Ínyenc barátaink
tanácsait érdemes meghallgatni, mormogtam magamban, midőn egy remek kulináris
élménnyel gazdagodva beültem az autómba a Café Bouchon előtt. Hónapokkal
ezelőtt egy zártkörű borvacsorán kaptam a tippet, amit most végre sikerült valóságba
ültetni. Elég sokat sétáltam az elmúlt húsz évben a Zichy Jenő utcában, hisz
egyik legjobb barátom lakik arrafelé, s láttam, hogy a kétezres évek első
felében nyílt egy igen hangulatos a hely, de az árak mindig elijesztettek.
Most
is azért esett a választásom (persze a biztosnak tűnő tipp mellett) a
Bouchonra, mert a honlap szerint három főételt is elkészítenek 5500 ftért kisebb
adagban. Márpedig ez az egyik kedvenc műfajom. Sokfélét kóstolni, kis adagban.
Ennél is
izgalmasabbnak tűnt az étterem másik ajánlata tételesen, hogy 70% fejében kis
adag is rendelhető, szinte bármiből, beleértve az előételeket és a desszertet
is, egy-két olyan kivétel mellett, mint a báránycsülök. Az üzletvezető, Tisza
Lajos úr, akivel igen hamar kellemes beszélgetésbe keveredtünk, elmondta, hogy
ők nem hívei a miniatűr adagoknak, s náluk a fél adag felel meg egy normál adagnak
másutt.
Nem tagadom, nálam
sokat nyom a latban egy hely hangulata és a kiszolgálás. Amikor a magam
Top100-át állítom össze, tudatosan háttérbe szorítom ezeket a szempontokat, s
akárcsak az etalonnak számító kalauzok, magam is kifejezetten a konyha
szempontjából rangsorolom a helyeket. Összélmény-alapú viszont a személyes
kedvencek húszas listája, ahová a Café Bouchon egyből bekerült.
Izgalmas,
információ-gazdag beszélgetést folytathattunk az üzletvezetővel egy igen
barátságos, családias helyen. Mint kiderül a honlapot böngészve, a berendezés,
az atmoszféra nem véletlenül olyan, amilyen. A beköszöntő szerint a hely „neve „a francia "Le Bouchon"
kifejezésből ered, ami pontosan lefordítva a borosüveg dugóját jelenti,
valamint (és ez volt a fő ok, ami miatt ezt a nevet választottuk) Lyon
tartományban a vidéki családi vezetésű kis éttermeket is így nevezik. Amelyek
néha nem is éttermek, csak házak, ahol amellett, hogy étkezhetünk az ott
élőkkel bepillantást, nyerhetünk mindennapjaikba. Megérthetjük miért olyan jó
ott lenni. Mit jelent az, hogy vendégül látni valakit és hogy a francia konyha
nem feltétlen jelent óriási tányért pici adagokkal, hanem sokkal inkább az ízek
kiforrottságát, harmóniáját, tradícióját jelenti, és azt, hogy pár órácskára mi
magunk is családtagok lehetünk egy olyan családban, ahol senkit sem ismerünk.
Befogadnak. Nem várja a percet senki unottan, hogy mikor távozunk, hanem tiszta
szívből örül annak, hogy őket választottuk.”
Rendeltünk kis adag
Strassbourg-i libamájpástétomot hagymalekvárral, áfonyalekvárral,
gyümölcsökkel,
grillezett kacsamell-steaket mézes worcestershire-os
meggymártásban, mandulás krokettel,
grillezett fokhagymás fogasfilét friss
vegyes salátával, vasalt burgonyával
és francia csokoládétortát.
Mivel épp
borkóstolóra igyekeztünk, italfronton a sör mellett döntöttünk, azzal együtt,
hogy a borlap igen impozáns, s bortémában hosszan elbeszélgettünk Tisza Lajos
úrral. Az első fogásra való várakozás közben amuse bouche is érkezett:
„paradicsomlekvár” kalácsszerű zöldfűszeres házi kenyérrel. Remek indítás, el
is beszélgettünk a kapcsán az erdélyi és balkáni konyháról, s a rokon
ételekről, a zakuszkáról s az ajvárról.
A konyha jó
alapanyagokat használ, korrekt polgári vonalat visz, technológiakerülőnek,
háziasnak mondanám. A kacsamellet jobban szeretem bőrén sütve, de előre
figyelmeztettek, hogy itt bőre nélkül sütik meg, így csalódás nem ért. A
vacsora végeztével a ház ajándékaként kaptunk néhány nemes borból egy kis
kóstolót, amit persze értékeltünk.
Summa summarum: a
Café Bouchonban tartják magukat a meghirdetett ars poeticahoz: valóban
családtagoknak éreztük magunkat az ott töltött másfél óra alatt. Jó szívvel
ajánljuk másoknak is, tegyenek próbát. Meggyőződésem, hogy ha ugyanolyan
nyitottsággal ülnek be, mint mi, nem fognak csalódni.
Dorozsmai Endre
A szöveg a blog számára készült.
A szöveg a blog számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése