A trianoni
békeszerződés az ország területének szétdarabolása mellett a magyar
nemzettestet is darabokra szaggatta, az anyaországon kívül élőket idegen és a
magyarsággal szemben kisebb-nagyobb mértékben ellenséges országok uralma alá
utalta. Ezzel a mindenkori magyar elit elsőrendű feladatává tette a szétfejlődés
megakadályozását, a magyar nemzet lelki-kulturális, és amennyire a körülmények
engedik, gazdasági-politikai egységének őrzését illetve megteremtését.
Az egyes elcsatolt területek
valamint az anyaország magyarságának kapcsolattartása rendszeres, de a
Kisantant utódállamaiban élő magyar nemzetrészeket egymáshoz fűző szálak gyérek
és lazák. Annál is nagyobb jelentősége van minden olyan kezdeményezésnek, mely
délvidékit az erdélyivel, őrvidékit a kárpátaljaival vagy felvidékit a
horvátországival összeköt. A Tulipán borozóban bemutatkozott már Délvidék
legjelentősebb borásza, Maurer Oszkár, erdélyi és anyaországi borászok rendszeresen
tartanak itt kóstolókat, a minap a Felvidék vezető borásza, Bott Frigyes mutatta
be kitűnő borait.
Bott Frigyes a borok
ürügyén Maurer Oszkárhoz, Kaló Imréhez vagy Vámos Attilához hasonlóan egész
életszemléletét, minőségelvű, családcentrikus, tradicionalista értékfelfogását
is megosztotta a hallgatóssággal. Megtudhattuk, hogy tíz hektáron gazdálkodnak,
de nem is akarnak többet, mert a minőség megteremtése a cél és nem a növekedés,
s hogy egy értékes birtok tulajdonosaként nemzedékekben kell gondolkodni, nem
években vagy négy-években. Továbbá azt is, hogy a borász kifejezetten reméli,
hogy utódai között nem lesz olyan, aki nekiáll számolgatni és profitszempontok
alapján úgy kezdi majd gyarapítani a birtokot, hogy az a minőség rovására
menjen. Személyes példaképének nevezte a világ egyik élvonalbeli pincészetét,
Egon Müllerét, aki a moseli borvidékhez tartozó Schwartzhofberg birtok büszke
tulajdonosa, s tagja a „Világ Első Borcsaládjai” nevű szervezetnek. A pincészetet
1784-ben alapították, azóta hét generáció foglalkozott borkészítéssel e
birtokon, de mindössze 40.000 palackot forgalmaznak évente, egyetlen fajtával
foglalkozva.
A borász a kóstoló
kezdetén beavatta a közönséget az identitáskeresés küzdelmébe. Birtoka Trianon
előtt Esztergomhoz tartozó prímási szőlőskert volt, a neszmélyi borvidék
szerves részeként. Hivatalosan az elnyomó szlovák állam dél-szlovákiai
borvidéknek nevezi, mely megjelölés még a Csehszlovák időkben jött létre. Bott
Frigyes úgy véli, hogy a három folyó, az Ipoly, a Garam és a Duna találkozása
által megteremtett sajátos mikroklíma az, ami egyedivé teszi a borokat a talajtani
adottságok mellet. Egyik céljuk, hogy a terület turisztikai kistérség legyen Garam-mente
néven, ahol a borok mellett fel kellene épüljön a helyi alapanyagokra, helyi
munkaerőre és hagyományokra alapozó gasztro-kultúra, mely vonzóvá és
öneltartóvá tehetné ezt a kistérséget.
Ezért is került a Garam
a birtoképítés filozófiájának középe, ezért hívják az eleve magas minőségű, de
alapnak számító birtokborukat Granumnak, a csúcsházasításukat pedig Szuper-Granumnak.
Az előbb említett birtokbor volt az első tétel, amit kóstolhattunk. Koncentrált
ízek, elegáns hordóhasználat, megnyerő, tiszta illat és kiváló egyensúly
jellemezte. Négy fajtából állította össze a borász a bort: Traminiből,
Sauvignon Blancból, Pinot Blancból és Olaszrizlingből. A fajtákról szólva Bott
Frigyes elmondta, hogy a cél nem lehet más, mint az, hogy a Garam-mentét
feltegyék Európa bortérképére, ahová adottságai predesztinálják. Ehhez
kulcsfontosságú a megfelelő fajták használata. Úgy vélte, az Olaszrizling
bármennyire is sztárolják ma Magyarországon, nem alkalmas arra, hogy egy
borvidéket oda emeljen a borfogyasztó közönség tudatában, ahol most Sancerre
vagy Burgundia van. Kihangsúlyozta azt is, hogy a fajtamegválasztás, a gondos
szőlőmunka mellett lényegesnek tartja a spontán erjesztést, hogy ne a
fajtaélesztő adja meg a bor karakterét, hanem a fajta, a talaj és a klíma. Megtudhattuk
azt is, hogy minden borát hordóban erjeszti, majd érleli, de nem híve a borokat
uniformizáló túl-barrique-olásnak. Mindez kockázatokat hordoz, de nem a
könnyebb utat kell választani, hanem azt, mely a minőség emeléséhez vezethet.
Mint mondotta, be sem fejezte a szüretet, de már azon gondolkodik, miképpen jár
majd el a következő szüret alkalmával, hogy még jobb borokat tegyen az
asztalra. A sok munka, a vesződés, a termés jó részének tönkremenetele, ami például
a tavalyi évet jellemezte, szükségszerűen vele jár az értékteremtéssel.
Bolberiz Pált idézte, aki egy ízben rámutatott, hogy Nagypéntek nélkül nincs Húsvét
Vasárnap. Fontos az is, hogy a család együtt él a borokkal, a konyhából egy
lépés a pince.
Egy hallgatói kérdésre
adott válaszból megtudhattuk, hogy Maurer Oszkárral és Balla Gézával közösen Brüsszeltől
Nagyváradig többfelé is együtt léptek fel, megmutatva a Kárpát medence s a
magyar értékteremtés egységességét.
A Granumot a Tramini
követte, mely ellentétben sok társával nem a parfümösségével hódított, hanem az
előbbi bor esetében leírt erényekkel. A fehér sor legkiemelkedőbb tagja a Super
Granum volt, egy hungaricum-cuvée, mely Hárslevelű, Furmint és Juhfark
házasításából készült. Nagy testű, tercier aromákban gazdag, komplex ízű és
illatú boregyéniség a Super Granum, a legnagyobb magyar fehérborok egyike. Megtudhattuk,
hogy a legutóbb a Vladimir Putin tiszteletére adott gálavacsorán, ahol három
bort szolgáltak fel, egy száraz fehéret, egy száraz vöröset, valamint egy
desszertbort, a nyitóbor bizony a Super Granum volt, mely Bott Frigyes több más
borához hasonlóan ott van a magas gasztronómiában, Budapest Michelin csillagos valamint
Gault-Millau sapkás éttermeiben.
A borász egyébként
készíttet boros csokoládét is boraiból, együttműködve a gyulai Száz Éves
Cukrászda tulajdonosával, továbbá első osztályú tökmagolajat is. A
Hárslevelűről elmondta, hogy szerinte ez a legnagyobb potenciállal rendelkező
szőlőfajta s csak azért sztárolják most a Furmintot helyette, mert abból van
több. S azért van több, mert a Hárslevelűvel ellentétben a Furmint alkalmas
volt a nagyüzemi szőlőtermesztésre, ezért a szocializmus évtizedei alatt ez
vált domináns fajtává Tokaj-hegyalján. Bott Frigyes nem vitatja a Furmint
erényeit, de a Hárslevelűt többre tartja.
Kékszőlőfajtákkal is
foglalkoznak, s nem meglepő módon ezesetben is a magyar fajtákat részesítik
előnyben. Öt fehérbor megízlelése után egy rosét, egy Kadarkát és egy
Kékfrankost ismerhettünk meg. A vörösök nem a tanninokkal, sötét színnel, nagy
testtel hódítottak, hanem előbbi a fűszerességgel, utóbbi a gyümölcsösségével
és mindketten az eleganciájukkal. A borász elmondta, hogy ha újra élhetné az
életét, akkor két dolgot csinálna másként: több gyereket nevelne (így is van
Neki három) és több Kékfrankost telepítene, mert a Kékfrankos az a magyar fajta,
mely a magyar vörösborkészítést világszínvonalra emelheti, de úgy, hogy azt
mások is észrevegyék. A borsort egy természetes maradékcukorral ékített kései Hárslevelű
zárta.
A borok mellé
magvaskrémes, kapros juhtúrós valamint kolbászos bagett-karikákat
továbbá
orsótésztás marhavetrecét fogyaszthatott az érdeklődő közönség.
Aki nemcsak utólag
szeret olvasni borkóstolókról, hanem előzetes értesítést szeretne, jelentkezzen
0257 282020 számú telefonon vagy a schmak@araditulipan.eu
email-címen, hogy felkerüljön az értesítési listára. A Tulipán borestéi
nyitottak minden érdeklődő számára.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Nyugati Jelen számára készült.
