A Kertész utca
vendéglátása fejlődőben van. Hajdanában működött itt egy remek ír pub, 17 évvel
ezelőtt ügyesen elkészített friss kecsegét ettem ott, kár, hogy akkor még nem
volt digitális fényképezőgépem, jó póén lenne az akkori étkeket ma fotó
formájában közkinccsé tenni. Talán Irish Cream Pub volt a neve. Eljártunk még a
Catrum Zeporaba, majd megnyitás után a Gyuri bácsi vendéglőjébe, továbbá a
Fészek klubba. Utána hosszú időn keresztül ritkán vetett erre a sors, amibe
persze az is közrejátszott, hogy az ezredfordulón Aradra költöztem. Az M nevű
helyre vitt el egy ínyenc jóbarátom valamikor a kétezres évek első felében.
Szerettem.
Több évnyi szünet
után a „Csak a jó sör” nevű szaküzlet, amit a TOP 100 gasztrokaland című
kiadvány ajánlott a nagyérdemű figyelmébe csábított a környékre. Ide viszont
havonta-kéthavonta visszajárok. Remek sörök vannak csapon, a palackos választék
pedig verhetetlen. Nemcsak Budapest, de megkockáztatom, hogy az egész térség
viszonylatában. Legutóbbi a Vince alkalmával tértünk be egy Brewdog IPA megvásárlására,
majd másnap a Kandallót próbáltuk ki (erről még fogok írni), következőleg pedig
a Hoppá! nevű helyet, mely jelen beszámoló apropóját képezi.
A Hoppá!-ból árad a
rokonszenves amatőrizmus.
A dekoráció kissé szedett-vedett, ütött-kopott, de szeretnivaló,
még a viaszosvászon terítőt is elnézzük, rokonszenvesek a polcon sorjázó házi
savanyúságok,
otthonos, hogy belátni a konyhába, ahol mindennapi háztartásokban
használatos gáztűzhely látható. A kiszolgálás kedves és közvetlen, a háttérben
a Syrius együttes „Széttört álmok” című opusa hallható. Az étlap nem túl
hosszú, sőt mondhatnám, dicséretesen rövid, tartanak nyolc levest illetve
előételt, a vargányakrémlevestől a kolbászos-tojásos lecsóig, nyolc főételt a
rosé kacsamelltől a lazac-steaken keresztül a vaddisznópörköltig és három
desszertet, az általunk rendelten kívül van már madártej és pepita pite.
Mi egy
mangalicapástétomot
kértünk valamint egy creme brullé-t,
ugyanis ettünk már
valahol, de a társam nem lakott jól, nekem meg kapóra jött az ehetnékje egy újabb
hely felfedezéséhez. A pástétom olyan volt, mint amikor igyekvő civilek
nekifognak „a jónak gyakorlására” törekedve főzni. Ízletesnek ítéltük a
markánsan kakukkfüves pástétomot, amit forró olajban fonnyasztott rukkolával
szórtak meg, a kenyér is jobb volt az átlagnál. A creme brullée-t narancslekvár-alapra
helyezték, az alapzat kissé vizenyős volt, de maga a krém ízletes.
Szerettük a Hoppá!-t,
lehet, hogy még benézünk.
Dorozsmai Endre
A szöveg a blog
számára készült, de lehet, hogy lerövidítve az analóg sajtóban is megjelenik.
A Hoppá! Étteremben
2013. március 9-én jártunk.
OFF
VálaszTörlésJelzem, hogy hosszabb időn át nem lehetett nézni a blogod, mert a Chrome kereső valami kártékony programot vélt felfedezni rajta.
Az egyik belinkelt oldallal volt a probléma, leszedtem a linket, most megy.
VálaszTörlés