Érdekes lenne egy
alapos közvéleménykutatást készíteni arról, hogy a borszakmán belül ki mit tart
magyar bornak. Magyar bor-e a külföldi tőkével Magyarországon működő nagyobb cégek
produktuma? Hát a magyar tőkével, magyar felségterületen készített technológiai
tömegbor, mely semmi nem mond el a termőtájról, kizárólag a fajtáról, de még
inkább a fajtaélesztőről és a komputerizált gyártási folyamatról szól? Magyar
bor-e a hajdani, ezer évig Magyarországhoz tartozó területeken, a Felvidéken,
Erdélyben, Délvidéken, Őrvidéken magyar emberek által elkészített nemes nedű?
Hát a magyar hagyományoknak megfelelően az említett területeken a többség
nemzet tagjai által készített bor? Megannyi fogas kérdés, amire persze nem
biztos, hogy egy közvélemény-kutatás adja meg a hiteles választ, de mindenképpen
érdekes látlelet lenne a szakma lelki Magyarország- illetve magyarságképéről.
Ugyanezt a közvélemény-kutatást meg lehet csinálni a parlamenti képviselők s
általában a politikai elit körében is.
A bor kiváló eszköz
a nemzeti értékek felmutatására, annak igazolására, hogy ha szét is darabolták
Magyarországot bő kilencven esztendeje, de a magyar szellemi gyökérzetet, a magyar
lelki egységet nem szakította szét az 1920-as békediktátum. Kifejezetten örömteli,
amikor a borszakmában a szépen hangzó határok feletti integráció, a magyar
egységesülés gondolatát a gyakorlatba ültetik, s apró önépítő gesztusokon
keresztül valósítják meg. Nem állom meg, hogy ne idézzem azt az apró kedves
tényt, hogy a Bortársaság honlapján Balla Géza borai hosszú időn keresztül a
magyar borok alatt szerepeltek, aztán ki tudja milyen hatásra-tanácsra
átkerültek a külföldi borok közé. Ennél is beszédesebb Csávossy Györgynek,
Kovács Adorjánnak, Balla Gézának Magyar Borakadémiai tagsága, Balla Géza rendes
tagsága a Pannon Bormíves Céhben vagy a Kárpát Medencei Borásztalálkozón
kiadott közös nyilatkozat, melyek szép mozzanatai az össznemzetben való
gondolkodásnak.
(Balla Géza Baumkauf Wille Mártával Ópálosi pincéjében)
Annál is inkább
furcsa volt, hogy a magyar EU elnökség borai között nem találhattunk határon túli
magyar borokat. Lehet ennek oka a hamis „magyar bor”-értelmezés - hiszen hogyne
lenne magyar bor Maurer Oszkár, Bott Frigyes vagy Balla Géza bora, hogy csak a három
legismertebb és legreprezentatívabb nevet említsem -, lehet oka egyfajta messze eltúlzott diplomáciai
óvatosság, vagy az alaptalan kételkedés abban, hogy e borok ütik a mércét,
mégis valami azt súgja nekem, hogy valójában a poszt-trianoni lelki reflexek, a
sematikus gondolkodás, a szellemi tunyaság volt a tulajdonképpeni ok. Jó volna
a jövőben odafigyelni erre a kérdésre is.
(Maurer Oszkár citerázik hajdújárási pincéjében.)
Egyfajta lelki kompenzáció,
amikor a Kárpát medence borai kerülnek különböző éttermek kínálatában a „hazai”
borok közé, ott találjuk a magyarországi borok között Bott Frigyes, Balla Géza
vagy a temesrékasi pincészet nedűit. Legutóbb a Tiszavirág étteremben figyeltem
fel erre, meg is beszéltük a felszolgálóval, hogy ez tudatos döntés volt, amit
értékeltünk. Mert végső soron, ha mi magunk nem törődünk saját
egybetartozásunkkal, akkor ki más fog azzal törődni?
(Bott Frigyes és neje a tavalyi Pannon Karácsony alkalmával.)
Dorozsmai Endre
A szöveg a Borbandi számára készült, ahol kellett, aktualizáltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése