Bár az olasz konyha
rendkívül színes és változatos, sokan a pizza-pasta duóval azonosítják. Az
olyan ikonikus fogások ismertsége, mint a saltimbocca (sonkás, zsályás sertéskaraj),
vitello tonnato (borjúszeletek kapribogyós tonhalszósszal), osso buco
(velőscsontos marhalábszár paradicsomos vagy zöldséges mártásban) össze nem
hasonlítható a pizzáéval. Miközben a pizza, bár az emberiség egyik legősibb
étele (már az ókorban is készítették egyszerűbb változatait) jelen formájában a
második világháború után vált slágerfogássá, hogy másként, mint amerikai
közvetítéssel, akárcsak egyébként a német eredetét nevében hordó hamburger.
Az olasz konyha és vele a
pizza a rendszerváltás után igen hamar megjelent a tágan értelmezett Erdélyben
is. Az ezredfordulón, ha az ember tisztességes fogásokat akart enni egy
étteremben erre legnagyobb esélye az olasz helyeken volt. Az olasz gasztronómia
képviselői Temesváron máig felülreprezentáltak, vannak köztük álolaszok is, de
meglepő, hogy mennyi autentikus egység nyílt az utóbbi két évtizedben, amikor a
Bánság fővárosa, nemcsak behozta színességben és színvonalban a
belsőmagyarországi vidéki városokat, de le is hagyta azokat.
Fontos kitétel, hogy ez az
állítás a vállalható, korrekt minőséget képviselő fősodorra érvényes, olyan kimagasló
kulináris műhely, mint a szegedi Tiszavirág, a debreceni Ikon, a pécsi Morzsa,
a győri Lamareda, a kecskeméti Vincent, vagy a miskolci Avalon, kies
városunkban egy sincs. Viszont az említett nagyvárosokban sem működik több
egy-kettőnél. Temesvár ugyanakkor az erős középvonal mellett tarol a speciality
kávézók, sörfőzdék és prémium sörözők tekintetében is a belsőmagyarországi
vidéki településekkel összehasonlítva. Gyenge pontja az igazi - értsd 14-15
Gault&Millau pontos – csúcséttermek hiánya mellett, hogy igazán jó cukrászdát
egyet sem tudunk említeni. Olyat, mint a debreceni Jardin, a váci Mihályi vagy
a fővárosi Málna.
Ha megnézzük a
Tripadvisoron legtöbbre értékelt éttermek listáját, azt láthatjuk, hogy akár az
első tízet, akár az első húszat, akár az első ötvenet tekintjük kiindulási
alapnak, a helyek harmada olasz, s további bő egy harmada kínál olasz ételeket
is. Már azt hinnénk, hogy több olasz egységet nem bír el a város, amikor nyílik
további féltucat.
Hadd kezdjem két nemrég
nyitott pizzázóval! Az egyik a Jenő herceg utcai Troppo Buono (https://troppo.123qr.ro/),
ahol kedves a kiszolgálás, barátságos a beltér és kiemelkedő a pizza,
a másik a
Losonczy térről ismert Bruck kávézó pizzázója a Mercy utcában (https://www.instagram.com/bruckpizzeria),
amiről szó szerint ugyanaz elmondható.
Nem új nyitás, de új
lokáció: a Le Monelline, mely a Tripadvisoron hosszú ideje az élbolyban látható
(ezidőtájt a második helyen áll), a Lonovics utcából a Losonczy térre költözött
a Manufaktúra helyére. A helyben gyúrt tésztáiról ismert népszerű pastazóban
most végre kényelmesen elférhet egy nagyobb társaság is.
Legfrissebb élményem a
Rezső utcai, két hete nyílt Paninonna (https://www.instagram.com/paninonna/),
ahol focaccia állagú remek lepénykenyérbe valódi, jellemzően eredetvédett olasz
alapanyagokat tesznek. A produkció ára nagyjából a pizza díjszabásának felel
meg, 40 lej körüli. Tipikus egytémájú hely, tizenegyfélét kínálnak ebből az
„extra-szendvicsből” kezdve a spianatta picantes (klasszikus olasz szalámi) - nudjás
(krémes, csípős olasz kolbászszerűség, rengeteg zsiradékkal és paprikával) - stracciatellással
(sajtkrém, nem fagylalt) a Finocchiona szalámis, Taleggio sajtos,
hagymakrémesig. Jómagam az utóbbira szavaztam volna, de a kedves, kommunikatív
pultos meggyőzött, hogy válasszak egy új variánst, ami még nem került fel az
étlapra, ennek ugyanaz a szalámija, de pesto-val és stracciatellával adják. Jól
tettem, hogy hallgattam rá. Az italválaszték szűk, a beltér hangulatos, a
szendvics meg remek.

Hasonlóan jó élmény volt a szintén idén nyitott Lonovics
utcai Juno (https://juno-sandwitchery.ro), ahol pizzák mellett néhány érdekes
pizza-derivátumot is kínálnak. Jómagam egy panuozzo-t kértem, ami tulajdonképpen pizza tésztából készült szendvics. A tésztát úgy sütik meg, mint a pizzát, majd
félbehajtva megtöltik különféle
alapanyagokkal és újrasütik egy rövid ideig, hogy az ízek összeérjenek. A
végeredmény egy külsőleg
ropogós, belül puha, ízes szendvics.
Potom
25 lejért egy pazar reggelit kap az ember. Adnak még portafoglio-t is, ami ugyebár pénztárcát
jelent olaszul. Egy
klasszikus nápolyi
pizzát két-három hajtással összehajtanak, mint egy pénztárcát. Kézben fogyasztható, tányér nélkül ehető, akárcsak a panuozzo.
Míg a pizzára vagy
valamelyik pizza-átiratra várunk remek gasztronómiai szakkönyveket
olvasgathatunk. A beltér parányi, érdemes inkább elvitelre vásárolni.
Egy
szó, mint száz, az olasz gasztronómia bánsági offenzívája nem állt meg, könnyen
lehet, hogy egy év múlva újabb négy-öt olasz egység megnyitásáról számolhatok majd
be.
A szöveg a Heti Új Szónak készült.