Figyelemre méltó intézménykomplexum
működik Szent Gellért neve alatt Székesfehérvár belvárosában. Otthonos,
elegáns, tiszta, rendezett, szeretnivaló hotel, színvonalas kávézó és egy söröző,
mely ezen kis írás apropóját adja.
A sörválaszték nem nagy, de ami van,
az színvonalas, a belteret is díszítő, igényes címkéjű saját márkák pedig a
söröző dizájnjához, nevéhez, hangulatához illeszkednek: Szent Gellért Pilsner, Szent
István Porter és Szent Imre szűretlen búzasör. Saját sörnek tűnik, de ha kellő
rátartisággal kérdezzük a csapost, megtudjuk azt is, hogy a Monyó serfőzde áll
mögöttük. E főzde az utóbbi fél évtized sokak által sörforradalomnak nevezett minőség-központú
változásának legújabb jelentős szereplője, az azonos nevű Kálvin téri söröző
tulajdonosának, Pein Ádámnak valamint Németh Antalnak, a Credo nevű slágersört
is jegyző sörfőzőmesternek közös vállalkozása. E három sör egyébként „a
székesfehérvári püspök söre” büszke címet viselheti.
A Szent Gellért sörözőben ehetünk
igényes szendvicseket is, délben pedig, egész héten (!), potom pénzért (890 ft) kétfogásos ebédmenüt is kínálnak a
magyar konyha népszerű fogásaiból összeállítva, a rakott krumplitól a
csülökpörköltön át a sült oldalasig. Szép a borválasztékuk is, sörözőhöz képest
különösen az, a Bortársaság válogatásában kínálnak egy kis összeállítást a
legjobb magyar borászok nedűiből: Jásdi Rizling, Konyári Rosé, Takler Cabernet
Franc, hogy csak hármat említsünk a 9 válogatott s decire is kimért tételből. Jómagam egy búzasört ittam, megelégedésemre szolgált.
Igen jó hely a Szent Gellért
söröző, ahová bármikor szívesen beül az ember.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
