Négy egy csillagos, három Bib Gourmand-kategóriás budapesti étterem az idei Michelin-kalauzban

A Michelin kalauz nagyjából olyan az éttermek világszintű versenyében, mint a világbajnokság egy adott sportágban. Lehet mérgelődni, hogy a bíró nem volt igazságos, hogy megvették, hogy ellenszenvezik egyik vagy másik nemzettel, lehet vitatni az eredményeket, de a sportvilág mégis annak alapján orientálódik, hogy ki milyen eredményt ért el e megmérettetésen.

Ugyanígy, bármi elmarasztalót mondjanak is mégoly felkészült séfek a michelin csillagól, ”adhatják vissza” csillagaikat a hajszába belefáradtak, ténykérdés, hogy egy csillagos séfnek tekintélye van a szakmában minden országban, a három michelin csillagosok pedig nemzetközi etalonnak számítanak.

A legjobb francia éttermeket felsoroló Michelin kalauzt a jól ismert gumigyár azzal a céllal adta ki első ízben 1900-ban, hogy az emberek többet autózzanak, jobban kopjon a gumi és így többet tudjanak termékeikből eladni. Előrelátóak voltak, hosszú távú stratégiában gondolkodtak, hiszen akkor mindössze 3000 automobil volt regisztrálva az országban. Később más országok vendéglőiről is kiadtak kalauzt. Érdekes a sorrend: 1904-ban jelent meg a Belgiummal foglalkozó kiadvány, 1907-ben két francia gyarmat, Tunézia és Algéria kalauza, ezután következtek csak a Rajna menti országok kiegészítve az Alpok régiójával, egy közös kalauzban, melynek látókörébe Észak-Olaszország, Svájc, Bajorország és Hollandia került (1908), majd következett Németország, Spanyolország és Portugália (1910), egy évre rá pedig a Brit szigetek valamint a „Nap országai” (Észak Afrika, Korzika, Dél-Olaszország). A kiadványok köre azóta is bővül.

A kalauz értékelése ötszintes.  Vannak benne ajánlott éttermek, ez is komoly rangnak számít. E fölött van a Bib Gourmand kategória, ami kiemelkedő minőséget jelez, jó áron, ezután következnek a csillagok. Az egy csillagos étterem megérdemel egy kisebb kitérőt egy más célú utazás alkalmával, egy két csillagos megérdemel nagyobb kitérőt is, a három csillagos pedig akár egy külön utazást is. Jómagam eddig csak egy csillagos éttermekben jártam, ezek egytől egyik kiemelkedőek voltak, azon szerencsés ínyenc-társaim, akik megfordultak három csillagos étteremben is, kivétel nélkül azt állították, hogy az egy olyan komplex különleges élményt jelent, ami egy életre elkíséri a hozzáértő megtapasztalóját.

Magyarország és egyáltalában a közép- és keleteurópai poszt-szocailista régió a „Main Cities of Europe” nevű kalauz révén kerül csak képbe, ami azt jelenti, hogy lényegében csak budapesti éttermeknek van esélye arra, hogy csillagot kapjanak, így mondjuk a Mádi udvarház, az encsi Anyukám mondta vagy a tati Platán bele sem kerül a merítésbe.

Az első magyar csillagot a Costes kapta (2010), 

azt követte az Onyx (2011), 

a Borkonyha (2014), 

a Tanti (2015) 

és a Costes Downtown (2016).

Idén nem lett gyarapodott a csillagos éttermeink száma, sőt, csökkent eggyel: a Tanti elvesztette a csillagot. Ez sem rossz eredmény tekintve, hogy az Onyx is elveszthette volna ezt a státuszt, hiszen Széll Tamás és Szulló Szabina már 2016 nyarán felmondott, majd idén saját egység működtetésébe kezdtek. A Costest átvette 2015-ben Michel Rocha Vieiratól Palágyi Eszter, aki egyébként az év séfje lett a Volkwagen Dining Guide 2017-es értékelése szerint, ő ismét megvédte az étterem csillagát. Vieira továbbra is a Costes Downtown vezeti, mely szintén megőrizte a csillagot, akárcsak a Borkonyha.

Eggyel több Bib Gourmand éttermünk lett: immár a Laci!Konyha! 

és a Petrus 

mellett a Fricska is bekerült ebbe a kategóriába. 

(Az igazság az, hogy Budapest rendelkezik közel egy tucat olyan hellyel, mely megérdemelné Bib Gourmand besorolást, és eléri mondjuk a Petrus vagy a Fricska szintjét, de hát ez van, a tesztelők így ítéltek, a nagyközönség azt sem tudhatja, hova látogattak el és hova nem. Azért hadd említsünk néhányat azok közül, amelyek Bib-et érdemelnének: Olimpia, Tábla, Mák bisztró, Esca, Beszálló, Csalogány 26, Bock bisztró, Vendéglő a Kisbíróhoz. A Susuban még nem voltam, de az is izgalmasnak tűnik honlapja és visszhangja alapján, akárcsak Széll Tamás európai Bocuse D’Or bajnok nemrég megnyitott Stand 25 nevű piaci étterme. Teljesítménye alapján csillagesélyes az Alabárdos, az Arany kaviár, a Fausto, a Szent Andrea és a Salon.)

Aki többre kíváncsi, mint amennyit a Michelin Magyarországnak szentel, az vegye meg a rendkívül kedvező áron kínált, adatgazdag Gault Millau kalauzt s tegye esetleg mellé a Dining Guide-ot. E három útmutató, netán kiegészítve a Tripadvisoron közölt fotókkal nagyban hozzásegíthetnek ahhoz, hogy az alkalomnak megfelelő éttermet bármilyen élethelyzetben kiválaszthassuk.

Az európai gasztro-sajtó már három éve megállapította, hogy a kommunista rabiga alól felszabadult országok fővárosai közül a Budapesten van a legtöbb csillagos étterem, ezt a státuszt továbbra is őrizzük, ami mögött nehéz nem látni a Klebelsberg Kúnó által tudatosan kultivált regionális kultúrfölényt.

Dorozsmai Endre

A szöveg az Erdélyi Napló számára készült.

Tanti (Hegyvidék Üzletközpont)

A Tanti kapta meg negyedikként az elismerést a jelenlegi öt Michelin-csillagos éttermünk közül. Sajátos fordulata volt a sorsnak, hogy a séf, Pesti István, aki megszerezte, a csillag elnyerése után távozott, helyét Heiszler Olivér vette át, aki viszont meg tudta őrizni a magas rangú pozíciót.

A Tantiban déli menüt is kínálnak, a színvonalhoz képest baráti áron: 3800 ft két fogás, 4700 három, egy csillagos helyen örül az ember, ha egy fogást eszik ennyiért.

Előételnek garnéla-ceviche-t kértünk édesköménnyel, kaporszósszal, pazar volt ez a délamerikai konyha által ihletett ételköltemény.

Ezt követte a sertéstarja sült paprikával és konfitált fokhagymával, mely rendkívül ízletes volt, de nem jött át rajta a konyha magas felkészültsége, ilyet – vagy akár izgalmasabbat - egyszerűbb helyen is volt alkalmunk enni e műfajban. A mennyiség visszafogása tekintetében ezesetben túlzásba estek. 

Kértünk is kenyeret, nemcsak a jóllakás végett, hanem azért is, mert jól esik a tarjához egy hagyományos köretelem a salátafunkciót betöltő sült paprika mellett. Az igazság az, hogy egy déli menü keretében nem is várhatjuk el, hogy a konyha csillagos szintet hozzon minden fogás esetében. A kenyér kifogástalannak bizonyult, a helyhez méltónak.

Ötletes és izgalmas volt a zöldbabos tintahal a rafinált zöldfűszeres olajjal. Katartikusnak ítéltük a csoki-barack-hosszúbors kompozíciót, a brownie-ganache-tuile állag- és ízjátékot nagyon értékeltük. 

Ízlett a málna-mering-krémsajt háromszögben mozgó másik desszert is.

A dizájn ízlés dolga, nekem túl modernistának tűnt. 

Társam háromszor verte be a fejét túlságosan alacsonyra engedett lámpabúrába. Nagyon tetszett viszont a mosdó. 

Tíz éve vettem észre, hogy ahol izgalmas a mosdó-dizájn, ott általában átlag felett főznek.

A kiszolgálás udvarias, kedves.

Csúcsélmény volt a Tanti, jó szívvel ajánlható mindenkinek, aki le tud mondani a jóllakásról azért, hogy komplex kulináris élményt, ihletet, főzési kedvet kapjon cserébe a szakma egyik ifjú mesterétől.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokrata számára készült.

Három csillag

Amikor a századforduló táján megjelent az első Michelin-kalauz, pontosabban egy Franciaország-térkép, melyen be voltak jelölve a jó vendéglők, senki nem gondolhatta, hogy néhány évtized múlva a térképből kinőtt étteremkalauz által adományozott elismerés lesz a gasztronómiában a legnagyobb kitüntetés. Mert azért érdemes belegondolni, milyen abszurd sztori ez: egy autógumigyár utazásra s így gumikoptatásra  csábító reklámfogásából nőtt ki az az intézményrendszer, mely mára behálózza a világot, s mely által adományozott, a köznyelv s a szakma által egyaránt csillagnak titulált virágszimbólum a séfek számára a vágyak netovábbja, olyannyira, hogy volt szakács, aki azért lett öngyilkos, mert hírét vette, hogy meg akarják vonni az egyik csillagát a háromból. (A tragédia fonákságát csak fokozza, hogy a hír nem is volt igaz.)

Magyarországon a Molnár B. Tamás - Bittera Dóra szerzőpáros, a magyar gasztroforradalom fáklyavivői hivatkoztak sokat a kétezres években megjelent cikkeikben a Michelin Kalauzra, többek között ezzel igazolva, hogy a magyar konyha csak Magyarországon világhírű. Voltak, akik akkor azzal hárították el a Michelin Kalauz etalonként való elfogadását, hogy Magyarországról egy fősodratú, egyáltalán nem kiemelkedő konyhájú étterem volt csak benne kiemelve Bib Gourmand kategóriában (elérhető áron kiemelkedő minőséget jelző besorolás), a házias ételeket kínáló, akkortájt gasztronómiailag semmi különlegeset nem nyújtó Náncsi néni, ahol ráadásul az ember többször is ütközhetett tapló kiszolgálásba, (Elég nagy pincérhadat foglalkoztatnak, lényegében lutri, hogy milyen kiszolgálásban részesülünk, jómagam három ízben voltam ott, ebből egyszer volt kifogástalan a kiszolgálás.)

Később a gasztro-forradalom hozta változások beérésével a Michelin hozzáállása is változott: előbb a Bib Gourmand minősítést kapták azok az éttermek, melyek meg is érdemelték, majd 2010-ben meglett az első csillag (Costes),

(Néhány kép a Costes honlapjáról.)

2011-ben a második (Onyx), 

2014-ben pedig a harmadik (Borkonyha). 

(A fotók a Borkonyha honlapjáról valók, ezek egyrészt jobbak, mint a saját fotóim, másrészt pedig jobban tükrözik a konyha jelenlegi szintjét.)

Kár, hogy 2014-ben a Bib Gourmand minősítést a Csalogány26-ot leszámítva megvonták eddigi birtokosaiktól, egy új helyet viszont kiemeltek ebben a kategóriában, az ország egyik legelismertebb séfjét, Palotai Csabát a nemrégiben leigazoló Café Dérynét. Pedig a Déryné mellett lett volna még ebben a kategóriában több hely is, mely vita felett megérdemelné a Bib Gourmand-t. Mindenekelőtt a Mogyorósi Gábor által fémjelzett Laci!Konyha!, de a Litauszki Zsolt executive séfségével működő Baltazár vagy a Mák bisztró is.

Mindez azonban eltörpül amellett, hogy csillagot kapott a Borkonyha, Horváth Tamás és Kalocsay Zoltán sommelier étterme, melyet Sárközy Ákos séf vezet. E hír több okból is örömteli. Elsősorban azért, mert az Onyx után ismét egy olyan étterem kapta meg ezt a kitüntetést, melynek alkotógárdája magyar (ellentétben az első michelin-csillagot elnyert Costes-szel melynek egy egyébként rendkívül rokonszenves, de mégiscsak „idegen légiós” séf, Miguel Rocha Viera áll az élén, a konyháján pedig féltucatnyi náció tagjai dolgoztak a csillag megszerzésének idején illetve vélhetően dolgoznak ma is, a kommunikáció nyelve pedig az angol) s melynek egyik célkitűzése a magyar konyha gyökereiből kiinduló kreatív alkotás. Örömteli az is, hogy egy olyan étterem kapta a harmadik magyar csillagot, mely a bortémára épült rá. A magyar borok minőségi szegmense valóban világszínvonalú, ezt számos nemzetközi borverseny visszaigazolta s nincs jobb fórum arra, hogy a magyar borokat előtérbe állítsuk, mint egy csillagos étterem.

Igen lényeges örömteli tényező az is, hogy a Borkonyha az átlagember számára is elérhető árakon kínálja ínyencségeit. A másik két Michelin csillagos étterem egyetlen átlagos főételének árából a Borkonyhában három fogást kényelmesen össze lehet válogatni, s akkor még nem szóltunk a borok baráti árképzéséről. Mindemellett a Borkonyha messze földön híres a kedves és közvetlen, ugyanakkor magasan felkészült, egyszerűen kifogástalan kiszolgálásáról, valamint a rendkívül jól kitalált, korszerű, mégis otthonos, barátságos, ízléses belteréről. Jóval a csillag elnyerése előtt hallottam több ismerősömtől, hogy ez az étterem maga a tökély s nekem is igen jó tapasztalataim voltak itt, nem sokkal  a nyitás után.

Sok sikert a Borkonyhának! Aki földink a Székesfővárosban jár, s meg tudja engedni magának, hogy egy étkezésre rááldozzon kb. 10,000 Forintot – ami egyébként csillagos színvonalon alighanem párját ritkítja, éljen a lehetőséggel, s feledhetetlen élménnyel fog gazdagodni.

A szöveg az Erdélyi Napló számára készült.

Három a magyar! De reméljük, lesz több is. - Csillagos lett a Borkonyha!

 

Ritka nagy öröm, hogy megvan a harmadik magyar Michelin-csillag. Az meg különösen, hogy Kalocsai Zoltán sommelier és Horváth Tamás étterme, a Borkonyha kapta, mely nemcsak az egyik legjobb, hanem az egyik legszerethetőbb vendéglő is. Sárközi Ákos séfet láthattuk nem egyszer a tévében is, a képernyőn át is érezni lehetett az elkötelezettséget és a szaktudást. Az étteremnek  a konyhán túl pazar borválasztéka és igencsak megnyerő dizájnja van, már csak ezért is érdemes beülni.

 

Álljon itt néhány link a helyről:

 

Jó kis főzőcske egy ritka jól elkészített sorozat keretében:

https://www.youtube.com/watch?v=jlJcSbSeH1o

 

Itt a hír a Dining Guide-ról.

http://www.diningguide.hu/hirek/etterem-informacio-9632

A Borkonyha a Facebookon: 

https://www.facebook.com/pages/Borkonyha/177440305620096

S persze a hely honlapja:

www.borkonyha.hu

Jómagam a következőket írtam első látogatásom után, lassan három esztendeje:

Ha megszűnik egy üde színfolt a főváros gasztronómiai palettáján az meglehetősen elszomorító, viszont ha a helyén egy éppen olyan igényes és izgalmas hely nyílik, akkor végső soron minden rendben. Egy év működés után tavaly bezárta kapuit a Segal Viktor kreatív séfkedése mellett működött Stand bisztró, a nemrégiben viszont a helyén Borkonyha néven egy kiemelkedő vendéglő nyílt. 

 

Feszengésmentes elegancia, kifogástalan, gyors, készséges, felkészült kiszolgálás, minőségi alapanyagok, kulináris kreativitás jellemzi az új vendéglőt.

Mi szombat délben ettünk ott egy borkóstoló szünetében, ami szerencsés időpontválasztásnak bizonyult, mert náluk a szombat halnap. Az aznapi ajánlat aranykeszeg volt, amit meg is rendeltünk. Ettünk még az üdvözlőfalat (fűszervaj házilag sütött kenyérrel) után a borkorcsolyák közül tepertőt, májas zsírt, továbbá kagylót, valamint pisztrángot. A borfogyasztást visszafogtuk, mert hosszú nap állt még előttünk, viszont annál több szódát ittunk. Azért a borlapról is választottunk két tételt, melyek közül kiemelném a Szatmári pince Vulcanusát. Midőn megdicsértem a pincészetet és főborászát, a korábban Szeremley Huba borait jegyző Fölföldi Bélát, pincérünk jelezte, hogy ő nem más, mint az illető fia, ami persze még közelebb hozott egymáshoz.

A konyha kíméletes technológiákat alkalmaz, ügyes, de nem bizarr párosításokat, az egész úgy jó, ahogyan van. Illetve egyetlen apró megjegyzésem lenne: habár a „fine dining” éttermek szinte kötelezően kis adagokat adnak, főleg az előételek esetében, ezt azért nem kell túlzásba vinni. Eme apróságot leszámítva nem lehet fogást találni a Borkonyhán. Gyarapodtunk egy remek étteremmel, ahová nyugodtan elvihetjük külföldi vendégünket, ha sablonmentes magyar ízekre kíváncsi.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Demokratában jelent meg.

A Borkonyhában 2011. május 28-án jártunk.

Osztályozás

Konyha: 9

Kiszolgálás: 10

Atmoszféra: 10

Az Onyx és a csillag

Nézzük először a Michelin-csillagokat, melyek körül igen sok a vita, mióta a gasztronómiai szakmán belül a gumigyár étteremkalauza által megteremtett érték-skála egyfajta etalonként kezdett működni. Volt, aki „visszaadta” a csillagokat, mert idegesítette a megtartásukkal való stressz, volt, aki kétségbe vonta a tesztelők elfogulatlanságát, van, aki a vendégre hivatkozva mellékesnek tartja eleve a csillagokért való küzdelmet.

Bevallom jómagam is kételkedtem a csillagok hitelességében, amíg az egyetlen nemcsak ajánlott, de értékelt, Bib-Gourmand (jó ár/érték arányú, korrekt minőséget nyújtó vendéglők tartoznak ide) kategóriájú hely Magyarországon a Náncsi Néni vendéglője volt. Ilyen alapon kis túlzással lehetett volna a Szent Jupát vagy a Tüköry is. Vagy 1312 másik. Mert lehet ugyan, hogy a Náncsi hangulata mind beltér, mind a kerthelység tekintetében egyedi, barátságos, kellemes és valóban kiemelkedő, jól ki van találva a hely, de ami a tányérra kerül, az bizony igencsak átlagos, egy közepes tehetségű amatőr szakács bármikor reprodukálja. Tegyem hozzá, hogy élményeim 1996 és 2000 közöttiek. De ha elolvassuk mondjuk az Alexandra Kalauz 2008-as kiadásának kritikáját, az is elég ahhoz, hogy finoman szólva túlzásnak tartsuk a Michelin általi kiemelését.

A Costes csillagával egyidőben viszont a Bib Gourmand kategória is helyrerázódott. Ha emlékezetem nem csal, a Bock, a Csalogány, a 21 és az Arcade került ebbe a csoportba. (Más kérdés, hogy mind a tesztelt éttermek, mind a „Bib-es helyek” sorát bővíthették volna. Ha a Világevőn akkor közzétett lista stimmel, akkor nem volt tesztelve például a Mák, az Aranyszarvas, az Olimpia vagy a Speiz, ugyanakkor a felsorolt négy étterem szintjét egyértelműen üti még a Babel. A magasabb árkategóriások körül az Arany Kaviár és az Alabárdos is, de ők alighanem csillagra pályáznak, akárcsak az Onyx eddig.)

Gyakori vád a Michelin-csillagos éttermek vonatkozásában, hogy ez az egész csak sznobéria. Persze, a gasztronómiában is jelen van a sznobéria, de nincs olyan művészet, melynek állítólagos hívei között ne lennének szép számban sznobok. Sőt, a megfelelő forrásokkal rendelkező sznobok nélkül igencsak nehéz lenne a festők, a borászok vagy éppenséggel vendéglősök sorsa. Ugyanakkor nem lehet véletlen, hogy mindkét csillagos étterem az összes komolyabb étteremkalauz illetve étteremkritikákat közlő blog, újság stb. szerint ott van az élbolyban.

Az pedig egyenesen vitathatatlan, hogy a csillagos séfek a szakmai legjobbjai közé tartoznak s mint ahogy az is, hogy a csillagok fontos orientációs pontot képeznek a kulinaritás iránt mélyebben érdeklődők számára. Azoknak, akiknek a gasztronómia nem a létfenntartás eszköze, hanem művészet, filozófia, ihletforrás, kaland, felfedezés.

S még ha mindez nem lenne így, akkor is örülnünk kellene annak, hogy végre egy magyar séf (még pontosabban séfpáros, Szulló Szabina séf és helyettese Széll Tamás) is csillagot kapott, hiszen ez növeli egyben a magyar gasztronómia és a magyar nemzet presztízsét is. Az már csak hab a tortán, hogy maga az étterem mennyire megérdemelte ezt a kitüntetést. 

Mert ha tényleg csak azt vesszük értékelési alapnak, amit a Michelin Kalauz, tételesen azt, ami a tányéron van, akkor az Onyxon nem lelhetünk fogást. (A túlcicomázott, túlzsúfolt berendezéssel, kék poharakkal sosem tudtam megbékülni, de a kifogástalan kiszolgálás és a katartikus ételfelhozatal messze kompenzálja ezirányú fenntartásaimat.) 

(Néhány csúcsélmény. Az első tányér apámnak, aki Lisszabontól Brüsszelen, különböző német és osztrák városokon át Budapest csúcséttermeiig sok mindent végigevett,  mindeddig legnagyobb kulináris élménye volt. Rizottó a tenger gyümölcseivel és zöld spárgával.  Tudni kell, hogy nem különösebben rajong a rizottóért. :)

 (Libamájtortácska almapürével és lencsével)

(

 (Mangalicavariációk: konfitált pofa, derelye, véreshurka, szűz és kelkáposztafőzelék)

Négy alkalommal volt szerencsém az Onyxban enni, minden alkalommal legkevesebb három-három fogást (partneremmel félúton tányérokat cseréltünk), ebben benne volt egy alkalommal egy degusztációs ételsor is. Így nyugodtan állíthatom: a Onyxban nincs mellélövés. Az sem lehet véletlen, hogy a séfhelyettes több ízben megnyerte a „Hagyomány és evolúció” versenyt, szép eredményt ért el a Czifray verseny-kurzuson, majd a minap a Bocuse d’Oron.

S ha már a borról szól ez a blog, akkor vegyük szemügyre a borkínálatot is. Túlzás nélkül állítható, hogy az Onyx borlapja a párját ritkítja, 30-féle pezsgőt kínálnak, zömmel a legjobbak közül, 49 kiemelkedő magyar fehérbort a legfontosabb fehérboros borvidékeinkről, zömmel a sztároktól, de akad néhány izgalmas, kis szériájú, vájtfülűeknek szánt kézmíves tétel is (Bott Judit, Szentesi József). 100 körüli a magyar vörösborok száma, közöttük nem egy presztízsbor (Solus, Kopár, Magnifico) több évjáratban is kapható. Tucatnyi külföldi fehér és több tucatnyi vörös, olyan klasszisokkal mint a Chateau Margaux vagy Petrus, s akkor nem szóltam lenyűgöző tokaji édesbor-választékról.

Kreativitás, technológiai fegyelem, szezonalitás, magasfokú alapanyagtisztelet jellemzi az Onyx konyháját, a hagyományos magyar fogások magas szintű egyéni interpretációját összefogó „Magyar Evolúció” menüsor megkóstolását kötelező tananyaggá kellene tenni a magyar szakácsképzésben.

Örültünk az Onyx jól megérdemelt elismeréséhez és sikeres küzdelmet kívánunk a második csillagért. 

Dorozsmai Endre

A szöveg a Borbandi számára készült az Onyx Michelin csillaggal való kitüntetése alkalmából, a mai napon aktualizáltam a szöveget.

Vidéki csillagok – Imola Udvarház (Eger, Dózsa György tér 4.)

 A sokat vitatott, de szakmai körökben tagadhatatlanul etalonnak számító Michelin-kalauz egy csillaga azt jelenti, hogy az igen jó étteremre érdemes odafigyelni. A két csillag kimagasló éttermet jelöl, mely hosszabb kitérőt is megérdemel, a három csillag pedig azt, hogy a világ legjobb éttermeinek egyikéről van szó, mely külön külföldi utazást is megér.

Mutatis mutandis a Kárpát medencében az Alexandra kalauz által adományozott egy kettő illetve három „aranyérmécske” is (egy érem 11-12.5 pontig, kettő 13-tól 14.5-ig, három 15.-től 16.5-ig, stb., de feljebb már nincs magyar étterem) értelmezhető így, bár ezt az étteremkalauz szerkesztői nem hangsúlyozzák. S engedjenek meg az étteremkritikusnak annyi szubjektivitást, hogy leszögezze: már 12 ponttól felfelé bizony megér az étterem egy országon belüli külön utazást. Fővároscentrikus ország vagyunk, így hadd említsük a szóban forgó minimum 12 pontos vidéki éttermeket: Chateau Visz, Enoteca Corso, Ráspi, Imola, Kistücsök. Ezeknek bizony mindegyike megérdemel egy kiruccanást, már persze, ha a szükséges anyagiakkal fel vagyunk szerelkezve.

A pünkösdi bortúra idején kisebb társasággal látogattuk meg az Imola udvarházat, mely festői környezetben, az egri vár aljában épült meg. 

Konyhája azt képviseli, ami ma leginkább reménykeltő és irányadó tendencia Magyarországon, s amivel szerencsére sok országosan ismert és elismert étterem is kísérletezik: a magyar konyha bevált alapanyagait dolgozzák fel kíméletesen, a magyar ízlés szerint, követve a bevált fogásokat, de a modern technológiákkal új életet adva az egyes kompozícióknak. 

Borlapjuk nagyon helyesen az egri nedűkre összpontosít. 

Ettünk tejfölös ököruszálylevest, 

babkrémlevest, 

pikáns vargányalevest, 

gyöngytyúklevest, 

tojásos lecsóval töltött pulykamellet, 

paprikás harcsafilét vargányagombával és túróscsuszával, 

pisztáciás fogasfilét paradicsomos ceruzababbal, 

szürkemarhapörköltet, 

bébicsirkét roston sült zöldségekkel, 

nyúlragut rókagombás kelkáposztaágyon, 

sajttortát, 

s ki tudja felsorolni, hogy a két asztalra bomló kilenc fős társaság mi mindent rendelt. Tény az, hogy ami az asztalra került, az messzemenően rendben találtatott ízre, állagra, tálalásra egyaránt. Következtetésünk pedig közös volt: az Imola vitathatatlanul ott van az országos élbolyban.

Dorozsmai Endre

A szöveg rövidített változata a Demokratában jelent meg.

Az Imola Udvarházban 2009. május 31-én voltunk.

Külön említést érdemel a belső udvar, annál is inkább, hogy illusztrációt is tudok hozzá illeszteni.