A minap Gyulán jártunk és olyan vendéglőt kerestünk, mely egyrészt még
ismeretlen számunkra, hogy a felfedezés öröméről se mondjuk le, másrészt kínál
néhány olyan ételt, mely túlmutat a brassói, töltött-rántotthúsok, ilyen-olyan
raguval borított pecsenyék világán. Jónak tűnt a hajdani Kisködmön, majd Garuda
helyén nyílt, elég eklektikus étlappal működő Gusto, de itt 11 óra tájban azt
mondták, hogy csak fél12-kor nyitnak s akkortól van konyha, ezért továbbálltunk
s a Lido étterembe mentünk, amit már egy órával korábban szemrevételeztem, mint
10 órakor már nyitva tartó és meleg ételt kínáló helyet.
Hűvös volt, így nem ültünk le a hangulatos és igényes teraszon, hanem
beljebb irányítottuk lépteinket. Az első terem kissé rideg és sötét volt, a
padló vörös márvány, olyan volt a hangulata mintha esténként buli lenne itt,
másik viszont világos, kedvünkre való, western hangulat.
Pincérünk kedvesen fogadott s ez az az értékelési szempont, melyről csak
jót mondhatok, azt sem vette rossz néven, hogy megkértük, kapcsolja ki a tévét,
mert egyrészt bármiféle „háttértévé” idegesít, másrészt a mai, szórakoztató zenének
nevezett borzalom meg különösképpen irritál.
Külön értékeltük, hogy a lehető legjobban kezelte az a nehezen
kommunikálható helyzetet, hogy több étel is hiányzott a konyháról az étlapon
szereplők közül, s melyeket bizony megrendeltük volta. Megtudtuk már rendelés előtt,
hogy pizza nincs, mert nem megy a pizzasütő, de az csak rendelés után derült ki,
hogy ropogós kacsacombot sem kérhetünk, sem csülköt, sem oldalast. A wokban pirított
kacsacomb sem bizonyult megoldhatónak, bélszín pedig nem volt, mert hiányzott hozzá
az alapanyag. Vélhető, hogy a krumplipürékörettel is ez volt a gond, ugyanis
mindhárom köret, amit rendeltünk (krumplikrokett, steak krumpli és hasábburgonya)
egytől egyik mirelittermék volt, igaz, mindegyik megfelelően elkészítve.
Banalitásnak hangzik, nem az: sok helyen a mirelit hasábburgonyát sem képesek
rendesen megsütni, szottyadtan, olajosan, alul vagy túlsütve hozzá ki, nem is
szólva a krokettről. Bár ha, már e témánál vagyunk, akkor jelzem, hogy steak-krumplinak
még lehetett volna adni kb. másfél-két perc sütési időt.
Italfronton sem volt rózsás a helyzet, az itallapon Szicsek párlatok vannak,
a valóságban a Békési pálinkafőzde termékei, melyek nem rosszak, de ha választani
kell, inkább Szicsek úrra szavaznék. A tulaj helyit akart, tudtuk meg, kérdeztem,
hogy akkor miért nem a Gyulai pálinkafőzdétől tartanak pálinkákat. Erre
pincérünk sem tudta a választ, ki tudja, Gyula kis város, talán érdekellentét
van köztük. Limonádét nem készítenek, nem tudom, mi nincs hozzá, citrom, cukor
vagy igyekezet, a legutóbbira tippelek, mert citrom volt a halon, cukrot pedig
bizonyára felszolgálnak a kávéhoz. Borfronton csak a Balatonboglári Borkombinát
tételeit tartják, valamint György Villa borokat, ebből kértünk egy deci Juhfarkot,
melynek palackja alighanem hosszabb ideje nyitva volt, minden esetre nagy élményt
nem nyújtott.
Rendeltünk sajttal besütött harcsát krumpli-krokettel,
póréval és baconnel sült
szűzérméket pirított zöldségekkel, steak krumplival
és mandulás pisztrángot
vegyes körettel (rizibizi és hasábburgonya).
Ételeinkre a megszokottnál többet
s a beígért tizenöt percnél jóval többet kellett várakoznunk, sajnos nem mértem
az időt, saccra fél órát mondanék. A pirított zöldség hiányzott a hús mellől, mely szűz helyett karaj volt, mely
akkor is, ha nem klopfolják ki a lelkét és nem sütik túl (itt erről volt szó,
amit értékeltünk) akkor is sokkal szívósabb, mint a szűz. A pisztráng friss
volt, igaz sótlan, de ezen lehetett segíteni, a rizibizi túlkészült, de
élvezhető maradt. A harcsa pangasius volt állagra, ízre, illatra és el is
sózták.
Hát így.
Vélhető, hogy jobban jártunk volna, ha menüt rendelünk. Volt nyakleves J, de tényleg, valamint paprikás krumpli vagy csirkemellrizottó
másodiknak. 750 ftért. De még jobban jártunk volna, ha máshova ülünk be.
Dorozsmai Endre
A szöveg a blog számára készült.
A Lido étteremben 2013. szeptember 19-én jártunk.
