Sokszor elhangzott az utóbbi két
évtizedben, de attól még sajnos változás nem történt: a magyarok kevés halat
esznek, azt is jellemzően karácsony táján. Annál is örömtelibb, amikor az ember
azt látja, hogy egy ízig-vérig magyar vállalkozás, mely kifejezetten a magyar
halakra és magyar halételekre alapoz, miként terjeszkedik.
Az első Keszegsütőben Debrecenben
voltam három éve, ugyanabban az évben láttam a miskolcit is, de már zárva volt,
elég későn sétáltunk arra. Egy évre rá a budapestit próbáltuk ki, idén pedig Sopronban
akadtam egy újabb egységre.
A honlapjukról megtudtam, hogy
Nyíregyházán, Egerben és Salgótarjánban rendelkeznek étteremmel. A hálózat
alapítója Csapó Péter szakács, aki a halak szeretetét és a halsütést otthonról
hozta magával, első üzletét 2012-ben nyitotta.
A soproni egység beltere is
szívet melengetően, giccsmentesen népi jellegű, a dekoráció részét képezi a házi
áldás. A berendezés a nagyszülők lócájával, kredencével, hokedlijével, mint a
bemutatkozó szöveg is mondja, mára védjeggyé vált.
A kiszolgálás kedves, közvetlen,
udvarias. Az árak barátságosnak mondhatók, a fesztiváláraknál alacsonyabbak.
Kínálnak lencselevest füstölt
harcsával, halburgert, sült keszeget, pisztrángot, süllőt, harcsát.
Mi egy kis adag halászlevet kértünk
(1290 ft, a fél literes adag 1890)
és haltepertőt (590 ft/10 dkg), hozzá sült
krumplit és kulimász nevű majonézes salátát.
Mindemellé sört és Meccset ittunk,
utóbbi meggyborból készült palackozott fröccsöt jelent, amihez még nem volt
eddig szerencsénk.
Kifejezetten jó volt, akárcsak az ételeink.
Szerettük a soproni Keszegsütőt,
jó szívvel ajánljuk másoknak is.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
