A kétezertízes években a csúcséttermek mellett a vendéglátóipar más ágazataiban is új lendületet kaptak a prémium egységek. Ebben az időszakban nyitott meg a Törökméz Budán, mely igen hamar népszerű lett, s nemcsak a környéken lakók körében. A nemrégiben átköltöztek egy XIII-ik kerületi nagyobb ingatlanba.
Közel egy évtizede jártam náluk, ideje volt felfrissíteni az élményt. Örömmel jelenthetem, hogy bár akkor is a jobbak közé soroltam a helyet, de sikerült előrébb lépniük minden fontos tekintetben. A beltér igényesebb, hangulatosabb, de oly módon, hogy ez semmit le nem von az otthonosságból, megmaradt a vendégmarasztaló atmoszféra.
A kínálat színvonalasabb, a kiszolgálás pedig sokkal kedvesebb, a velünk foglalkozó ifjú hölgy szívélyes, közvetlen, kommunikatív.
Az étlap összefogott, lényegretörő, tartanak népszerű villásreggeliket az Egg Benedicttől a shakshukán át a vegán bundáskenyérig, heti ajánlatban pastakat, és igen sokféle csábító desszertet, valamint péksüteményt.
Mivel épp egy remek taco-t ettük a tág szomszédságban, az édességekre összpontosítottunk. Rendeltünk egy vegán kókuszos csokis süteményt, egy málnás tiramisut, egy grízpudingot, valamint egy pazar kávét. Az desszertek egytől egyig ütötték a mércét, ízben, állagban, esztétikában. Az egyetlen megjegyzésem, hogy ha „szezonális gyümölcsöket” ígér az étlap, így, többes számban, akkor júniusban ez mondjuk epret és meggyet jelent s nem mégoly szépen szeletelt termesztett áfonyát.
De nem ez a lényeg, hanem az, hogy az összélmény remek volt. Soha rosszabbat!
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
