Hopfanatic brew pub (Hunyadi tér 11.) - reload

Örömmel tapasztaltuk a Hopfanatic sörözőben megejtett legutóbbi látogatásunk alkalmával, hogy a helyet felújították. Jobb érzés bent ülni, nincs dohszag, a komlófejű szörnyek maradtak, de mintha konszolidáltabbakká váltak volna.

Szélesedett a palackos választék, amit kihasználtunk, bevásároltunk szépen.

Nagyon ízlett a végül itthon megivott Bevog nevű cég két remek söre, mindkettő IPA-s jellegű. Sláger az Amerikai Hoplager, sokkal markánsabb, meggyőzőbb élményt adott palackban, mint a Főzdefeszten csapolva. 400 forintért, fél liter: egyértelműen best buy kategória, be is fogok belőle tárazni.  Ittunk csapolva vagy 4 féle sört, egyik jobb volt, mint a másik, mondjuk nem is számítottunk másra. Illetve, hogy pontosítsak, nem tartottuk elképzelhetetlennek, hogy belefutunk nem túl élvezetes tételekbe is a főzdefesztes vegyes tapasztalat után, de azért alapvetően jóra vártunk és jót is kaptunk.

A felszolgáló hölgy, akivel első alkalommal olyan jól elbeszélgettünk és annyira lelkesnek tűnt, ezúttal nagyon rosszkedvű volt, mi még jól jártunk, mert aránylag hamar kiszolgált minket, később, tanúi voltunk annak, hogy a pultnál állnak négyen sorba, ő meg kint cigarettázott. Én bizony felháborodtam volna, ha velem történik ez meg, de nézni sem volt jó érzés.

Mindazonáltal a Hopfanatic megmarad kedvenc főzdémnek és e söröző pedig olyan ritka helynek, ahová vissza-vissza fogok járni. Mert ugye a fő cél számomra mindig az, hogy új helyeket fedezzek fel, de van pár kivétel: Legenda, Hopfanatic, Különleges Sörök Boltja, Csak a jó sör, Bölcső Bar, Felni, Jónás, Jurta kocsma.

Dorozsmai Endre

A szöveg a blog számára készült.

Főzdefesztivál az Andrássy úton

Egy nagyobb lélegzetű határidős munka a számítógép elé szögez, így aztán a blog-frissítés kellemes lazításnak számít. Az utóbbi másfél hónapban viszont, leszámítva a családi nyaralást, egy egyetlen fővárosi kiruccanást engedtem meg magamnak s ezt még egy fogja követni november elejéig. Akkor viszont igyekszem kellőképpen feltöltekezni tapasztalatokkal.

Szeptemberi utunk célpontja a Főzdefesztivál volt, melynek élményeit eddig még nem volt érkezésem rögzíteni, mindig akadt valami sürgősebb és fontosabb. Közben elolvastam több beszámolót, s csak egyetérthetek azokkal, akiket zavart a hatalmas, zömmel a sör iránt nem különösebben érdeklődő tömeg. Olyannyira, hogy idő előtt el is mentünk, benéztünk hazafelé még a szegedi Bortérre, ami korábban kérdéses volt, a Főzdefeszt hangulatától tettük függővé a szegedi kitérőt. Szerencsére már nyitáskor ott voltunk az Andrássy úton, s kihasználtuk az időt, amíg lehetett normálisan közlekedni és beszélgetni a kiállítókkal.

Elsőként Róth mesterhez mentünk, megkóstoltuk a Bakancslista két új tagját, az Amarillo-t és a Simcoe-t, a szomszéd standtól a Retrót, s ha nem tévedek, egy Galaxis-rajongó barátunk, elvből kért egy pohár Távoli galaxist is. Nem fogok belemenni az illatok és aromák irodalmi taglalásába, az amúgy sem a sörről, hanem a kóstoló személyről szól, a sör- és borleírások három negyede porhintés, hablaty, parasztvakítás. Mindhárom sör kiváló volt, várakozásaink maximálisan teljesültek.

Annál kevésbé egyik fő kedvencünknél, Kiss Tamásnál. Az American Hoplager és a többi sör is annyira zavaros volt, hogy szűretlen sör ide vagy oda, sok volt ez a jóból. Nem volt élvezhetetlen egyik sör sem, de mindegyik távol esett mind várakozásainktól, mind pedig a katartikus élménytől. Ettől persze a Hopfanatic megmarad a kedvenceink egyikének, nem fogok elhamarkodott ítéletet alkotni. Sőt, mihelyt tehetem, kipróbálom az új palackos söreit. (Érdekes, csak nála találkoztam azzal, hogy jobb egy sör palackból, mint csapon. Az Alulu, amit tavaly nyáron kóstoltam a Hunyadi téri kocsmában, szinte ihatatlannak tűnt, míg palackból kifejezetten jó volt.)

Sajnos nem készítettem jegyzeteket, így nem emlékszem minden megkóstolt söre, de még főzdére sem. (Volt még egy kettő, Kentucky Ale, Üllői úti sörfőzde stb.) Ami még nagyon jó volt, az Kővári Gergő standjánál a három csapolt sör, 

valamint az Élesztő pultnál kóstolt sörök, itt viszont már a barátaim emlékezetére kell hagyatkoznom, mert megálltam enni egy osztrigát (ha jól láttam, a Műkedvelő Hedonista blog szerzője, a Konyhafőnökből ismert Péter volt, aki nyitogatta az osztrigákat), 

ezidő alatt elvesztettük egymást s maradtam egy sörrel, azt sem tudom melyikkel. Társaim meg végére jártak az övéiknek, mire egymásra akadtunk.

Volt egy olyan elképzelésem, hogy visszamegyünk enni Gál Attilához, 

de akkora tömeg lett, hogy alig bírtunk közlekedni, leülni pedig esélyünk nem volt. Tetszett a két chilis stand,

jómagam is a legerősebbre hajtottam rögtön, mit mondjak, maradandó élmény volt. Mire visszatértem a standhoz, elfogyott a legerősebb chilipaszta, adtak viszont egy chilit ajándékba kárpótlásul. 

Ezen kívül vettem egy pasztát is, Nyelvterpesz nevűt a szomszéd standnál. Hadd reklámozzam kicsit őket: Sárréti chilifarm: 4184 Tetétlen, Árpád u. 44. tel: 06-30-466-7461, bogarsandor@chilifarm.hu. Elbeszélgettünk a tulajdonossal, kérdeztem ők voltak-e a „Gasztroangyal” című műsorban, mondta, hogy igen. Akkor persze arra is rákérdeztem, hogy tényleg végigette Borbás Marcsi és meghívottja a chiliket, a felelet ismét igenleges volt. Mondom: de azért csak ettek valamit közben. Igen, mondta Bogár úr, tejfelt. Akkor is szép teljesítmény.

A Főzdefeszt remek élmény volt ezúttal is, ha rajtunk múlik, nem hagyjuk ki a továbbiakat sem. Majd eleve úgy tervezzük, hogy felmegyünk két napra s mindkét napnak csak az elejét töltjük a fesztiválon. Abban nem is reménykedem, hogy olyan helyszínt találnak, ahol nem lesz akkora tömeg.

Dorozsmai Endre

If Kávézó és söröző (Ráday u 19.)

Aki rendszeresen nézegeti e blog bejegyzéseit, észrevehette, hogy lassan egy éve érdeklődésem nem kis mértékben a magyar kézműves sörök felé fordult. Ez nem jelenti azt, hogy ne innék a korábbi gyakorisággal bort, vagy, hogy ne törekednék a fontosabb borkóstolókon ott lenni, de azt igen, hogy a bor és a pálinka mellett gyakran iszom minőségi sört is, és az éttermek, minőségi borozók valamint pálinkázók mellett az érdemlegesebb sörözők is kiemelt célpontokká váltak számomra. Fő tippforrásom persze a világháló, azon belül pedig a www.kezmuvessorok.hu oldal, mely sajnos egyre kevésbé aktuális. De szerencsére jónéhány klasszikus hely, melyet e honlap is népszerűsít, tartja még magát.

Ezek közé tartozik az IF is, ahová két turné keretében is eljutottunk, sajnos mindkét alkalommal úgy, hogy előzőleg már több helyen is ettünk. Így nem tudok beszámolni arról, hogy milyen a medvehagymás garnélájuk, a verjus-s vinaigrette-et készült libamellsalátájuk, vagy az avokádóval és kecskesajttal töltött füstölt lazac tortácskájuk. De e kis példálózó felsorolás elég egyértelművé teszi, hogy az előételek nem merülnek ki a hortobágyi - rántott gomba - rántott sajt vonalon, a desszertek pedig a somlói-gesztenyepüré-palacsinta triász szintjén. Kínálnak olcsó, naponta változó déli menüt is, 1180 ftért 3 fogást, ezek sem hangzanak rosszul, vannak napok, amikor kissé sablonos a kínálat, más napokon viszont igencsak ínycsiklandó fogásokat ígérnek, a múlt héten például a marokkói napot szívesen kipróbáltam volna. Azért volt némi gasztro-tapasztalatunk is az IF-ben, első alkalommal ettünk egy mascarpones desszertet, valami déli gyümölcsös tiramisut, 

ami megelégedésünkre szolgált és egy szintén ízletes, jó minőségű alapanyagból, lisztmentesen vagy nagyon kevés liszttel készült csokitortát.  

A borlap szűk, de tisztességes tételekből van összeválogatva. Szicsek és Nobilis pálinkákat tartanak, jó drágán, a 2013-as itallap-fotóm tanúsága szerint 750 a 2 cl bármelyik tételből.

A helynek két masszív erősségéről azonban még nem szóltam. Az egyik az élő jazz zene, ami a mai világban, amikor az igénytelenség, a primitivizmus elönt szinte mindent a „szórakoztatózenét” sugárzó rádióktól a „trendi” kocsmákig, igen kellemes felüdülést jelent. Mindkét koncert, amit kifogtunk, remek volt, csak gratulálni tudok a szervezőknek és a hely működtetőinek.

A másik erősségük a kézműves sörválaszték, több izgalmas tételt is tartanak csapon, mindig mást, mi legutóbb Nohoplimitet ittunk a Hopfanatictól, közel egy évvel korábban meg két üveges sört, Napalmot és Anonymust továbbá négyféle csapoltat, köztük Little Johnt, még az első töltésből, a sötétebb változatból. 

A palackos kínálat sem rossz, az is változó, a neten épp fellelhető lista tartalmaz többet is a kedvenceim közül, így van épp Zwickl, Távoli galaxis és Anonymus.

Jó esély van rá, hogy legközelebb majd együnk is valami komolyabbat is. Mondjuk „fokhagymás szilván sütött kacsacombot gyömbéres almapürével és rozmaringos steak burgonyával” vagy „házi medvehagymás pulyka kolbászkákat hagymás tört burgonyával és zöldbors mártással.”

Akkor esetleg visszatérek a témára. Addig is, aki a Ráday utcában jár és szereti a minőségi söröket meg a minőségi zenét, az ne habozzon, térjen be!

Dorozsmai Endre

További információk:

www.ifkavezo.hu

A szöveg a blog számára készült.

Az If kávézóban 2013 nyarán vagy talán kora őszén jártunk először és 2014. május 9.-én másodszor.

Chianti (Veszprém, Csermák Antal utca, 13.)

Lassan fél évtizede, hogy az egyik legjobb vidéki (azon belül villányi) étterem séfjét megkérdeztem, hogy milyen éttermeket ajánlana, ahová ő maga is szívesen tér be bármikor. Első helyen említette a Chiantit, mely sajnos nekünk eléggé kiesik az útból, így több évbe is beletellett, míg eljutottunk oda. Időközben a hely szerzett 13 Gault Millau pontot, tehát a legjelentősebb étteremkalauz szerint is felkapaszkodott az országos élvonalba. (Összehasonlítás végett: 13 pontos a Baltazár, a Brill, az Ikon, és a Mandula, hogy azokat mondjam ahol magam is jártam és legalább 13 pontos színvonallal találkoztam.)

Érhető, hogy komoly várakozásokkal ültünk be, melyeket az étteremnek teljes mértékben sikerült teljesíteni. A konyha igényes, kreatív, az alapanyagok kiválóak, a remek koncepcióval összeállított, kellően rövid, mégis korrekt választékot nyújtó étlapról szinte vakon lehet rendelni. A kiszolgálás kommunikatív, kedves, felkészült, pincérünk kitűnően értett a borokhoz is. Az étterem hangulata barátságos, fesztelenül elegáns,

miközben az árak megfizethetőek, ezt a minőséget jellemzően általában magasabb áron kínálják. A borlap igényes, amin nem csodálkoztunk, kellemes meglepetés volt viszont az igényes sörválaszték, mely 5 magyar kézműves serfőzdének 8 sörét vonultatta fel. Köztük kedvencemet, a Hopfanatic Nohoplimit nevű sörét.

Mivel egy nagyobb gasztro-turné keretében tértünk be, nem ettünk főételt, így egyik oldalról a fogyasztói kapacitásunk sem csökkent drasztikusan, másrészt nem kellett túl mélyen a pénztárcába nyúlni. Rendeltünk spárgakrémlevest blansírozott spárgával és lazackaviárral,

medvehagyma-krémlevest kecskesajt-pralinével és sonkahabbal,

feltét nélküli pizza-kenyeret,

a napi ajánlatban szereplő brownie-t a hozzá adott extrákkal

és bodzássajttortát rebarbara-fagylalttal.

Üdvözlőfalatként kaptunk egy kellemes tökmagolajos mártogatót friss házi kenyérrel.

A jó kezdés kellemes crescendo követte, a remekbe szabott levesek után túlzás nélkül katartikus desszertek jöttek. A Chiantiban keresve sem találtunk volna hibát. A legjobb élményeink egyikeként fog megmaradni.

Dorozsmai Endre

A szöveg rövidített változatát leadtam a Demokratának.

A Chiantiban 2014. június 6.-án jártunk.