Pozsonyi sörtúra – első rész - A Roxor és a Meetnica

 

A borrajongók Mekkájának Burgundiát tartják, hasonló kultikus célpont a sörök világában Csehország, s azon belül Prága, ahol messze nemcsak klasszikus pilseket kínálnak, mint harminc éve, hanem megannyi izgalmas kraft főzetet is. A „kraft” söröket érdemes megkülönböztetni a kisüzemi, avagy kézműves söröktől, ez egy plusz minőséget jelent. A kézműves kifejezéssel, ami egyébként pontatlan, inkább marketing-megnevezés, akadnak visszaélések, olcsó alapanyagokból készítenek a nagyipari multitermékeknél nagyobb élményt nem adó söröket. Érthető, hogy azok, akik nem elsősorban az anyagi gyarapodás lehetőségeként fogják fel a sörfőzést, hanem önkiteljesítésnek, önmegvalósításnak és/vagy művészetnek, igyekeznek elhatárolni magukat tőlük.

A 2016. augusztus 19.-én megalakult Kraft Sör Egyesület, mely mára sajnos elhalt, elvi éllel mondta ki, hogy tagjai a legmagasabb minőségre való törekvés mellett, kiváló minőségű alapanyagokból, komoly szakmai hozzáértéssel, csúcstechnológiára támaszkodva készítik termékeiket, maximális nyitottsággal és kreativitással. Ebbe belefér minden valaha volt sörirányzat, a sör-bor hibrid, s a legkülönbözőbb alapanyagok felhasználása a gyümölcsöktől, zöldségektől a legkülönbözőbb fűszereken át a csokoládéig. Elég megnézni egy kraft főzde választékát, hogy képet alkossunk magunknak e világról. Időközben az alapítók, a Mad Scientist, a Monyó, a Hoptopot, a Horizontot, a Balkezes, a Hedon és a Rothbeer mellé felsorakozott Fehér Nyúl, a Brew Your Mind, az Ugar, a Gravity, a Sima Brewing, a Reketye, hogy csak a legfontosabbakat említsem.

Ez a vonal is nagyon erős Prágában, mely gyönyörű város sajnos elég messze esik nemcsak Temesvártól, de még Budapesttől is, ellentétben Pozsonnyal, mely a sörök tekintetében Budapest után a legizgalmasabb célpont a Kárpát medencében.

Pozsony és Temesvár között nem kevés párhuzam adódik. Jóllehet Pozsony lakossága (475.503 lélek a legutóbbi, 2021-es népszámlálás szerint) közel kétszerese Temesvárénak, de a nagyságrend végül is azonos, mindkét város volt magyar főváros, igaz, Temesvár rövid ideig, Pozsony évszázadokig. Mindkét városban a trianoni békediktátum idején a magyar és a német lakosság volt elsöprő többségben, enyhe német dominanciával. Pozsonynak kevesebb mint 15%-a volt szlovák nemzetiségű, Temesváron alig több, mint 10%-ot tett ki a román lakosság. A mai helyzet is hasonló ott a szlovákság, itt a románság egyeduralkodó, a magyarok részaránya mindkét városban 5% alatt van.

Ha a vendéglákultúrát nézzük, ott is adódnak párhuzamok, mindkét városnak kiemelkedő a éttermi kultúrája, megannyi speciality kávézó, több borbár és minőségi söröző működik itt is és ott is. Az elmúlt héten két nap alatt alkalmam volt bejárni a pozsonyi csúcssörözők közül kereken egy tucatot, ezekről szólnék a továbbiakban, több részben is.

A sörtúrát a Roxor (https://roxorburger.sk) nevű helyen indítottuk, mely látogatásunk időpontjában a Tripadvisoron az első helyen állt, nemcsak a sörözők között, hanem az összes, szám szerint 1.033 regisztrált pozsonyi vendéglátó egység között. (Mivel a sorrend akár naponta változhat, nem meglepő, hogy midőn e sorokat írom, a negyedik helyen láthatjuk viszont a Roxort, de egyértelmű, hogy ott van az élbolyban.)

Hét sört tartanak csapon, ezek közül érdekes módon három alkoholmentes, köztük van egy általunk is megkóstolt IPA is. Igen, ha alkoholmentes egy sör, legyen lehetőleg India Pale Ale, annak karaktere elnyomja a mentes sörök kellemtlen illatanyagát. További félszáz prémium szlovák és cseh tétel kérhető palackban vagy dobozban. A választék több, mint felét a Belső-Magyarországon is ismert Zichovec főzde termékei teszik ki, melyek fő lelőhelye a budapesti Hetedik Lépcső nevű cseh söröző. De tartják a több magyar sörszaküzletben és sörözőben (CSEHvegő, Érd, Kanyar büfé, Pákozd, Beerselection, Budapest) előforduló Sibeeria egyik főzetét is.

Kiváló burgert adnak, de kóstoltunk húslevest is, ami szintén pazar volt. Érdekes, hogy a Felvidék legnagyobb városában milyen sok helyen adnak kimchit, az ételkínálattal bíró, általunk meglátogatott sörözők felében szerepelt ez a koreai különlegesség az étlapon. Megkóstoltuk a Roxorét, ütötte a mércét.

Essék szó a legjobb élményeink egyikét jelentő Meetnicáról (https://www.facebook.com/meetnica) is a beszámoló-sorozat első részében, mely nemcsak hangulatos és igényes hely, de a zenei aláfestés tekintetében is maradásra készteti a rockereket. Míg a Roxerbe a zene miatt aligha fogunk visszatérni - a válogatásukban visszatérő elem volt a ritmikus ugatást zenének eladó rap nevű műfaj – a Meetnicában különböző együttesen rockdalai váltották egymást, míg be nem tették az Iron Maiden „Book of Souls” nevű albumát, mely ott-tartózkodásunk második felét végigkísérte.

Tíz csappal dolgoznak, kettő kivételével minőségi kisüzemi tételeket kínálnak s az a kettő sem tucatsör, hanem Kastel Rouge és Guinness. Erénye a helynek, hogy sörkóstolót is kínálnak, 5 sört lehet megismerni ecis mennyiségben potom 6,9 euró fejében. Figyelemreméltó a palackos-dobozos választék is. Tartanak többféle klasszikus sörkorcsolyát a belga sültkrumplitól az utopenecen (marinált szafaládé) át a hermelinig (pácolt hagymás fűszeres camembert). Mi egy sajtalapú „tatárt” és sült kolbászt kóstoltunk, ezek tisztes fősodratú ételek voltak, ami mellé jobbacska kenyeret adtak.

Mindkét helyet jó szívvel ajánlom a Pozsonyba látogató sörrajongóknak.

 

Borbély Zsolt Attila

Lisszabon, Porto és Barcelona után Budapesten nyitott meg a kontinens új TimeOut Marketje

Budapest a Kárpát-medence dobogó szíve, az egyetlen milliós nagyságrendű metropolisz, mellyel a vendéglátás színessége és színvonala tekintetében egyetlen más régióbeli város sem tudja felvenni a versenyt. Itt mindig történik valami, nincs olyan hónap, hogy ne nyílna féltucat új hely.

Idén számos minőségi cukrászda, pékség, kávézó, villásreggeliző, nem egy klasszikus magyar étterem, nemzetközi bisztró és megszámlálhatatlan távol-keleti egység nyitotta meg kapuit, de a legnagyobb szenzáció kétségkívül a TimeOut Market elindulása volt.

Nem arra kell gondolni neve hallatán, ami a Hold utcai piacon alakult ki a kétezertízes évek második felében, ahol a piaci étkezés élményét emelték egy új minőségi szintre. A földszinten piaci árusok kínálták portékáikat, az emeleten pedig a megszokott fősodratú helyek mellett kiemelkedő éttermek testvéregységeit lehetett kipróbálni, mint például a Moszkvatér bisztrót,  mely a több mint negyed százada  a fővárosi  élbolyhoz tartozó, a minap megjelent Gault Millau kalauzban 15,5 pontnak örvendő Arany Kaviárnak volt a kirendeltsége, az akkor még működő Bock bisztró séfje, Bíró Lajos négy különböző helyet működtetett piacon, de ott volt az olasz konyha magyarországi nagykövete, Gianni is, s még hosszan sorolhatnám. Dübörgött, pezsgett a hely, de a Covid-lezárások után már nem nyitott ki újra.

A TimeOut Market (TOM) a frissen felújított s ismét régi szépségében pompázó Corvin palota emeletén működik, az alsó szinten nem piac van, hanem üzletek, a koncepció pedig, a világ más pontjain nyitott ugyanezen néven futó TOM-ekhez hasonlóan az, hogy egy fedél alatt gyűjtsenek össze az ország kimagasló éttermei közöl minél többet.

Az első TOM Lisszabonban nyitott 2014-ben. A projekt az idő teltével sikeresnek bizonyult, így 2019-től kezdve sorban nyíltak továbbiak a Miami Beachen, New Yorkban, Bostonban, Montrealban, Chicagoban, újabb két év elteltével, 2021-ben Dubaiban, 2023-ban Cape Townban, Portoban és Barcelonaban, idén pedig Osakában és Budapesten. Szeptember végén New Yorkban megnyílt a második is, új helyszínen.

„A Time Out Market Budapest nem csupán egy gasztroudvar; mi egy gondosan válogatott étel és élményközpont vagyunk, ahol tizenegy konyha egy helyen tárja elénk a hazai gasztronómia sokszínűségét.” – olvashatjuk a honlapon. A központi részen magasított asztalok, viszont a hatalmas fedett terem szélén, ahol körbe lehet sétálni az egész belső teret, akadnak szép számmal hagyományos asztalok és székek, azok számára, akik hozzám hasonlóan gyűlölik a magasított megoldásokat. Az éttermek pultjainál leadjuk rendelésünket, fizetünk, majd kapunk egy csipogót, mely jelzi, mikor készült el az ételünk. Az árak nem alacsonyak, de nem is extrémek, nagyjából a Gourmet-fesztiválra emlékeztetnek, annál talán kicsit magasabbak, viszont az adagok is nagyobbak, mint ott. Kiváló borokat ihatunk a borbárban, de vannak koktélok, tömények és sörök is az Asahi portfólióból, köztük Dreher tanksör, amit felettébb baráti áron mérnek.

Nézzük, mely kulináris műhelyek menedzsmentjét sikerült meggyőzni arról, hogy itt is nyissanak egységet! Kezdjük a két Michelin csillagos, 17,5 Gault-Millau pontos Platán Gourmet-val, melynek séfje, Pesti István a hagyományos magyar konyha fogásai közül álmodott újra néhányat „Canteen” számára. 

Az egycsillagosok közül Rácz Jenő, a 17 pontos Rumour séfje M’EAT, Tiago Sabarigo 16 pontos Essencia-ja „Líra” néven nyitott új egységet.

De megtaláljuk itt az 14,5 pontos Szaletlyt, a 14 pontos encsi Anyukám mondtát, az ugyanannyi pontot kapott balatonszőlősi Casa Christa-t, a taiwani ízeket rekonstruáló 13,5 pontos 101-et, a 11 pontos Pingrumbát, a friss tengeri halak oázisát, a Bigfisht, a Hai Nam Pho-t s a GM kalauzban pop kategóriás Tuning burgert.

Tegyem hozzá mindehhez, hogy a Gault-Millau kalauz, mint sejthető, 20-as rendszerben osztályoz, ellentétben a Michelin ötös kategorizálásával (ajánlott étterem, BibGourmand, egy csillag, két csillag, három csillag). Benne lenni a sárga kalauzban akárcsak a belépőnek számító tíz ponttal, vagy pop kategóriában már kiemelkedő teljesítményt jelent.

Eddig négy ízben fordultam meg a Blaha Lujza téri kulináris centrumban, először a Pingrumbától kóstoltunk égetett zellert és Rácz Jenőtől kacsamájat, 

 

másodszor a somlói Kőfejtő pince mindenesének, Tóth Péternek az egész komplexum igazgatója, Borsos Gergely által vezetett kóstolója után nápolyi pizzát az Anyukám mondtától. 

Harmadszor a Líra by Esszenciából kóstoltuk a tőkehalkrokettet Remoulade mártással, valamint a Casa Christatól velős pirítóst és kacsamájat, 

 negyedik alkalommal a Winelovers vendégeként idén októberben a Hai Nam Pho és a 101 bisztró távolkeleti fogásait.

Egyik kompozíció sem okozott csalódást. Bizton ki merem jelenteni, tekintve, hogy mindezek mellett valamennyi anyaegységben megfordultam: itt nem lehet mellényúlni.

Ha sikerül eljutni egy hétvégére a Székesfővárosba, a TimeOut Marketet mindenképp illesszük a programunkba. De csak azért is érdemes egy pesti utat betervezni, hogy ebben a kivételes vendéglátóegységben alaposan körbenézzünk és körbekóstoljunk. Amennyiben tetszik a koncepció, meglátogathatunk egy hosszú hétvége keretében más, kisebb volumenű, de szintén több kiemelkedő egységet egy fedél alá gyűjtő komplexumokat, a Hello Budát, a Thököly út 18 alatt található Asian Street Food udvart vagy a Fény utcai piacot is. S ha elfáradtunk a kóstolgatásban megpihenhetünk a legjobb borozók és/vagy sörözők egyikében, például e két műfajt mesterien összeházasító Mixátban.

 

Borbély Zsolt Attila  

 

A szöveg a Temesvári Új Szó számára készült 2025 októberében, kiegészítettem néhány élménnyel 2026 októberében.

Hozzátehetem azt is, hogy időközben megfordultam az anyaegységben Lisszabonban, ahol három Michelin csillagos hely produkcióit kóstoltam, bízvást mondhatom, hogy nincs mit szégyenkeznünk, nem mintha ez egyáltalán felmerülne. 😊  

Poprádi gasztro-túra

  

Ha komolyan vesszük a Trianon Múzeum gyönyörűen megfogalmazott jelmondatát, miszerint „Szeressük vissza Magyarországot!”, ezen imperatívuszból következik, hogy ne csak figyelemmel kísérjük Belső-Magyarország, Délvidék, Őrvidék, Felvidék és Kárpátalja sorsát, hanem, ha tehetjük, barangoljuk is be a Kárpát medencét.

Hivatalos statisztikát ugyan nem olvastam erről, vélhetően nem is készült ilyen, de le merem szögezni, hogy a bánsági, partiumi és erdélyi magyarok számára a legritkább célpontok közé egykori északi vármegyéink és Kárpátalja tartoznak. Az ukrán terror alatt álló Kárpátalját a háború óta még kevesebben látogatják, s nem is lenne könnyű bárkit arra rábeszélni, hogy vállalja a határátkeléssel járó kálváriát nemzeti szolidaritásból. (Bár azt hadd jegyezzem meg, hogy tavaly és tavalyelőtt a kárpátaljai regionális borverseny alkalmából öt év után ismét e régióba vezetett az utam és sem Munkács, sem Nagyszőlős vendéglátásának színvonalában nem mutatkozott visszaesés. Mi több, úgy alakult a program, hogy többek között két olyan étterembe is elvittek a vendéglátók, melyeket teszteltem 2020-ban a Kárpát-medencei étterem kalauz számára, mindkettő hozta az akkor színvonalat, amihez talán egy sőtöt is hozzá lehet tenni.) 

A Felvidék északi része viszont télen-nyáron egyaránt vonzó célpont lehet. Legutóbbi gasztro-túránk a Szepességbe vezetett, Poprádon, Késmárkon, Szepesbélán, Gnézdán, Ólublón teszteltünk helyeket, majd hazafele benéztünk Kisszebenbe és Eperjesre is.  Poprád volt az első megállóhely, ahol meg is aludtunk. A közel ötvenezres várost a sízés hódolói útbaejthetik a Magas-Tátra felé. (Részletes informácik itt: https://www.vt.sk/hu)

Poprád városa közvetlen sípályával nem rendelkezik, de a „Tátra kapujaként” kiváló bázis a környező síközpontok eléréséhez, Ótatrafüred 13, Tátralomnic 18, a Csorba tó 30 km távolságra esik.

Poprád is azon települések közé tartozik, melynek 1910-ben még jelentős magyar lakosságának nagy része felszívódott. 1910-ben a város 2082 lelket számlált, akik közül 689 volt magyar, tehát a lakosság közel egy harmada. A relatív többséget a németek alkották 818 lélekkel, a szlovák közösség akkor 758 főt számlált. 2021-ben 49.855 lakosából 46.166 volt szlovák és 101 magyar.   

A város három vendéglátóegységgel került be a tavaly májusban megjelent felvidéki Gault-Millau kalauzba: a Doma U Nas étterem kemény 14 pontot kapott (14 pont a húszból, de ez így is azt jelenti, hogy a hely a Kárpátmedencei élvonalba tartozik. Összehasonlításul Belső-Magyarországon 14 pontja van a Szegedi Tiszavirágnak, a szarvasi Újvárosi bisztrónak, Balaton leghíresebb és egyik legjobb éttermének, a Kistücsöknek, az északi part egyik legjobbjának, a Casa Christanak, az encsi Anyukám Mondtának vagy az egri Macoknak) a Vino and Tapas 11,5 ponttal és Miky street food pop kategóriában.

A Doma U Nasban (https://domaunas.sk/en/) sikerült asztalfoglalás nélkül helyet kapni, az élmény felsőkategóriás volt. Elképesztő jó ízléssel berendezett beltér, kedves, szakmailag felkészült kiszolgálás, jól átgondolt étlap, mely helyi és nemzetközi ízekre épül, kidolgozott fogások, pazar tálalás, minőségi italválaszték, korrekt árak.

Ugyanaz a tulajdonosi kör áll a város egyik legjobb kávézója, a remek sütiket kínáló Café la Fée (https://www.facebook.com/cafelafee.pp/) mögött is, ahol a hatvan körül járó joviális szlovák pincér hallva, hogy magyarul beszélünk, összeszedte a magyar tudását, s anyanyelvünkön szólt hozzánk, amit nagyon értékeltünk. 

A Vino and Tapast (https://www.vinotapas.sk) sajnos nem találtuk nyitva. A Miky viszont kinn volt a karácsonyi vásárban, ettünk is náluk egy remek quesadillat meg egy jónak mondható hotdogot, kár, hogy a kiflije már száraz volt. Lelkes fiatalok üzemeltetik ezt a food truckot, mely épp ott kínálja jól kitalált utcai étkeit, ahol a legtöbb látogató várható.

Mindezek mellett betértünk még a Krakenbe, ahol sajnos nem azok a sörök voltak csapon, melyeket az itallap beígért, de azért találtunk kedvünkre valót. Felvidéken az a jó, hogy majdnem mindenütt kaphatók minőségi cseh sörök. A Kraken fő vonzereje a megszámlálhatatlan társasjáték, melyek a vendégek rendelkezésére állnak.

Nagy felfedezésünk volt a Tatras sörfőzde és étterem. Különösen értékeltük, hogy kétféle sörkóstolót is kínálnak, meg is rendeltük mindkettőt, amivel lefedtük a teljes spektrumot. Összesen 15-féle sört főznek a legkülönbözőbb stílusokban. Az ételek vegyes képet mutattak, a teljes mértékben értékelhetetlen, a műfaján belül is gyengécske sajtmártással felszolgált mirelit hagymakarikától a nem kiugró, de nem is élvezhetetlen hermelinen, a korrekt kacsapástétomon át a remek csirke- és sörlevesig. Végtére is ide nem elsősorban enni járnak az emberek, hanem a sört kóstolni. Összességében a helyet a tavalyi esztendő egyik legjelentősebb felfedezései közé sorolnám.

Egy szó, mint száz, Poprád a város fölé magasodó Tátrával gasztronómiai szempontból is vonzó célpont, ahová minden magyarnak érdemes elzarándokolni legalább egyszer.   

    

Borbély Zsolt Attila

Kocsmatúra Szegeden

  

Az utóbbi két évtized egyik legszomorúbb jelensége a hagyományos kocsmák felmorzsolódása. Ennek okai többrétűek, a legmeghatározóbb közülük az, hogy a kocsmázó generáció lassan, de biztosan távozik az életből, a középkorúak keveset, a fiatalok pedig szinten egyáltalán nem kocsmáznak. Ők a „trendi” helyeket keresik: a romkocsmákat, koktélbárokat vagy szubkulturális hovatartozás alapján a kraft sörözőket és/vagy natúr borbárokat.

Benne van egyébként e jelenségkörben a Covid címszó alatt bevezetett korlátozások hatása, amikor a kocsmába járók kénytelenek voltak otthon inni, s erre részint rászoktak, részint rájöhettek, hogy mennyivel olcsóbb. Az sem vidám, hogy egyre ritkábbak azok az egységek, melyek az iható, helyi, kedvező árfekvésű magyar borra alapoznak. Elég riasztó, hogy kocsmába járó emberként jó, ha egy tucat ilyen egység jut eszembe, ezek zöme a Balaton mellett vagy borvárosokban, főként Egerben található. Persze akad elvétve itt-ott egy-egy veterán, mint az Egri borozó Debrecenben, a Hargita borozó (Dél-)Komáromban vagy az Unikum-ház Tatabányán.

Szeged felettébb jól áll kocsmákkal, meg merem kockáztatni, hogy ebben a tekintetben is Belső-Magyarországon a legjobb gasztro-város, nemcsak a prémium sörbárok, a fine dining fele kacsingató éttermek és a hagyományos csárdák tekintetében. Nem véletlen, hogy külön blog foglalkozik a Tisza-parti város kocsmáival, több, mint száz egységet listázva (https://szegedikocsmak.blog.hu/) Külön rovata van a bezárt kocsmáknak, a legutóbbi áldozat a Rózsafa söröző, ahol nemcsak a pultosok voltak belevalók (kaptam kóstolót a Pilsner Urquellből, hogy rendben van-e, kóstolás után Arany Ászokat rendeltem), hanem a törzsközönség is. Egy ifjú barátommal jártam ott, nem sokkal a bezárás előtt, akinek sok volt aznapra a bor és pont a kocsma előtt dobta ki a taccsot. A kocsma bejáratánál cigarettázó vendég nem undorkodott, nem mérgelődött, hanem cinkos félmosollyal annyit mondott, „hát, van ez így”.

Másik remek forrás a kocsmakalauz sok fotóval és jó leírásokkal (https://kocsmakalauz.hu/szeged/kocsmak).

A Napfény városának kraft sörözőivel már foglalkoztam e rovatban, így csak a nevüket említem: Maláta, Napfény, Plebs, Sörök Háza, Cirmi és Kapca – egy hősi halottunk itt is van, bezárt sajnos a Nem Egri Borozó helyén nyitott Monyó. Utóbbinak a korábbi neve megérdemel egy nosztalgikus vargabetűt, úgy tudni, hogy a tulajdonoscsere alkalmával a korábbi tulaj kikötötte, hogy nem működhet a hely Egri borozó néven, így lett Nem Egri Borozó, később bizonytalan netes források szerint ismét Egri lett. Halványan dereng, hogy mind az „Egri”, mind „Nem Egri” korszakban megfordultam ott, a néven kívül nem érzékeltem változást.

A nem kraft sörös gasztro-kocsmák közül említésre méltó Mojo, melynek története van, ez a zentai legendás, azonos nevű zenés kocsma (https://karpatiaettermek.hu/hely/mojo-club/) testvéregysége, a kilencvenes években egyik kedvenc helyünk volt, mindig jó zene szólt, akadtak olcsó harapnivalók, mint például héjában sült krumpli libazsírral és lilahagymával, amit azóta sem láttam másutt étlapon. Igaz már itt sem. Van viszont ezidőtájt többek között velős pirítós, haltepertő és délvidéki behatásra pljeszkavica és csevap.

 

Kiemelkedő borbár a Kárpátia borház, csodás a beltér, lenyűgöző a borválaszték, mely lefedi a Kárpát-medencét, a kiszolgálás változó, de jellemzően kedves.    

A Horthy Miklós Csónakház már csak a neve miatt is említésre méltó, hiszen kevesen merik felvállalni a vendéglátó szektorban a határozott nemzeti identitásukat. Márpedig a magyar nemzet nyelvünket beszélő ellenségei által máig gyalázott kormányzó előtti tisztelgés egyértelmű és bátor gesztus. A Csónakház valójában egy nagyon hangulatos, feltétlen meglátogatásra érdemes komplexum, melynek keretén belül működik a Betyárok tanyája és a Kulacs büfé is. Részletek itt: https://karpatiaettermek.hu/hely/betyarok-tanyaja-kulacs-bufe-horthy-miklos-csonakhaz/

A hagyományos kocsmák közül érdemes kiemelni a Négylépcsőst (Londoni krt 30.), melyet egy fiatal csapat támasztott fel bezárása után, választékba vettek pénztárcabarát áron kínált Szent András söröket, felújították a belteret, kitolták hajnali hatig a nyitvatartást, és kínálnak potom pénzért egész korrekt hot-dogot.     

A Kedves presszó (József Attila sgt 63.) és a Cool (Londoni kert 22.) közös tulajdonban van, Debreczeni Imre a vármegye egyetlen sörcsapoló mestere működteti őket. Mindkettő késő éjjelig tart nyitva. A Kedvesben ismereteim szerint országos szinten legolcsóbb a Liquid Cocaine, a Mad Scientist klasszikus söre, mindkettőben kiváló a Pilsner Urquell, és kapható néhány kisebb, privát cseh sörgyár egy-két főzete az Asahi portfólió termékei mellett.  

A jobbak közé tartozik a szintén Asahi söröket (ez Belső-Magyarországon a Dreher Sörgyárak Zrt termékpalettáját jelenti, plusz jó esetben, így itt is, a Pilsner Urquellt) igen baráti áron kínáló Vár söröző, az egyedi hangulatú Zápor József kocsmája, mindkettő a Deák Ferenc utcában működik, pár lépésre a Széchenyi tértől, az előbbi 24-26., utóbbi pedig a 15.-ös szám alatt.   

Végül említsük meg a HBH-ból HB söröző és étteremmé lett, szintén Deák Ferenc utcában, közelebbről a 4-es szám alatt működő helyet, ahová beülhet az ember sörözni, de nehezen fogja kibírni, hogy ne rendeljen valami sörkorcsolyát, különösen, hogy remek a rántott hagymakarikákkal kínált haltepertő (2650 ft), a velős pirítós (990 ft /db), s az inkább borral kísérendő pacalpörkölt (4690 ft).

A végkövetkeztetés ismét az, hogy a Bánság fővárosában élők számára Szeged remek célpont, legyen szó gasztronómiai csúcsélményeket célzó kiruccanásról vagy egyszerű kocsmatúráról.

 

Borbély Zsolt Attila

 

A szöveg a Temesvári Új Szó számára készült,

megjelent a 2026. október 30.-i számban.