Gyulán jártunk a nemrégiben, az volt a cél, hogy eszünk egy kis könnyű ebédet a Garuda Indonéz vendéglőben, melyet sajnos zárva találtunk. Benéztünk hát az Éden Pálinkaházba, amit nem szoktunk kihagyni, majd beültünk az autóból már kipécézett, kívülről is bíztató pubba, mely a hajdani Rock Café helyé nyílt. „Sorry, we are closed”, hirdette a tábla az ajtón, bent mindössze egy laptopos fiatalember, nem sok híja volt, hogy elmenjünk. Megnéztem a nyitva tartást, megállapítottam, hogy annak a közepe táján járunk, lenyomtam hát a kilincset, s érdeklődtem, hogy be lehet e jönni. Lehetett.
A helyet egyből megkedveltük, az ír pub dizájn sokakat megszólít, nem véletlenül nyílnak ír pubok Barcelonától Aradig vagy akár Sepsiszentgyörgyig. Következő jó pont az árszabás. 330 ftért két cent single malt ír whiskey? Felettébb jó ajánlat, meg is kóstoltuk mindkettőt.
A borválaszték nem túl széles, de ami van, az érdemleges és ismét csak baráti áron mérik ki, a szorzó a szaküzleti árhoz képest másfeles alatt van, tehát alig drágább egy üveg bor, mint az üzletben. 16 bort tartanak, mindet adják decire is. Izgalmasabb tételek Szemes József Dél nevű bordeaux-i házasítása és Bolyki János Bikavérje. Persze azért mondom pont ezeket, mert a klasszikusokat (pl. Konyári Cabernet Sauvignon, Takler Kékfrankos, Dúzsi Rosé úgyszólván mindenki ismeri.) Mi Szőke Mátyás 2011-es Irsaijából valamint a Pannonhalmi Apátsági Pincészet ugyanezen évjáratú roséjából kértünk egy-egy decit, mert ezeket ebben az évjáratban még nem kóstoltuk.
A sörválasztékkal ugyanaz a helyzet, mint a borral: nincs túl sok sör, de ami van, az jó és megfizethető. Krusovicét ittunk, ami igen jó volt, friss és nem vizezett. (pohár 200, korsó 400). Csapolnak még Guinnesst, amivel a magam részéről még barátkozom. Egyelőre úgy látom, hogy inkább szép, mint finom, de ahogy sikerült megszeretni tudatos törekvés eredményeképpen a keserű italokat (Salvator, Underberg, Fernet), az olajbogyót és a pacalt, lehet, hogy pár év múlva a Guinness-t is szeretni fogom. Elvben csapolnak még Edelweiss-t is, de az épp kifogyott sajnos. Üveges sört 11 félét tartanak, nem számolva ide a sörjellegű üdítőket. Izgalmasabb a Kilkenny és a Murphys, mi anyagi megfontolásból ittunk még egy Sopronit 250 ft ellenében.
Mindezek után nem meglepő, hogy a pálinkákkal is ugyanaz a helyzet, mint a sörökkel és borokkal. Pontosabban rosszabb. Valódi pálinka 5 féle kapható, négy élvonalbeli pálinkafőzdétől (Békési, Zwack, Gusto, Agárdi), melyek között sajátos módon nincs ott a Gyulai Pálinkamanufaktúra. A pálinka címszó alá sorolják a Zwack Vilmost, aminek annyi köze sincs a pálinkához, mint az ágyas és a mézes pálinkának, ami a „pálinkaválaszték” zömét adja.
A zenei aláfestést, ápolva a Rock Cafés hagyományokat a Metallica harmadik, Master of Puppets c. lemeze szolgáltatta, amit külön értékeltünk. Próbálkoztunk barátkozni e jó kis hely pincérével, de ő erre semmi hajlandóságot nem mutatott, a kifejezett és egyértelmű dicséreteinkre sem reagált semmit, megmaradt a szigorúan hivatalos kommunikáció keretén belül. Ez nem tántorított el attól a szándékunktól, hogy Gyulán járva máskor is benézzünk ide.
Dorozsmai Endre
