A Gizella utcai Wang Étterem első látásra inkább büfének tűnik, itt ugyanis
a bevett szokás szerint vannak készételek, a vendég számára láthatóvá téve, s
ebből is lehet választani. Mi, Wang mester Telepy utcai konyhájának
tapasztalatával a hátunk mögött inkább mélyebbre hatolunk mind az étterembe –
hátrébb szabályos éttermi rész is van – mind pedig Wang úr kulináris
produkcióinak megismerésébe.
Ezúttal egy erős savanyú valamint egy huntun levessel indítottunk,
majd
ettünk még nagypapa kedvencét (ami erős és savanyú ízesítésű sertésfület,
csirkelábat és kacsazúzát takar zellerszárral és répával kiegészítve),
chiliszószos sertéspacalt,
ecetes medúzát,
étvágygerjesztőt Wan Nian Quin nevű kínai
zöldségből,
meg két adag főtt rizset.
A levesek korrektek voltak, de érdemben nem különböztek attól, amit már megismertünk
e műfajokban más helyeken, a medúza érdekes élmény volt, a tengert felidézte,
de önmagában kissé sterilnek tűnt, a fafülgomba s a kínai zöldség is akkor
kapott értelmet, amikor együtt ettük más elemekkel vagy gazdagon meglocsoltuk
csípős szósszal. A nagypapa kedvence és a sertéspacal teljes mértékben meggyőző
volt, kár, hogy ezutóbbit csak kínai éttermekben lehet enni, s ott sem egy
igazán jellemző étel.
Összességében kifejezetten izgalmas és bőséges ebédet fogyasztottunk Wang
úr éttermében, korrekt áron, kedves kiszolgálás mellett. S értékeltük a
diszkrét hangerejű kínai zenét is, amit nem fogunk autóban hallgatni, de mely
remek akusztikus hátteret biztosított a hiteles kínai ízeknek
Wang mester nevét mi is tovább fogjuk suttogni.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült 2010-ben.
Szerintem ma is aktuális.
