érzékelhetők a pozitív folyamatok, elég csak arra gondolni, hogy a bor egyre inkább helyet kap a tömegtájékoztatás felkapott témái között, újjáéledt a Márton napi hagyomány, megjelent a Vinum Primatis, a prímási borrend, a köztársasági elnök médiaérdeklődés mellett kiválasztja a kedvenc borait s példák még hosszan sorolhatók. A bor és gasztronómia kapcsolatrendszere is szépen alakul, ma már elképzelhetetlen egy színvonalas vendéglő egy megfelelő borlap nélkül, sorban nyílnak a borokat ínyenc falatkákkal kísérő borbárok, borvendéglők, s az is nagyon helyes és üdvözlendő (s persze elvárható is), hogy a legjobb magyar vendéglők elsősorban a magyar borkínálatból építkeznek.

E témában igen jeles kezdeményezés volt a tavaly egy remek gasztronómiai kiadvány „élesben” való bemutatása. Őszi Tóth Gábriel „Így főznek a borászok” című kiadványának bemutatása alkalmából szervezett kétnapos rendezvényen mintegy nyolcvan borász kínálta a főztjét és borait az érdeklődőknek. A kisördög motoszkál bennem, hogy kajánul hadd szúrjam ide: érdekes lett volna hasonló bemutató a korábbi kiadvány vonatkozásában, mely „Így főz a Tisztel Ház” címet viselte és a parlamenti képviselők gasztronómiai preferenciáival foglalkozott. Merthogy persze nem sikerült összeszedni egy kiadványra való képviselőt, aki kezébe venné a fakanalat, a könyv inkább arról szólt, hogy mit szeretnek enni a képviselők. Holott a főzni tudás csak elhatározás kérdése. A borászokról el is tudjuk hinni, hogy meg is főzik, amit szeretnek, de persze közülük sem mindegyik főz, sokan feleségükre hagyják a konyhát. Vannak ugyanakkor kulinárisan-gasztronómiailag igencsak felkészült borászok is, az abc sorrendet követő kötet első interjúját adó Áts Károly válaszaiból világosan kitűnik, hogy a konyhaművészetben otthonosan mozgó borászról van szó, de említhetjük Dula Bencét, aki nem egyszer adott már elő a Borfesztivál Boregyetemén s más fórumokon a bor és gasztronómia tematikában, Eszterbauer Jánost, aki nagy hangsúlyt fektet a borok és ételek harmonizálására, halászlé témában tökéletesítette tudását, saját füstölője és mintakonyhája van, Hernyák Lacit, akinek a pincéje kulináris zarándokhely a falusi vendégasztalnak köszönhetően, fia, Tamás az egyik legjobb séftől tanul vagy Gerééket, akik Villányban az ország egyik legjobb vendéglőjét működtetik.

 Dorozsmai Endre

A szöveg a Borbandi számára készült. 

Vasárnapi svédasztal a Kempinsky Hotelben

Esetemben a fine dining tisztelete és élvezete egyáltalán nem zárja ki a „brunch” típusú étkezés kellő súlyú értékelését. Sokfélét, finomat, tetszőlegesen összeválogatva, nos, ez is igen élvezetes tud lenni. E gondolat jegyében álltam neki a világháló faggatásának a legjobb budapesti vasárnapi „brunchok” témájában, hogy méltó zárása legyen a Borjour-os kiruccanásunknak.

A Kempinsky Hotel Giardino nevű éttermét választottam, ahol 8400 ft a beugró, amiben benne van az étkezés, továbbá némi ital is. Érdekes, hogy a kedves hölgy, akivel első alkalommal a foglalásról beszéltem (s itt hadd vágjak a saját szavamba - mivel társaságunk tagjai nem mondtak egyből igent, összesen háromszor hívtam fel az éttermet asztalfoglalás ügyben, három alkalommal más és más vette fel a telefont, de mind a hárman példásan kedvesek és udvariasak voltak) arról informált, hogy Figula Mihály Olaszrizlingjét és Gere Attila Cabernet Sauvignonját kínálják kimérve, tetszőleges mennyiségben az ebédhez, sör pedig nincs. Ehhez képest a Haraszty Vallejo pince 2011-es Irsaiját ihattuk fehér műfajban, volt rosé is Kiss Gábortól valamint Mészáros Pál Cabernet Sauvignonja került kibontásra vörösök közül. Mindezek mellett volt Chapell Hill brut pezsgő és Bitburger sör is. Tehát ha nem is azt kaptuk, amit vártunk, de jól jártunk.

Előző nap a halfesztiválon is ettem egy osztrigát, 700 Ft-ért, ennyiért kínálták darabját, cseppet sem olcsón. Mint kiderült, ennyibe kerül a szomszédos Le Meridienben is e nemes étek, ahová benéztünk még a Giardino előtt, mert korábban érkeztünk a helyszínre. A Giardinoban viszont az osztriga, amit folyamatosan utánpótolnak, benne van a svédasztal választékában. 

Aki megeszik egy tucatot – s miért ne ennénk ennyit a csodás friss osztrigából? - lényegében leette a beugróját. 

S akkor még ott van a libamájpástétom, a füstölt libamáj, 

a pazar tonhal- és lazac sushi, különféle egyéb lazacok, jó minőségű sajtok (nekem a kecske camembert volt a kedvencem), rosé hátszíntekercs snidlinggel, jó minőségű felvágottak. A főételek sem mindennapiak. Legsikerültebbnek a Wellington bélszínt találtuk, 

ami maga volt a tökély, de ütötte a mércét zsemlegombóccal kínált szarvasragu is, ízletes volt a borsmártással kísért bélszínérme s ha az ember megfűszerezte, akkor tonhal is élvezetet nyújtott. 

Külön említést érdemel a desszertfront. A választékot klasszikus desszertek uralták, klasszikus felfogásban, de mégis a szokásosnál könnyedebben előadva.

Lehetne kákán csomót keresni, megemlítve, hogy akadnak kommersz termékek is a választékban, hogy a tepertőt túlsütötték, a tonhalat szintén, de ez nem lenne méltányos. A lényeg az, hogy itt az ember, ha akarja, akkor csak és kizárólag magas szintű, presztízs-alapanyagokból jól elkészített, kiváló ételekkel is jóllakhat. Mindehhez pedig szép emlékű Lakatos Pecek Géza rokonsága (fia és tán unokaöccse? - pincérünk felvilágosított, de nem sikerült megjegyeznem a rokoni kapcsolatot) nyújtotta a színvonalas jazz-kíséretet. András névre hallgató pincérünk remekül tette a dolgát, kedves volt, udvarias, kommunikatív, vette a lapot, vissza is lőtte a póént, ha úgy hozta helyzet, egyszóval kifogástalan kiszolgálásban részesültünk. Meglepetésünkre, a számla nem tartalmazott szervízdíjat, amivel egyébként nem jöttek rosszul ki esetünkben, mert többet hagytunk rá a végösszegre, mint amennyit számolnak általában hasonló színvonalú helyeken (10%-15%), ezzel is kifejezve, hogy csodás élmény volt a Giardino, mi több, ár/érték arányban is kiemelkedő.

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült.

Borjour Magnum 2013 - Beharangozó

Ahogy egy három Michelin csillagos étterem külön utazást megér a fáma szerint, úgy a borrajongók számára is megér egy erre szánt hétvégét egy olyan budapesti borkóstoló, ahol magas minőségű borokat lehet kóstolni fix összegért olyan nagy számban, hogy azok abszolválása úgymond lehetetlen. 

 Ilyen kóstoló volt idén a Furmint Február, ilyen a Vinagora Open, ahol 500 versenybor kóstolható, ilyen a március 8 és 10 között megrendezett Vince és ilyen a jövő hét szombatján sorra kerülő Borjour Magnum, mely alighanem a legnépszerűbb kóstoló a fiatalok körében, legalábbis a tavalyi tapasztalataink ezt mutatták.

A Borjourt idén a Millenáris központban rendezik meg, február 16-án. 16 órától 21.30-ig mindenki annyit kóstolhat, amennyit csak bír, 150, zömmel kiemelkedő magyar borászat több mint 500 borából. Néhány közismertebb név a kiállítók közül: Bott Frigyes (Felvidék), Dúzsi Tamás, (Szekszárd), Fekete Béla (Somló), Frittmann testvérek (Soltvadkert), Gál Tibor (Eger), Gere Attila és Gere Tamás (Villány), Kreinbacher (Somló), Szent Andrea – Lőrincz György (Eger), Thumerrer Vilmos (Eger), Vesztergombi Ferenc (Szekszárd), Vida Péter (Szekszárd).

A „beugró” elővételben február 14-ig csak 5000 Ft, a helyszínen 7000 Ft, ami még mindig nagyon jutányos, tekintve, hogy hány olyan bort kóstolhat meg az ember, melyekhez egyébként nehezen juthat hozzá a díjszabásuk miatt. Azt javaslom mindenkinek, hogy tanulmányozza a világhálón a kiállítók listáját és/vagy a helyszínen kapható füzetecskét, amire kár sajnálni a pénzt, mert nagyon jól orientál. 

S akkor fogjunk neki a kóstolásnak, amikor már tudjuk, mit is akarunk. Az 5 és fél óra hamarabb eltelik, mint az ember gondolná, s ezt az időt érdemes a lehető legjobban kiaknázni.

Úgyhogy az Albert Einstein Bizottság első lemezének címét kölcsönvéve: kalandra fel!

Dorozsmai Endre

A szöveg a Székely Hírmondó számára készült.

Gondoltam miért ne tegyem fel a sajtóanyagot is a blogra. 

Na jó, itt-ott megvágtam.

Az év legnagyobb beltéri borkóstolóját szervezi a Borjour

A február 16-i rendezvényen, a Millenárison 150 kiállító borászat fogja kóstoltatni összesen kb. 500 különböző borát, melyeket egytől-egyig megkóstolhatnak a vendégek - akár mindegyiket, egy belépővel. Az idei a negyedik Borjour Magnum. A korábbi három évben a helyszín az ELTE Kongresszusi Központ volt, melyet az idén a Millenárisra cseréltek a szervezők, mivel az ELTE épületét kinőtték: a Millenárisra 2000-2500 vendéget várnak. Változás még, hogy tovább erősödik a gasztronómiai kiállítók jelenléte: a 150 borászat mellett az idén már közel 20 "gasztrós" (sajtos, sonkás, olivás, csokis, stb.) várja az érdeklődőket. Megmarad viszont a népszerű Bornotesz, mely tartalmazza az összes bemutatott bort, analitikai adatokkal - és alattuk hellyel a jegyzeteknek.
  (...)
Jegyek online és a különböző budapesti értékesítési pontokon (borkereskedésekben és borbárokban) kaphatók. A belépők ára február 14-ig 5000 forint, a helyszínen pedig 7000 forint lesz.

Részletek az online vásárlásról és az árusító helyekről a www.borjour.hu-n találhatók.

A Borjourról
A Borjour rádióműsorként indult 2005-ben - akkor még Késői Szüret néven - a radiocafén. Az élő rádiós bormagazin hallgatóiban hamar megfogalmazódott az igény a közös borkóstolókra - a műsorvezetőkkel (Megyeri Sára és Nagy Sebestyén) és egymással, így a Borjour rövid idő alatt rendezvénysorozattá is vált. Ma már heti rendszerességgel zajlanak Budapest-szerte a különböző méretű Borjour-kóstolók, melyek legnagyobb állomása a Borjour Magnum, minden év február közepén. A Borjour-kóstolók jellegzetessége a különleges helyszínek mellett a fix belépőért nyújtott korlátlan, sétálós kóstolórendszer. A Borjour rádióműsor a radiocafé megszűntével a 90.9 Jazzy-n hallható, keddenként 19-től 20 óráig.

http://www.facebook.com/events/331785800270733/

www.facebook/BorJour

Borászati kiállítók (a lista folyamatosan bővül):

2HA (Balaton-felvidék), Anna Borház (Hajós-Baja), Anonym (Etyek-Buda), Árendás (Felvidék), Babarczi (Pannonhalma), Babits (Tokaj-Hegyalja), Bárdos és Fia (Mátra), Basilicus (Tokaj-Hegyalja), Béla Borászat (Kunság), Benedek Pince (Mátra), Béres (Tokaj-Hegyalja), Bezerics (Balaton-melléke), Birkás (Kunság), Bodri (Szekszárd), Bodrog Borműhely (Tokaj-Hegyalja), Borbély (Badacsony), Bott Frigyes (Felvidék), Bozóky (Mór), Bősz Adrián (Szekszárd), Bujdosó (Dél-Balaton), Centurio (Mátra), Chateau Cloche (Tokaj-Hegyalja), Csernyik (Mátra), Dániel Pince (Szekszárd), Dávid Borház (Eger), Debreczeni (Etyek-Buda), Degenfeld (Tokaj-Hegyalja), Dénes Hegybirtok (Somló), Dobosi (Csopak), Domaine Edegger (Badacsony), Dúzsi (Szekszárd), Etyeki Kúria (Etyek-Buda), Fekete Béla (Somló), Fekete Borpince (Szekszárd), Ferenczi (Szekszárd), Füleky (Tokaj-Hegyalja), Gál Lajos (Eger), Gál Tibor (Eger), Gál Szőlőbirtok (Kunság), Garamvári (Dél-Balaton), Gedeon (Kunság), Gere Tamás és Zsolt (Villány), Gróf Buttler (Eger), Gutman (Dél-Balaton), György-Villa (Etyek-Buda), Hernyák Birtok (Etyek-Buda), Hétszőlő (Tokaj-Hegyalja), Heumann (Villány), Hilltop (Ászár-Neszmély), Homola (Csopak), Janus (Villány), JuliusVin (Etyek-Buda), Káli Kövek (Balaton-felvidék), Karádi-Berger (Tokaj-Hegyalja), Kardos (Tokaj-Hegyalja), Karner (Mátra), Kasnyik (Felvidék), Katona Borház (Dél-Balaton), Kattra (Etyek-Buda), Kertész (Etyek-Buda), Koch (Hajós-Baja), Kolonics (Somló), Kovács Borház (Mátra), Kovács Nimród Winery (Eger), Kreinbacher (Somló), Laposa (Badacsony), Lindmayer (Eger), Ludányi (Mátra), Maczkó Róbert (Villány), Majoros (Tokaj-Hegyalja), Malatinszky (Villány), Málik (Badacsony), Mátyás (Felvidék), Maróti (Mátra), Merfelsz (Szekszárd), Miklóscsabi (Mór), Molnár és Fiai (Mátra), Németh János (Felvidék), Orbán (Balaton-felvidék), Oremus (Tokaj-Hegyalja), Ősi (Villány), Pálffy (Balaton-felvidék), Pannonhalmi Apátsági Pincészet (Pannonhalma), Pannon Tokaj (Tokaj-Hegyalja), Pántlika (Balaton-felvidék), Patrícius (Tokaj-Hegyalja), Pécseli (Etyek-Buda), Pelle (Tokaj-Hegyalja), Pendits (Tokaj-Hegyalja), Pfneiszl (Sopron), Pócz (Dél-Balaton), Podmaniczky (Dél-Balaton), Pontica (Mór), Porgányi (Tokaj-Hegyalja), Puklus (Tokaj-Hegyalja), Rókusfalvy (Etyek-Buda), Sauska (Villány), Skizobor (Badacsony), Spiegelberg (Somló), St. Andrea (Eger), Sterlik (Sopron), Strekov-Kasnyik (Felvidék), Szászi (Badacsony), Szatmári (Badacsony), Szecskő (Mátra), Szeleshát (Szekszárd), Szent Tamás (Tokaj-Hegyalja), Tarjányi (Eger), Taschner (Sopron), Thummerer (Eger), Tiffán’s (Villány), Tornai (Somló), Törley / Hungária (Etyek-Buda), Tüke (Mecsekalja), Váli (Badacsony), Vécsei (Mór), Vértes (Etyek-Buda), Vesztergombi (Szekszárd), Vincellér Ház (Sopron), Vincze (Eger), Vylyan (Villány), Wunderlich (Villány), Zsirai (Tokaj-Hegyalja)

Vince 2013

Az utóbbi három év fergeteges sikere után nem meglepő, hogy idén is megszervezik a „Vince ” nevű rendezvényt. A név magában hordozza az esemény lényegét: Vin C(entral) E(urope) vagyis Bor – Közép Európában. A boresemény valóban Közép-Európa legjelentősebb boreseménye, „boriránytűje”, ahogy magát hirdeti. 

(A három napos élménykavalkád portája 2012-ben)

A rendezvényen a honi szemmel is jutányos fix összegért abszolválható sétáló kóstoló mellett különböző izgalmas témákban külön díjfizetés ellenében kóstolóval kísért mesterkurzusokon is részt lehet venni. A meghívottak között szerepel nem kevesebb, mint kilenc Master of Wine (MW), szó lesz a világ egyik legnépszerűbb pezsgőházának, a Bollingernek a műhelytitkairól,  a borok lezárásának technikai megoldásairól, az aszalt szőlőből készült borokról, az olasz pezsgőről (prosecco), a biodinamikus szőlőművelésről, a legjobb villányi terroirokról, a borárverésekről, külön kurzus lesz a leánykákról (leányka, királyleányka, fekete leányka), a 2011-ben és 2012-ben a Decanter borversenyén nagy sikert elért kínai borokról Herczeg Ágnes borszakértő fog beszélni, szó lesz egy másik kurzuson a világ kevéssé ismert szőlőfajtáiról, Julia Harding MW, Jancis Robinson MW és dr. José Vouillamoz arra vállalkozott, hogy felkutatja és bemutatja a világ összes szőlőfajtáját, s az 1400 fellelt fajtából néhány egzotikumnak számító különlegességet kóstolhat majd a Vince közönsége.

A borkiállítókat lehetetlenség e rovat keretében mind felsorolni, de azért hadd jelezzük, hogy a legismertebbektől és legjelentősebbektől kezdve (s itt hadd szorítkozzam a magyar borászat élvonalát tömörítő Pannon Bormíves Céhnek a rendezvényen részt vevő borászainak említésére: ott lesz Árvay János, 

(Árvay János és Kardos Gábor a 2012-es Vincén)

Dúzsi Tamás, Figula Mihály, Frittmann János, Gere Attila, Heimann Zoltán, Jásdi István, 

(Jásdi István Molnár Péterrel a 2012-es Vincén)

Jekl Béla, Légli Ottó, Lőrincz György, Szeremley Huba, Tiffán Ede, Vesztegombi Ferenc, Vida Péter 

 és Balla Géza)

(Heimann Zoltán Balla Gézánál)

a kis kézműves, de annál izgalmasabb tételeket készítő borászatokig (pl. Luka Enikő, Nachbill pince) 

(Nachbill borok a  2012-es Vincén)

igen széles lesz a paletta, s akkor még nem szóltunk a rangos külföldi kiállítókról.  A borkiállítók mellett ott lesz többek között a Gerbeau, az Etyeki Sonkamester, a Stelázsi nevű ínyencbolt standja is.

Egyszóval, ahogy Veronába a Vinitaly idején, Münchenbe az Oktoberfest táján érdemes a sör és a bor szerelmeseinek kiutazni, úgy a Vince hétvégéjére, március 8 és 10 között érdemes betervezni egy fővárosi kiruccanást a borok és a kulinária rajongóinak.

Dorozsmai Endre

Vörös presztízsborok

Mikor legyen szó a presztízsborokról, ha nem az ünnepek táján? A presztízsborok ugyanis drágák, mindennapi ember, akinek nem rendelkezik négyszámjegyű fizetéssel euróban számolva, csak ritkán engedheti meg magának az élvezetüket. A másik oldalról viszont a presztízsborok jók. Ezek nemcsak attól presztízsborok, hogy presztízst jelent őket fogyasztani, ajándékozni vagy gyűjteni, hanem azért is, mert a pincészet szakmai presztízsét is biztosítják. Ismerni mindenképpen érdemes őket. Évközben legpraktikusabb nagyszabású borkóstolókon ismerkedni velük, ahol egyösszegű beugróért bárhány bort lehet kóstolni. (Ezek a beugrók általában bárkinek kifizethetőek, lejben számolva 70 és 150 között mozognak.) Az ünnepek viszont jó ürügyként szolgálnak ahhoz, hogy vásároljunk is belőlük.

Nézzünk hát néhányat a magyar presztízsborok közül, s a keret szorításában maradjunk meg a vörös nagyágyúknál.

Villányban minden sztárborásznak megvan a maga nagy cuvée-je, s gyakran valamivel felette egy nagy Merlot. Így alakult ki Villány vezető pincészetének a palettája s így is nézett az ki jó ideig. 

(A legendás Kopár hegy.)

Gere Attila bevezette a Kopár márkanevet a pincészet zászlósboraként a 7000-10.000 forintos kategóriában, (ez egy bordeaux-i házasítás, Cabernet Sauvignonból, Cabernet Francból és Merlotból), majd fölé pozicionált egy csúcs-Merlot-t, Solus néven a 12000-15000-es kategóriában. 

(A képhez: a pohárban a Kopár 2003 hordóminta. Tényleg. :))

E borokat volt alkalmam többször is, több évjáratban kóstolni, mestermű mind a kettő. Eddig még nem sikerült megízlelni, a pincészet nemrégiben útjára bocsátott csúcsborát, a 25.000 Ft-ba kerülő Attilát, mely szintén egy bordeaux-i blend, mintegy felét a Cabernet Franc tesz ki, 35%-a Merlot és 15%-a Cabernet Sauvignon.

Bock József a pincészet nevét viselő 7000 ft körül tanyázó nagy cuveé fölé illesztette a a 10.000 és 15.000 Ft közötti Cappellát majd efölé a Magnifico Merlot-t, melynek volt alkalmam egy kifutó évjáratból származó 2003-as tételét palackonként 60.000 ftért is polcon látni. E borok is azt adják, amit ígérnek: nagy testet, eleganciát, tömörséget, komplexitást. Tiffán Edéé a harmadik nagy név a Villányban azok közül, akik meg tudtak maradni az élbolyban minden szempontból.   

(Kilátás Tiffánék teraszáról.)

(Nem sikerült ez mindenkinek, jellemző, hogy az eddigi négy év borásza közül, aki Villányból került ki, a Fábry showban ők hárman képviselték Villányt és negyedikként nem az 1996-os év borászát, a szintén villányi Polgár Zoltánt, hanem a 2004-es évben e címet elnyert szekszárdi Takler Ferencet hívták meg.) Tiffánéknál a presztízskategóriát a 8000 Ft-os Carissimea, a már a kilencvenes években is palackozott, csak nagyon jó évjáratokban palackba kerülő, jelenleg 13.500 Ft-ra tartott Grande Selection és a nemrégiben forgalomba hozott 17.500 Ft-os Elysium jelenti.

S hadd cáfoljunk itt és most egy közkeletű tévhitet is, mely szerint „a villányit szeretjük, de a szekszárdit isszuk, mert az megfizethetőbb”. Egyrészt a szekszárdi borok minőségben felzárkóztak a villányiak mögé (vannak, akik ehhez hozzátesznek egy „sőt”-öt is, én ezt nem tenném, mindkét borvidéket az erényeiért szeretjük s értelmetlen kijátszani egyiket a másik ellen), másrészt bizony árban is felzárkóztak. Vessük össze néhány élvonalbeli borász alapjáratú Cabernet Sauvignon borainak az árát: Gere Attila, 2006-os bora a Veritasnál (www.borkereskedes.hu) 2200 Ft, a 2008-as 3100. Bock József 2008-a 2300 ugyanott, Jekléké 2650, Szekszárdon Vesztergombiéké 2300, de végigmehetnénk a középkategóriás, 3000 ft körüli borokon, ahol hasonló minőségű borokat lelnénk hasonló áron. De még a presztízsborok műfajában is hasonló a helyzet, legfeljebb annyi a különbség, hogy a villányi sztárok megengedhetik maguknak, hogy forgalomba hozzanak néhány tételt az exkluzív kategóriában, amit vörös műfajban mások már nem tehetnek meg. Az a sommás megállapítás viszont, hogy a villányi borok túlárazottak lennének, egyszerűen nem állja meg a helyét a számok fényében.

Tudomásul kell venni, hogy élvezhető, komoly vörösborok ára 2000 forinttól indul s ez áll mind Villányra, mind Szekszárdra. Ugyanakkor az is tény, hogy mind az egri, mind a soproni, mind a délbalatoni veretes vöröseket is meg kell fizetni. Jó fehérbort a piac sajátossága és a vörösborok keresettsége miatt már lehet 1500 és 2000 forint között kapni, jó vöröst, eltekintve néhány, a 2000 forintot alulról súroló bortól, nem.

Visszatérve végül a vörös presztízsborokra, emlékezetes ebben a kategóriában a villányiakon túl a szekszárdi Takler Ferenc Primariusa és Regnumja, a szintén szekszárdi Dúzsi Tamás Görögszó házasítása, Délbalatonról Konyári János Pávája, Egerből Demeter Csaba XY-ja valamint az XY-al azonos kategóriában levő dűlőszelektált kispalackszámú vörösborai, szintén Egerből Lőrincz György Merengője, hogy egy szubjektív válogatást adjak kedvenceimből.

Ha ezekre esik választásunk a piros betűs ünnepek alkalmával, nem fogunk csalódni.

Dorozsmai Endre

A szöveg a tegnapelőtti Erdélyi Naplóban jelent meg.

Irány Villány!

A magyar borvidékek közül Villány volt az, mely a rendszerváltás után elsőként talált magára. Ha volt öt név, amit megtanult az új iránt érdeklődő borszerető ember a kilencvenes évek hajnalán, abból három biztos villányi volt: Gere, Tiffán, Bock. S a szakma is pozitívan jelzett vissza: az Év borásza titulus nyertesei közül az első nyolc évben négyen is villányiak voltak (Tiffán Ede, 1991, Gere Attila, 1994, Polgár Zoltán, 1996, Bock József, 1997). Villány azóta is kedvelt célpontja a borturistáknak, ami nem csoda. 2500 lelkes, emberközeli városka, átlátható, gyalog bejárható, rengeteg pincével és változó színvonalú vendéglőkkel. Külön vonzereje Villánynak, hogy nemcsak bejelentkezéssel lehet bort kóstolni, hiszen a legkisebbektől a legnagyobbakig legalább két tucat pincészet állandó nyitvatartással várja a vendégeket. S bizony sokan szeretjük a spontaneitást, a szabadságot és jól esik egy borfaluban letenni a gépjárművet s találomra venni sorba pincéket. Vendégház és panzió is van több, így jó eséllyel foglalás nélkül is találunk szállást, bár azért jobb előre kinézni az ár/érték arányban számunkra megfelelőt, mert akárcsak a vendéglők esetében, itt is igen nagy a szórás.

S ha már a vendéglőknél vagyunk: a kétezres évek elejéhez képest, amikor nem sok variáns volt, nagyjából a Fülemüle és az Oportó között választhatott az éhes borturista, mára színesedett a paletta. Igen jó híre van a Bock panzió éttermének, ahol a magyar Bocuse Akadémia új elnöke, a sztárséf Bíró Lajos által is méltatott Nemes Gáborné Barbara az executive chef, kitűnő kiszolgálás mellett elsőrangú étkeket fogyaszthattunk a jelentős tőkeinjekcióval újjávarázsolt Wunderlich pincészetnél, az elmúlt húsz év egyik legizgalmasabb vacsora-élményével gazdagodtunk a Gere borhotel Mandula éttermében. 

Itt az árak kicsit megszaladtak az utóbbi években, de hát az első osztályú minőséget mindenütt meg kell fizetni. Gerééknek egyébként van egy borozójuk is, ahol szolid másfeles szorzó mellett iszogathatjuk a pincészet remekeit a bárki számára elérhető Olaszrizlingtól a 28.000 ftos palackárú, Attila névre hallgató új presztízsborig. A fő téren Gere Attiláékkal szemben Gere Tamás és Zsolt várja a látogatókat szintén állandó nyitvatartással, de időközben, ha kb. 150 méretes távolság félénél netán elfáradtunk, akkor betérhetünk a Malatinszky Csaba Borterasz nevű bisztrójába, ahol egyszerű és nagyszerű, baráti áron kínált borkorcsolyák mellett ismerkedhetünk a Mester nedűivel.

Saját tapasztalat alapján mondhatom, hogy előzetes bejelentkezéssel a már felsoroltakon kívül érdemes meglátogatni még a Jekl pincét, a Tiffán pincét, Polgár Zoltánt, Molnár Tamás, Kürti Istvánt. De ha már ott vagyunk Villányban, akkor átruccanhatunk a szomszédba szemügyre venni a mára már mitologikus magaslatokba emelkedett Vylyant.  Komoly minőséget nyújt továbbá a Sauska pince, melyet egyelőre csak a borain keresztül ismerhettem meg az idei tusnádi borsátorban.

Villány talán a legjobb célpont a borturista számára, mert minden, mi szem-szájnak ingere ott van egy helyen, gyalogszerrel megközelíthetően, S nem ritkán bejelentkezés nélkül is találkozhat az embere élő borlegendákkal. Ráadásul az M6-os autópályának köszönhetően sokkal rövidebb idő alatt megközelíthető, mint egy évtizede. Vagyis irány Villány!

Dorozsmai Endre

A szöveg az Erdélyi Naplóban jelent meg, 2011. október végén.