KEG sörművház (Budapest, Orlay u 1.)

 

Érdekes kérdés, hogy a bort nemzetstratégiai ágazatnak tekintő rajongóként mennyire lehetünk arra büszkék, hogy Budapest, bár nem kevés boros helyet rejt, de regionális szinten sörnagyhatalomnak számít. Megannyi főzde, brew pub, sörbár és sörtémájú gasztro-pub működik itt. Van ennek egy látványos mércéje is: az Untappd nevű sörös alkalmazásban azok egységek száma, ahol a csaplistát az app felületén is meg lehet tekinteni. Ezek ugyebár a sárga pöttyös helyek. Budapest huszonhét egységgel áll az élen, utána jön csak Prága tizenhattal, Pozsony hattal és Varsó kettővel.

Bár a magas teljesítmény nehezen mérhető össze, de csúcssörözők tekintetében rangsorolási alapot ad a csapok száma, a sörök minősége és különlegessége, a választék cserélődésének gyakorisága, a beltér hangulata, a kiszolgálás, az ár/érték arány, valamint az sörök mellé felszolgált étkek színvonala- illetve adekvátsága. Mert bár csodás étel a ceviche, az osztriga vagy a tonhaltatár, de ezek inkább bort kívánnak, ellentétben mondjuk sörhöz passzoló haltepertővel, rántott velővel, pizzával vagy hamburgerrel.

A KEG mindezekben nagyon erős: 32 csappal dolgoznak, elképesztő sebességgel pörög választék, a két hét alatt a sörök fele lecserélődik, mindig akadnak másutt nem kapható különlegességek, jó a konyhájuk, lelkes pincérgárda, a beltér pedig leghangulatosabbak közé tartozik. Az árak barátságosak, alapjáratú láger sörökből a pohár 700, a korsó 1400 ft (2 dl illetve 4 dl), száz forinttal magasabban már tisztes kraft tételek is kaphatók.

Nyitás óta rendszeresen járok ide, ha kedvenc sörös helyet kellene megjelölnöm a Kárpát medencében, akkor ez lenne az.

 

Dorozsmai Endre  

 

A szöveg a Demokrata számára készült. 

Új olasz helyek Temesváron a Junotól a Paninonnaig

Bár az olasz konyha rendkívül színes és változatos, sokan a pizza-pasta duóval azonosítják. Az olyan ikonikus fogások ismertsége, mint a saltimbocca (sonkás, zsályás sertéskaraj), vitello tonnato (borjúszeletek kapribogyós tonhalszósszal), osso buco (velőscsontos marhalábszár paradicsomos vagy zöldséges mártásban) össze nem hasonlítható a pizzáéval. Miközben a pizza, bár az emberiség egyik legősibb étele (már az ókorban is készítették egyszerűbb változatait) jelen formájában a második világháború után vált slágerfogássá, hogy másként, mint amerikai közvetítéssel, akárcsak egyébként a német eredetét nevében hordó hamburger.

Az olasz konyha és vele a pizza a rendszerváltás után igen hamar megjelent a tágan értelmezett Erdélyben is. Az ezredfordulón, ha az ember tisztességes fogásokat akart enni egy étteremben erre legnagyobb esélye az olasz helyeken volt. Az olasz gasztronómia képviselői Temesváron máig felülreprezentáltak, vannak köztük álolaszok is, de meglepő, hogy mennyi autentikus egység nyílt az utóbbi két évtizedben, amikor a Bánság fővárosa, nemcsak behozta színességben és színvonalban a belsőmagyarországi vidéki városokat, de le is hagyta azokat.

Fontos kitétel, hogy ez az állítás a vállalható, korrekt minőséget képviselő fősodorra érvényes, olyan kimagasló kulináris műhely, mint a szegedi Tiszavirág, a debreceni Ikon, a pécsi Morzsa, a győri Lamareda, a kecskeméti Vincent, vagy a miskolci Avalon, kies városunkban egy sincs. Viszont az említett nagyvárosokban sem működik több egy-kettőnél. Temesvár ugyanakkor az erős középvonal mellett tarol a speciality kávézók, sörfőzdék és prémium sörözők tekintetében is a belsőmagyarországi vidéki településekkel összehasonlítva. Gyenge pontja az igazi - értsd 14-15 Gault&Millau pontos – csúcséttermek hiánya mellett, hogy igazán jó cukrászdát egyet sem tudunk említeni. Olyat, mint a debreceni Jardin, a váci Mihályi vagy a fővárosi Málna.

Ha megnézzük a Tripadvisoron legtöbbre értékelt éttermek listáját, azt láthatjuk, hogy akár az első tízet, akár az első húszat, akár az első ötvenet tekintjük kiindulási alapnak, a helyek harmada olasz, s további bő egy harmada kínál olasz ételeket is. Már azt hinnénk, hogy több olasz egységet nem bír el a város, amikor nyílik további féltucat.

Hadd kezdjem két nemrég nyitott pizzázóval! Az egyik a Jenő herceg utcai Troppo Buono (https://troppo.123qr.ro/), ahol kedves a kiszolgálás, barátságos a beltér és kiemelkedő a pizza, 

a másik a Losonczy térről ismert Bruck kávézó pizzázója a Mercy utcában (https://www.instagram.com/bruckpizzeria), amiről szó szerint ugyanaz elmondható.

Nem új nyitás, de új lokáció: a Le Monelline, mely a Tripadvisoron hosszú ideje az élbolyban látható (ezidőtájt a második helyen áll), a Lonovics utcából a Losonczy térre költözött a Manufaktúra helyére. A helyben gyúrt tésztáiról ismert népszerű pastazóban most végre kényelmesen elférhet egy nagyobb társaság is.

Legfrissebb élményem a Rezső utcai, két hete nyílt Paninonna (https://www.instagram.com/paninonna/), ahol focaccia állagú remek lepénykenyérbe valódi, jellemzően eredetvédett olasz alapanyagokat tesznek. A produkció ára nagyjából a pizza díjszabásának felel meg, 40 lej körüli. Tipikus egytémájú hely, tizenegyfélét kínálnak ebből az „extra-szendvicsből” kezdve a spianatta picantes (klasszikus olasz szalámi) - nudjás (krémes, csípős olasz kolbászszerűség, rengeteg zsiradékkal és paprikával) - stracciatellással (sajtkrém, nem fagylalt) a Finocchiona szalámis, Taleggio sajtos, hagymakrémesig. Jómagam az utóbbira szavaztam volna, de a kedves, kommunikatív pultos meggyőzött, hogy válasszak egy új variánst, ami még nem került fel az étlapra, ennek ugyanaz a szalámija, de pesto-val és stracciatellával adják. Jól tettem, hogy hallgattam rá. Az italválaszték szűk, a beltér hangulatos, a szendvics meg remek.

Hasonlóan jó élmény volt a szintén idén nyitott Lonovics utcai Juno (https://juno-sandwitchery.ro), ahol pizzák mellett néhány érdekes pizza-derivátumot is kínálnak. Jómagam egy panuozzo-t kértem, ami tulajdonképpen pizza tésztából készült szendvics.  A tésztát úgy sütik meg, mint a pizzát, majd félbehajtva megtöltik különféle alapanyagokkal és újrasütik egy rövid ideig, hogy az ízek összeérjenek. A végeredmény egy külsőleg ropogós, belül puha, ízes szendvics. 

 Potom 25 lejért egy pazar reggelit kap az ember. Adnak még portafoglio-t is, ami ugyebár pénztárcát jelent olaszul. Egy klasszikus nápolyi pizzát két-három hajtással összehajtanak, mint egy pénztárcát. Kézben fogyasztható, tányér nélkül ehető, akárcsak a panuozzo. Míg a pizzára vagy valamelyik pizza-átiratra várunk remek gasztronómiai szakkönyveket olvasgathatunk. A beltér parányi, érdemes inkább elvitelre vásárolni.

Egy szó, mint száz, az olasz gasztronómia bánsági offenzívája nem állt meg, könnyen lehet, hogy egy év múlva újabb négy-öt olasz egység megnyitásáról számolhatok majd be.

 

A szöveg a Heti Új Szónak készült.

 

A Iulius Mall éttermi világa: @Fabrika, C. House Milano, Fenice Palace, Pescada Porto és társai

 

Konzervatív, értékközpontú ember nem szereti a plázákat. Nem szereti azt, amit szimbolizálnak, a fogyasztói idiotizmust, ahogy Tőkéczki professzor nevezte már a kilencvenes években a hedonizmus legprimitívebb formáját. Nem szereti a profitlogikát, nem szereti a reklámvilágot, a talmi csillogást és mindazt az amerikai kultúrmocskot, ami a plázákban működő multiplex mozikból ömlik ránk, amit már Szabó Dezső is „fertelmes Hollywoodnak” nevezett a harmincas évek legelején.

Mindazonáltal ténykérdés, hogy vannak plázák, ahol nemcsak a szokásos Food Courtokban, intimitásmentes környezetben, jobb-rosszabb street food jellegű egységekkel körbevéve, ehetünk többnyire órákkal hamarabb elkészített, majd melegen tartott, többnyire középszerű étkeket, hanem ahol akadnak minőségi helyek is.

Nem először írom le, hogy a budapesti Hegyvidék Üzletközpontban működő Tanti étterem még Michelin csillagot is kapott. Akkor még Pesti István vezette ott a konyhát, aki egyébként igen hamar távozott a csillag elnyerését követően. Utódja, Heiszler Olivér még egy évig tartotta a rangot, de később elveszett a csillag, s nem sokra rá megszűnt az étterem is. Gasztro-történelmi tény viszont, hogy egy plázaétterem csillaggal rendelkezett Magyarországon.

Közelebb jőve kies városunkhoz, ha végigtekintünk a sokat emlegetett Gault Millau kalauzban megemlített temesvári éttermek listáján, ott is találunk egy pláza éttermet, konkrétan a Iulius Mall főbejáratánál működő @Fabrika nevű helyet, mely pop kategóriában került be sárga kalauzba. Két ízben is jártam ott, egyik alkalommal déli menüt ettünk, másodszor polipot, burgert meg egy desszertet, kifejezetten tetszett a beltér, jó a konyha, a hely vita felett jó szívvel ajánlható.

A Iulius Mall a plázák világán belül egyébként egy kiemelkedő egység, jellemzően kellemes jazz szól a szépen parkosított részen, s az ételudvarban is akadnak átlag feletti egységek.

Ezek mellett tucatnyi saját bejárattal, saját belső dizájnnal rendelkező étterem is működik itt, hadd említsem másodikként a C. House Milano-t, mely ezidőtájt meglepő módon a Tripadvisor közösségének kedvence, első helyen áll a portál több, mint 250 egységet integráló temesvári toplistáján. 

2021 júniusában mi is betértünk ide, kifejezetten jó élmény volt, de nem sorolnám a csúcsok közé. Ettünk élvezhető paradicsomalapú fekete kagylót, egy jól sikerült Margherita pizzát, ami a műfaj büszke darabjának számít, valamint egy nem kiugró pohárdesszertet. Aránytévesztés lenne kinevezni, akárcsak a város legjobb olasz éttermének, nemhogy legjobb vendéglátó egységének, de hát ugye, „Vox populi, vox Dei”. Van a Tripadvisornak egy öngerjesztő hatása is, sok turista ennek alapján választ éttermet, majd ír is róla, így aztán ha a szolgáltatás szintje nem romlik, még több értékelés születik s még több turista tér majd be.

A Iulius Mallban működik a Fenice Palas is, egy remek arab étterem, mely, ha 2019 előtt nyit, vélhetően szintén bekerül a „sárga kalauzba”.

Mindezek mellett az elmúlt egy év leforgása alatt nem kevesebb, mint öt új étterem nyitott a Iulius Townban. Itt vetette meg a lábát a rákfogyasztás nagykövete, becenevén Pescobar, civilben Paul Nicolau, a Taverna Racilor brand tulajdonosa, akit már ismerhetünk az azonos nevű street food fesztiválokról. 

Sikerült a nemrégiben eljutni az új temesvári éttermébe. (Működik e néven három hely Bukarestben, egy Nagyváradon és egy Kolozsváron.)  Három fogást ettünk, fasírtot a tenger gyümölcseiből, polipos humuszt és fish and chips-et,  gyik fogás sem volt kifejezetten problémás, de némi konyhai odafigyeléssel, több lélekkel sokkal jobb lehetne a hely. A kiszolgálás az, amiről csak felsőfokon szólhatok. A motivált, kedves fiatal pincér hölgy szóba elegyedett egy hallótávolságon belül ülő kislánnyal, akinek be is mutatkozott, így tudtuk meg, hogy Biankának hívják, a pincérgárda többi tagjáról nem tudok nyilatkozni, de ő a szakmájának büszkesége.

Egy kőhajításnyira nyitotta meg kapuit a szemben levő épület aljában egy másik halétterem, a Pescada Porto, az újszentesi úton több, mint fél évtizede sikerrel működő Pescada testvéregysége, mely minden tekintetben emlékezetes volt, legyen szó beltérről, kiszolgálásról vagy konyháról.

A közvetlenül mellette működő Staropramen Cech In-be még nem sikerült eljutni, mint ahogy az épülettömb másik két éttermébe, a nemzetközi konyha legjavát kínáló Kai-ba, s az Enjoy Sushi bárba sem, de szemre kijelenthető, hogy ezek is igényes, bizalomgerjesztő egységek, melyekre jól eséllyel visszatérek még e rovatban.

Összességében pedig leszögezhetjük, hogy akár szeretjük a plázákat, akár nem, a Iulius Mallban több olyan hely is működik melyek a temesvári élbolyba sorolhatók.

 

A szöveg 2024-ben jelent meg a Heti Új Szóban