„Jó boroknak szép szalonja a Bánságban” - beszélgetés Szövérdfi Zoltánnal a ROvinHUd nevű borszakmai rendezvény főszervezőjével

A blogra ritkán teszek fel interjút, ami abból adódik, hogy ritkán készítek interjúkat. A kivételnek pedig mindig oka van, jelen esetben a cél az volt, hogy felhívjam a figyelmet egy rendkívüli rendezvényre, amit egy lelkes fiatalember a semmiből hozott létre.

Nem volt mögött sem egy rangos szaklap munkaközössége, sem egy tőkeerős cég, sem kiterjedt kapcsolatrendszer a kulináris világban. Mégis a céltudatosság, a szilárd akarat, jó szervezőkészség és a jóra való törekvése győzedelmeskedett. Bizonyos, hogy mindehhez kellett egy kis szerencse is, de fentebb felsoroltak nélkül hiába lett volna a szervezőnek szerencséje. A RoVinHud a román fennhatóság alatt álló területeken vita felett a legjobb borászati rendezvény. Lássuk hát az interjút:

„Jó boroknak szép szalonja a Bánságban”

beszélgetés Szövérdfi Zoltánnal a ROvinHUd nevű borszakmai rendezvény főszervezőjével

Az erdélyi és bánsági boros rendezvények palettáján egy teljesen új színt és addig nem ismert minőséget megjelenítő, minden túlzás nélkül világszínvonalú, a borértő szakma legjobbjait, még a Master of Wine-ok egy részét is megmozgató temesvári boros rendezvényről, a RoVinHudról volt már szó e hasábokon. Ezúttal az ötletgazdát és főszervezőt kaptuk mikrofonvégre s kérdeztük a rendezvény hátteréről, az erdélyi borászatról és a további terveiről.

Mikor kezdtél a borok iránt érdeklődni?

A borokkal komolyabban a Temesvári Pannon Borklub keretén belül kezdtem el ismerkedni évekkel ezelőtt, addig-addig, míg rádöbbentem, hogy többet szeretnék tudni erről a világról, mint amit egy borkóstoló-sorozat nyújtani tud. Az említett borklub vendége volt 2009 áprilisában a budapesti Borkollégium két vezetője a Rohály-Mészáros házaspár, nagyon megtetszett, ahogy a borok világáról beszéltek. Gyors költségvetés-számítás eldöntöttem, hogy beiratkozom hozzájuk. Így is lett, egy év alatt elvégeztem a Wine and Spirit Education Trust általuk akkreditált első három szintjét a Pasaréti úti főhadiszállásukon. Remek élmény volt és most is nagyon nagy szeretettel gondolok vissza arra az időszakra.

Mielőtt belevágtál volna egy kisebb borfesztivál szervezésébe kisebb létszámú kóstolókat is szerveztél…

Igen, a tanfolyamok elvégzése után azon kezdtem gondolkodni, hogyan tudnám a helyi közösségem javára fordítani a tudásomat (igen kevesen vagyunk Temesváron felsőfokú WSET oklevéllel). Fogyatékos személyekkel foglalkozva egyből jött az ötlet a borkóstolók adományszervező potenciáljának kipróbálására. Így havonta kezdtem borkóstolókat tartani egy autizmussal küszködő kisfiú javára, hihetetlen sikerrel. Később román-magyar „barátságos meccseket” szerveztem, ahol tulajdonképpen vakon kóstoltunk ugyanabban az árkategóriában levő borokat, keresve mindkét ország legjobbjait. Lassan-lassan igény mutatkozott egy kezdő tanfolyamra is, hiszen egészen szép kis borszerető társaság verődött össze.

Mi volt az eredménye ezeknek a barátságos meccseknek?

A román-magyar barátságos mérkőzéseket két kivétellel magyar borok nyerték. Tulajdonképpen a vakkóstoló végén a résztvevők megszavazták kedvenc borukat és így 2 kivétellel mindig magyar bor lett a kedvenc, bár még ez is vitatható, hiszen az egyik kivétel a Nachbil pincészet Chardonnay-ja volt, amelyet a mostani határok szerint a román válogatottba soroltam. De a kóstolók talán legjelentősebb eredménye az, hogy a temesvári igényes román közönség egyre jobban érdeklődik a magyar bor iránt s ezt mi sem igazolja jobban, mint az, hogy az idén több mint negyven személyt vittem a VinCE nevű kiemelkedő boros rendezvényre Budapestre és évente kétszer megyünk Tokaj-Hegyaljára. A beedződött temesvári román borértő ismerőseim belátják, hogy a magyar bor jobb ár-érték arányú, változatosabb, elegánsabb.

Hogy jutott eszedbe egy kisebb VinCE-t szervezni Temesvárra? Hogy mertél belevágni a ROvinHudba?

A ROvinHud borszalon ötlete adta magát: a temesvári és általában az erdélyi borfesztiválok csapnivalóak voltak és minőségben évről évre gyengébbek. Ugyanakkor pedig ott volt a VinCE Wine Show modellje, mely Közép-Kelet Európa legszínvonalasabb rendezvénye, így azt mondtam, hogy ha sikerül egy minimális támogatást kapnom a VinCE főszervezőjétől, akkor belevágok. Németh Ágnes hihetetlen kedvességgel fogadott és nem volt olyan kérdésem, amire ne válaszolt volna. Rendezvényszervezői tapasztalatom már volt, Ágnes megadott minden beszerzői információt, így nem maradt más hátra, mint meggyőzni a minőségi romániai pincészeteket, hogy részt vegyenek.

A rendezvény filozófiája nagyon egyszerű: megteremteni Erdély legszínvonalasabb boros rendezvényét. Ehhez csak a minőségi pincészeteknek adhattunk megmutatkozási lehetőséget és persze egy új rendezvény sikerességéhez elengedhetetlen egy nagy név, amely egyrészt felhívja a figyelmet, másrészt pedig komolyságot, presztízst és szakszerűséget ad a rendezvénynek. Mivel Jancis Robinson, Master of Wine, a Brit Királyi ház bortanácsadója Budapesten is ott volt az első VinCÉ-n, megkértem Ágnest, hogy e-mailben mutasson be neki. Szeretek magasra célozni és egy próbát megért. Nagyjából öt levélváltás után, miután leírtam, hogy miért különbözik a ROvinHUd borszalon a többi ilyen jellegű rendezvénytől, Jancis Robinson elfogadta a meghívást. Ráadásul, mivel ennek a rendezvénynek karitatív jellege volt, mondjuk úgy, hogy támogatóként jött el, nem kért tiszteletdíjat. 

Azt hittem, a neve mágnesként fog hatni és nem fogjuk győzni visszautasítani a gyengébb minőséget produkáló borászatokat. Erre fel voltak nem kevesen, magas szakmai polcon, akik nem ismerték, nem tudták, ki ő, ez is mutatja egyébként, hogy mennyire fejletlen a romániai borászat.

Miután Jancis Robinson a blogján és a Financial Times-ban nagyon pozitívan méltatta a rendezvényt, úgy döntöttem, hogy folytatjuk, hiszen azon kívül, hogy egy minőségi, elegáns boros rendezvény született, nagyon jó adományszervezési lehetőség a "Ceva de Spus" (Mondanivalónk Van) fogyatékkal élők szervezetének részére.

Mik az idei tapasztalatok? Könnyebb volt megszervezni a második ROvinHUdot vagy nehezebb?

Idén már sokkal könnyebben mentek a dolgok, hiszen Jancis Robinson neve és szava sokat nyom a latban. Három Master of Wine fogadta el a meghívásunkat, valamint Mészáros Gabriella borakadémikus, a Borkollégium igazgatója. A kiállítók is többen voltak, ugyanakkor az idén is egy csapat önkéntessel és az egyesület fogyatékos tagjaival szerveztük meg az eseményt.

Milyenek a voltak visszajelzések a kiállítók és a látogatók részéről?

Ami a visszajelzéseket illeti, a kiállítók örülnek, hogy született egy minőségi rendezvény, ahol elismert szakértők kóstolhatják és véleményezhetik boraikat, a látogatók pedig, hogy végre Temesváron is van egy esemény, ahol komoly borokat lehet kóstolni és róluk beszélgetni a készítőikkel. Ugyanakkor az esemény nagyon fontos eleme, hogy lehetőséget biztosít a fogyatékkal élő személyek tehetségének, minőségi munkavégzésének megmutatására is. Még a kiállítók is úgy megfogalmazták, hogy nincs még egy ilyen jellegű esemény, ahol ilyen hatékonyan hoznák a jeget, ürítenék a kiöntőedényeket, mosnák a poharakat és rendeznék át a mesterkurzus-termet a szünetekben.

A két rendezvény fényében és saját kóstolási tapasztalataid alapján miként látod az erdélyi magyar borászat helyzetét?

Az erdélyi magyar borászatok sajnos nagyon lassan fejlődnek, illetve sok olyan borosgazda van, aki folyóborként adja el alapjában véve jó minőségű borát. Igazából, ha palackozott, kiemelkedő minőségű borokról beszélünk, akkor jelenleg csak Balla Gézát és Kárásztelek Pezsgőpincészetet említhetjük csak. 

Ezutóbbi eddig VinCa néven futott és egy magyarországi befektetőcsoport alapította. Balla Géza Fekete Leánykája a külföldi vendégek elismerését is kiváltotta az idei borszalonon, tavaly pedig Jancis Robinson MW is kiemelte a Furmintjával együtt. Véleményem szerint nagyon hiányoznak a 10 hektár alatti kispincészetek, amelyek kiemelkedő minőségű, kompromisszumok nélkül előállított borokat készítsenek olyan egyéniséggel, hogy Michelin csillagos éttermek is érdeklődjenek irántuk. De végül is a borkultúra és a borkészítés nem függetleníthető a helyi gasztronómia szintjétől: kéz a kézben menetelnek előre, de lassan, nagyon lassan.

Idén csak egy magyarországi pincészetet láttunk a kiállítók között…

Valóban. Egyrészt mert rendezvényünk egybeesett a budapesti „Mitiszol?” fesztivállal, másrészt pedig mert a magyarországi pincészetek nem érdeklődnek a bánsági piac iránt. Tavaly például kétszáz meghívót küldtem Magyarországra – az összehasonlítás végett: Romániába alig több mint ennek a tizedét – és eljöttek hárman. Igazából én arra vágyom, hogy fele-fele arányban vegyenek részt a magyarországi és a mai Románia területén működő pincészetek, de azt tudom, hogy ez egyelőre lehetetlen. De jövőre legalább öt minőségi anyaországi pincészetet szeretnék a részvevők között látni.

Visszatérve a ROvinHUdra: hogyan tovább? Lesz-e harmadik felvonás?

ROvinHUd borszalon jövőre is megrendezésre kerül, hiszen a visszajelzések rendkívül pozitívak mindenki részéről, bár én nem vagyok megelégedve a résztvevők számával, idén is kb. 400-an voltak. Ugyanakkor tudom, hogy sok munkával jár egy ilyen rendezvény felépítése, türelemre van szükség, míg bekerül a köztudatba. Végül is a közönség is ugyanolyan szinten van, mint a pincészetek, egyrészt nemrég kezdtek a nagyipari tömegtermékeken túlmutató valódi borokkal ismerkedni, másrészt még keresik az utat. Ahogy mi is, hisz nem tudom még, milyennek szeretném a szalont 15-20 év múlva és a szervezőcsapatnak is fejlődnie, tanulnia kell. De azon dolgozunk, hogy 2018-as évben már minden jegy elkeljen. Ami viszont biztos, hogy a ROvinHUd borszalon addig kerül megrendezésre, míg a minőség garantált. Középszerű esemény rengeteg van az egész világban, mi mindenképpen fölé szeretnénk emelkedni és ez addig sikerül, amíg a kiállítók kiemelkedő pincészetek, míg az előadók elismert szakemberek és amíg minden évben tudunk valami újat, egy kis pluszt nyújtani.

Jövőre már három külföldi szakember elvállalta a szereplést akikkel közösen leszögeztük a dátumot is, hiszen megint olyan meghívottjaink lesznek, akikkel egy évvel előtte meg kell állapodni az időpontokat illetően, hiszen keresztül-kasul járják a (bor)világot. Szeretettel várunk hát minden borkedvelőt 2016. november 11. és13. között, a temesvári ROvinHUd borszalon 3. felvonásán.

 Dorozsmai Endre

A szöveg az Erdélyi Napló számára készült, meg is jelent a múlt év végén.

Vince 2014

Immár ötödik alkalommal kerül megrendezésre az önmagát méltán Közép-Európa boriránytűjeként hirdető Vince, mely egyszerre borfesztivál és önképzésre alkalmat adó szakirányú szabadegyetem.

Ellentétben a borfesztiválokkal, ahol jellemzően egyenként kell fizetni minden deci borért, nem ritkán többet, mint amennyibe az a pincénél vagy a szaküzletben kerül (mivel a borászok is ki kell hozzák, az évről évre egyre magasabb helypénzt) a Vincén egy pontos összeg fejében (idén pénteken és szombaton 12.000, vasárnap 10.000 forintért) déltől este 8-ig annyit kóstolhat mindenki, amennyit elbír. Márpedig egy férfiember sokat bír, de a szebbik nem képviselői is okoznak ezirányú meglepetéseket. A 160 kiállító előválogatott, mintegy 1000 bora között igen sok értékes nedű akad s ha valaki kifejezetten erre utazik, akkor a belépő árát akár többszörösen is leküldheti a torkán. 

(Simon József a Vincén, 2013-ban)

De persze nem a mértéktelen ivászat terepe a Vince, hanem főleg délelőtti és kora délutáni órákban a borászokkal való kóstolással egybekötött beszélgetés lehetőségéé, ugyanis ez az a rendezvény, ahol a borászok jellemzően személyesen is jelen vannak.

A borok mellett gourmet kiállítók termékeit is kóstolni lehet, 

(desszertfront a 2013-as Vincén)

(sonkastand a tavalyi rendezvényen)

továbbá mindig akadnak minőségi párlatok is a legjobb pálinkáktól

a whiskey-ken keresztül a konyakokig. Idén is lesz pezsgő mesterkurzus, nem is egy, a Moet et Chandon világmárka mellett az ínyencek számára nem ismeretlen Alfred Gratien pezsgőket mutatja be Nicolas Jaeger, a kávé terroir jellegéről azaz a talaj üzenetét hordozni képes mivoltáról beszél André Hoinkis, a Douwe Egberts nemzetközi kávészakértője, Clive Coates Master of Wine (a csak MW-nek rövidített szakértők a Föld talán legavatottabb borismerői) tart előadást a világ legizgalmasabb, iskolateremtő és szemléletformáló borvidékéről, Burgundiáról, Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikus a Pannon Bormíves Céh legjobb borairól beszél majd, de az előadók között lesz Caroline Gilby MW, Elizabeth Gabay MW s még sokan mások. Részletes információkat a www.vincebudapest.hu oldalon találunk.

(magyar terroir borok a Zwack standon)

A rangos rendezvénynek Magyarország egyik legimpozánsabb épülete, a Corinthia Grand Hotel ad ismét otthont. Aki egyébként is készül a székesfővárosba, érdemes bekalkulálja a Vince időpontját, aki pedig nem, de kifejezetten érdeklik a borok, az még felvésheti naptárába a dátumot: 2014 február 28-március 1.-2.

Az élmény garantált.

Dorozsmai Endre

A szöveg a Székely Hírmondó számára készült.

Somló Szegeden

Megoszlanak a vélemények abban a kérdésben, hogy Hamvas Béla klasszikus műve, „A bor filozófiája” mögött mekkora borismeret húzódott meg. Azt viszont mindenki kényszeredetten vagy nem, de elismeri, hogy Hamvas nagyon jó ösztönnel közeledett a borokhoz. Nem véletlen, hogy a legtöbb említettsége a műben a somlói boroknak van – mely borvidék egyébként érdekes módon kimaradt a „Borkatalógus – vázlat” c. fejezetből.

Somló egy csodálatos világ, mely valóban az elmélyültség borát produkálja, ahogy Hamvas írja. A somlói nem alkalmas a felszínes csevegések kísérőjének vagy „partibornak”. A somlói odafigyelést, átszellemültséget igényel, a kóstoló részéről pedig érettséget. Szinte szentségtörés egy este 30-40 somlói bort megkóstolni, hiszen egy-egy borral érdemes akár fél órát is eltölteni. Ez egy kiadós 3-4 órás kóstolóprogram esetében sem több mint 6-8 tétel. Mindazonáltal kihagyhatatlanok az olyan rendezvények, ahol garmadával kóstolható a nemes nedű, kedvező díjszabás mellett ráadásul. S ha már ott van az ember, akkor persze, hogy mindent megkóstol. S ha nem is lehetséges ilyen esetben egy-egy borral a beható megismerkedés, azt azért ki tudjuk választani, hogy melyek legyenek azok a különleges tételek, melyek mellé leülünk meditálni.

A somlói bországjárás kiváló alkalom volt az ilyen jellegű „vadászatra”. Aradhoz Szeged van a legközelebb, így mi a három helyszín - Budapest, Debrecen és Szeged - közül ezutóbbit választottuk. 

Bemelegítésként meghallgattuk Dr. Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikus adatgazdag, szintetikus előadását a somlói borokról, melyben benne volt úgyszólván minden, amit a Somlóról a magyar embernek tudni kell, illetve tudni kéne. 

Nem veszem magamnak a bátorságot, hogy az egy órás előadás legfontosabb gondolatait kiemeljem, maradjunk annál, ami egyrészt az előadáson is elhangzott és számomra mindig fontos volt Somló kapcsán: a talajdetermináltság. Az a sajátos ásványos, már-már sós karakter, melytől a somlói bor első sorban somlói s utána Chardonnay, Olaszrizling vagy Furmint.

Divat manapság a borok csillagozása, a Borbarát után a Borkalauz is áttért erre az értékelési rendszerre. S íme végre egy pozitív divatjelenség. A borok 5 csillagos osztályozása, esetleg finomításokkal (3 csillag plusz, majd négy csillag mínusz stb.) sokkal alkalmasabb a borok értékelésére, mint a száz pontos rendszer, mely érthető és könnyen használható, de félrevezető. Mert ugyan ki tudja azt megmondani, hogy egy bor 93  vagy 94 pontos? Ezzel szemben a négy csillag és az öt csillag közötti különbség az elég egyértelműnek mondható. Maradjunk most azoknál a boroknál, melyeket e szép estén 5 csillagra értékeltem. A jegyzeteimben nem leltem Takács Lajos borait. Vagy nem voltak ott, vagy kimaradtak a kóstolásból. Bizonyára azok közül is lett volna olyan, mely a csúcsokra tör. 

 

Következzenek akkor az este fénypontjai:

Fekete Béla: Furmint, 2007

Fekete Béla: Hárslevelű, 2007

Fekete Béla: Juhfark, 2008

Szent Ilona: Olaszrizling, 2009

Szent Ilona: Furmint, 2009

Kreinbacher: Juhfark, 2009

Kreinbacher: Öreg tőkék bora, 2009

Györgykovács Imre: Furmint, 2009

Speigelberg István: Furmint, 2009

Speigelberg István: Juhfark, 2009

Csordás Fodor: Juhfark, 2009

Tornai Top Selection: Apátsági Furmint, 2008

Dorozsmai Endre

A szöveget másfél éve írtam a Borbandi blogra.

Borral főzni

Borral főzni népszerű dolog. A kulinárisan érzékeny közönség nagy részének felcsillan a szeme annak hallatára, hogy vörösboros pörkölt vagy fehérboros gombamártás. Jómagam mindazonáltal inkább óvatosságra intek, főleg a vörösborok esetében. A vörösbor hajlamos kellemetlen asszociációjú illat- és ízjegyeket adni a tokánynak, pörköltnek. Még akkor is így van ez, ha bizonyos klasszikussá vált receptek (pl a burgundi marha – enciklopédikus igényességű leírását lásd itt: http://www.foodandwine.hu/2010/05/17/boeuf-bourguignon-bogracsban) szigorúan vörösbort írnak elő.

A fehérborral más a helyzet: a hal és a fehérbor nemcsak a gyomorban kedvelik egymás (az a közkeletű népi bölcsesség, miszerint „átkozott az a hal, mely a harmadik vizében úszik” valójában kimondatlanul is arra céloz, hogy bort kell inni a halhoz, s persze fehéret), hanem a serpenyőben is.

Érdekes kulináris kísérletnek voltam tanúja egy ízben a Rohály - Mészáros házaspár egyik mesterkurzusán. Négy nagyobb tányéron helyezkedett el 4-5-féle étel, mindegyiket összekóstoltuk 4-5-féle borral. (Ez 70-80 kóstolást jelentett, a végére határozottan jó kedve kerekedett az embernek). A pörkölt-rundban a pontypörkölt minden megnyilatkozó szerint egy adott borral alkotott ideális párost – emlékezetem szerint egy olaszrizling volt, talán Csopakról. Kiderült, hogy az a bor az étel elkészítésében is szerepet játszott. Gyakorlatban megtapasztalhattuk azt a főszabályt, hogy érdemes az ételhez azt a bort kínálni, melyet az elkészítéséhez is felhasználunk. (Vannak persze kivételek: ha a felhasználás alkalmával a bor csak és kizárólag a szakács szervezetében köt ki, akkor nem biztos, hogy metafizikai és organoleptikai szinten éppúgy harmonizál az étellel, mintha abba kerül bele a főzés során.)

Más vízben élő lények is jóban vannak a fehérborral, hogy messzebb ne menjek, a legismertebb és legkedveltebb kagylóreceptek nagy része nem nélkülözheti a fehérbort, de a rákokkal is jó viszonyt ápolnak e nemes nedűk. S folytathatjuk: a csirke, de még a borjú is.

Midőn másfél évtizeddel ezelőtt komolyabban kezdtem főzni, autodidakta módon, sokan köszönve a Magyar könyvklub kiadásában megjelent „Főzőiskola” című könyvnek, mely lépésről lépésre viszi az embert a végeredmény felé, minden fontos mozzanatot fotóval is illusztrálva, első sikerélményeim egyike a zürichi borjútokány volt, mely fehérborral készül. (A recept egyik variánsa itt érhető el: http://www.freeweb.hu/szakacskon/Borjuhusos%20etelek.htm#_Toc268524057)

S persze ott van a mifelénk elmaradhatatlan karácsonyi borleves, mely ugyebár elképzelhetetlen bor nélkül, ezt lehet a tojássárgája és a tejszín mellett liszttel vagy ételkeményítővel is sűríteni, de felesleges. A fűszerezés meg magát adja: a karácsonyi sütemények fűszerei mind harmonizálnak a borlevessel is, legyen szó fahéjról, szegfűszegről vagy akár kardamomról. A borleves ideális alapanyaga tapasztalatom szerint – a pénztárca szempontját is figyelembe véve - egy hibátlan tokaji félédes bor a középkategóriából. Lehet persze magas karátszámú aszúból is készíteni, csak egyrészt az olyan, mint vörösboroskólát inni a Kopárból, átsütni a bélszínt vagy koktélba tenni az Oban whiskey-t, másrészt ki tudja azt megfizetni?

Végül az alapkérdés: milyen bort használjunk? Alapelv, hogy csak olyan bort, amiben nem lelünk hibát. Nem lehetetlen, hogy koncentrálás által a borhiba eltűnjön, találkoztam már ilyen esettel, de túl nagy a kockázat, hogy elrontjuk a nemes alapanyagot illetve kárbavész a munkánk, így maradjunk inkább azoknál a boroknál, melyeket jólesik meginni.

Dorozsmai Endre

Borok az Isten Kalapjáról

Somlói Tavasz Egyesület idén is megtartotta a Borkollégiummal közös szervezésben az egy évvel korábbi, azaz jelen esetben 2011-es borok bemutatóját a Károlyi palotában. Hamvas Béla írta „A bor filozófiája” című alapművében, hogy a somlói bor az aggastyánok és magányos emberek bora, aminek élvezetéhez meg kell érni. A bornak is és az embernek is. Épp ezért volt érdekes az idei nagy somlói felsereglés is, mely egy friss, jellemzően még nem elkészült évjárat borainak bemutatását célozta meg. A borok szakmai felvezetője ezúttal is Dr. Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikus, a Borkalauz szerkesztője, a Wine and Spirit Education Trust magyarországi akkreditált képzésének oktatója volt, akárcsak a Somlói Bországjárás esetében. 

A somlói borok első számú jellegzetessége a fokozott ásványosság, a vulkáni talajból adódó mineralitás, mely a legtöbb esetben felülírja a fajtajelleget. A Somló-hegy maga egy impozáns vulkáni kúp, amit találóan neveznek az „Isten kalapjának”. Ellentétben a ma oly divatos reduktív borokkal, melyek jobb, ha nem érik meg első születésnapjukat, a somlói borok meghálálják az érlelést. Míg a legtöbb borvidék 2010-es, 2011-es esetleg 2009-es fehérborokkal van a piacon, a somlói nagyok, például Fekete Béla a 2007-es, 2006os évjárattal.  

A szakmailag rendkívül érdekes 2011-es évjárat-kóstolón részt vett a legtöbb jelentős somlói pincészet, név szerint a Csordás-Fodor Borház, a Dénes hegybirtok Sághegyről, Fekete Béla, Takács Lajos, a Tornai Pince, a Bogdán Pince, Ipacs Zsolt, Csetvei Pince, a Kreinbacher pincészet, a Laposa pince, Kolonics Károly, 

a Várkapitány pince valamint a Fazekas pince. Meglepő volt, hogy a bemutató korai időpontja dacára, mennyi szinte kész, élvezhető 2011-es bor volt a bemutatott tételek között, megerősítve, hogy 2011 nemcsak a vörösborászok számára volt remek évjárat, de a fehérbortermelőknek is.

Mértéket tartva ugyan (értsd: 2 centiliternél többet nem nyelve tételenként) sikerült megkóstolni mind az 51 bort, melyek hozták a formájukat, a pincészetek tételei az eddig megszokott színvonalat mutatták. Kivétel a Csordás-Fodor borház volt, ahol egyértelmű minőségemelkedést tapasztaltunk borklubtársammal együtt. A Juhfark és az Olaszrizling kiemelkedő volt, de szép, harmonikus volt a Tramini is. Kiemelném még Fekete Béla bácsi borait is, itt a Hárslevelű és a Vegyes fehér tetszett a legjobban s egyben ezek voltak a kóstoló legjobban sikerült tételei szerintünk, a Kreinbacher fehérborok és a Tornai Zenit mellett.

Következtetés ismét az: látogassa meg az olvasó is Somlót, remek emberekkel fog megismerkedni, s remek borokat fog kóstolni. Az interneten elérhető úgyszólván minden számon tartott pincészet. Kiemelt célpontok: Fekete Béla Pincészete, Györgykovács Imre, Kreinbacher birtok, Kolonics Károly, Spiegelberg István, Takács Lajos, Csordás Fodor borház.

Dorozsmai Endre

A szöveg az Erdélyi Napló 2012. április 25-i számában fog megjelenni.
A 2011-es somlói borok kóstolóján 2012. március 22-én voltunk.

Kötelező program: VinCE 2012

A jelentősen megnövekedett üzemanyagárak mellett jócskán meg kell nézze az erdélyi borrajongó, hogy milyen esemény alkalmából utazik fel a Székesfővárosba. Az évtizedes, félévtizedes hagyománnyal rendelkező egész hétvégés, két vagy több napos kóstolók (pünkösdi bortúra, Etyeki Pincefesztivál, Etyeki Kezes-Lábas, Borfesztivál, Budai Gourmet) mellé az utóbbi években felsorakozott kiemelt programként a VinCE, mely sok szempontból egy csapásra az élre került.

Minden eseménynek megvan a maga erénye és varázsa. A borfesztiválé a Budai Vár, mint helyszín és a koncertek, az etyeki eseményeken a borászok személyes jelenléte és a pincében vagy pincék tőszomszédságában való kóstolás, a Budai Gourmet-nak a csúcséttermek részvétele, s csúcsgasztronómiai produkciók kóstolása elérhető áron, a VinCE, megkockáztatom, hogy a legjobb ár/érték arányú kóstoló, legalábbis azok számára, akik komoly kóstolási rutinnal rendelkeznek s gond nélkül megkóstolnak egy nap alatt több mint száz bort. Szombaton és vasárnap napi 8000 Forintos belépővel korlátlanul lehet válogatni a hivatalos programterv szerint 1000 borból, s ismerve a hasonló rendezvényeket, állíthatom, hogy e szép szám inkább lefele kerekítve jöhetett ki. Egyébként ennyit talán egy hét alatt lehet megkóstolni, úgyhogy érdemes jól kiválogatni, hogy mire áldozzuk kóstolási kapacitásunkat. 

A honlapon 99 pincészetet számoltam össze, melyek képviseltetni fogják magukat a magyar és a nemzetközi élvonalból. Erdélyből ott lesz Balla Géza és Johann Brutler a Nachbill pincészet képviseletében, a Délvidékről Bónis István, az anyaországból pedig felsorolhatatlanul sok, zömmel élvonalbeli pincészet Eszterbauer Jánostól Dula Bencééig, a Pannon Bormíves Cég külön standdal képviselteti magát s olyan csúcsborászokat vonultat fel, mint Árvay János, Dúzsi Tamás, Figula Mihály, Frittman János, Gere Attila, Heimann Zoltán, Jásdi István, Jekl Béla, Légli Ottó, Lőrincz György, Szerelmey Huba, Tiffán Zsolt, Vesztergombi Ferenc, Vida Péter s a már említett Balla Géza. A borok mellett idén is lesznek kiemelkedő minőségű párlatok is. A kiállítók listája egyébként még bővülni fog, a frissítés folyamatos egyelőre két élvonalbeli pálinkafőzde szerepel a listán a Nobilis és a Gyulai pálinkamanufaktúra, vélhető, hogy a tavalyi rendezvényhez hasonlóan idén is egy egész pálinkafesztiválra való főzde állít majd ki.

A másik erénye a VinCEnek, hogy nemzetközi szaktekintélyeket sorakoztat fel, akiknek idén külön belépő mellett lehet hallgatni a kurzusait. Ott lesz Gary Vaynerchuk az egyik leghíresebb borblogger, akinek a nevét formális borismereti képzés (WSET) keretén belül volt szerencsém hallani, de ott lesz Steven Spurrier is, a Bottle Shock című nagysikerű film főalakja, aki életében legendává lett, továbbá Regis Camus, a világ egyik leghíresebb pezsgőmestere s még sorolhatnánk. A szakma magyar jelesei közül előadást tart Mészáros Gabriella nemzetközi borakadémikus, aki az utóbbi évben több erdélyi helyszínen is tartott WSET alapképzést, sőt megosztott helyszínekkel e héten kezdődik a középfok is (előbb Kolozsváron, majd Csíkszeredában), s a következő alapfokú képzés dátuma és helyszíne is le van szögezve (Marosvásárhely, 2012. április 27-29.). Az előadók között szerepel Romsics László, a György Villa pincészet főborásza és a Vince magazin szakmai lektora, Ipacs Szabó István a Vylyan pincészet főborásza s még hosszasan sorolhatnánk a magyar előadókat is. Összesen 25 rangos, nemzetközi tekintélyű hazai és külföldi előadót sikerült megnyerni az idén a Vince szervezőinek. 

A március 23 és 25 között megrendezésre kerülő programról, melyet méltán tartanak Közép-Európa legjelentősebb boros eseményének részletesen informál a rendezvény hivatalos honlapja: www.vincebudapest.hu.

Dorozsmai Endre

A szöveg az Erdélyi Napló 2012. március 14-i számában jelent meg.

Borkalauz 2010-2011

Külön tanulmányt érdemelne, hogy minek köszönhető a magyarországi borkultúra rendszerváltás utáni gyors szárba szökkenése ellentétben az erdélyivel. Mert lehet bár „jó boroknak szép hazája Erdély”, lehetnek fantasztikus adottságú borvidékeink, lehet emberanyagunk, de sajnos ténykérdés, hogy míg a nálunk kevésbé jó adottságú és kisebb magyar közösség által lakott Felvidéken kapásból fel tudunk sorolni féltucatnyi jelentős magyar kis- és középbirtokot, Bott Frigyestől Zsigmond Gáboron keresztül a Sütő-Melecsky párosig, addig mifelénk Balla Géza 

az egyetlen, aki megtestesíti a nemzetközi mércével mérve is magas minőséget produkáló középbirtokot vezető borász ideáltípusát. Miközben még a Felvidék is le van maradva az anyaországtól…

Annyit talán a tévedés kockázata nélkül le lehet szögezni, hogy több meghatározó tényező együttes kedvező hatása adódott össze a magyarországi bor-reneszánszban: a kis- és középbirtok tulajdonosainak tettrekészsége, kitartása, invenciozitása, a bor köré szerveződő civil vagy félállami kezdeményezések (hegyközségek nemzeti tanácsa, borlovagrendek, Borakadémia, borklubok), a gasztronómia nyitottsága az új, a korábbi állami nagyvállalatok termékeihez képest messze magasabb minőségi szintet megütő borok befogadására, a minőségi borkereskedelem megszerveződése, a szaksajtó megjelenése s ide tartozik önálló intézményként a Rohály Gábor és Mészáros Gabriella nevével fémjelzett Borkalauz is, mely 1995 óta minden évben megjelent mindezidáig és remek iránytűként szolgált mindenki számára a magyar borok dzsungelszerű világában való eligazodásra.

Amikor 2010-ben a borrajongók hiába keresték a Kalauzt a borszaküzletek könyvespolcain (mert mi sem természetesebb, mint az, hogy a borszaküzleteknek legyenek könyvespolcai is, sőt, a legmegbízhatóbb és legjelentősebb magyar borszaküzleti hálózat, a Bortársaság boltjaiban kaphatunk olívaolajokat, balzsameceteket, minőségi, márkás csokoládét és különleges pálinkákat is) sokan azt hitték, hogy eddig volt s nincs tovább, a szerzők bedobták a törölközőt. De szerencsére nem ez történt.

A nemrégiben ugyanis megjelent a Borkalauz 2010-2011, mely több érdekes újítással szolgál. 

Értékelésben már nem a száz pontos rendszert használja, hanem a Borbarát jó ideje alkalmazott csillagozást, a határon túli magyar borászok a magyar borrégiós besorolásban kapnak helyet, ami éppen úgy szívet melengető megoldás, mint az, hogy Balla Géza borai a Bortársaság honlapján évekig a „magyar borok” címszó alatt voltak megtalálhatóak. (Más kérdés, hogy vitatható Balla Géza behelyezése az Alföldi borrégió címszó alá, miközben Aradhegyalja talajvilága vulkáni eredetű és nem sok köze van az alföldi homokhoz.) Az egyes pincészeteknél (több mint kétszáz birtok van említve a könyvben, ezek nagy részénél a pincészet és a borok jellemzése is megtalálható) már nem szerepel részletes borleírás, viszont a régió „meghatározó borait”  jellemzik és leközlik a legizgalmasabbnak ítélt tételek listáját, továbbá megjelölik a legnagyobb potenciállal bíró borokat és a legjobb ár/érték arányú tételeket is. Újítás az is, hogy minden borrégió esetében vendéglőket is ajánlanak a szerzők.

Összességében megállapítható, hogy még az eddigieknél is praktikusabb, információ-dúsabb, „felhasználó-barátabb” kalauzt sikerült a Rohály-Mészáros szerzőpárosnak az asztalra tenni. Ajánljuk minden ínyencnek és borrajongónak! 

Dorozsmai Endre

A szöveg tavaly októberben jelent meg az Erdélyi Naplóban, mindazonáltal ma is aktuális, annál is inkább, hogy egyelőre még nem kapható a 2012-es Kalauz.