A lángos remek dolog, attól függetlenül, hogy hungaricum-e vagy sem. Egyébként neve alapján megkockáztatom, hogy az. A kilencvenes évek első felében csóró diákként elég sok lángost ettem, ez volt egyike azon eledeleknek, melyek egyrészt ízletesek voltak, másrészt nem kerültek sokba. Kedvencem a Lehel téri piacon kapható lángos volt, amire tíz forintot kértek akkoriban s a fokhagymát – mint ahogy Magyarországon általában – nem számolták fel. (Egyébiránt Erdélyben felszámolják.)
A legizgalmasabb lángosokat a Határ úti metrómegállóban lehetett kapni, akkor jártam ott először, amikor 1991-ben apámmal elmentünk valahová az Isten háta mögé megnézni egy külvárosi moziban a Doors c. zseniális filmet. A Határ útnál szálltunk fel az 50-es jelzésű villamosra, de előtte ettünk egy lángost a sok közül. Mindenfélét halmoztak a lángosra, a díszítés: alma, banán, egyebek majd’ mindegyikre kijárt, s mellette mindenféle feltétet lehetett kérni a babtól a bologna-i mártásig. A lángos hatalmas volt, jól állagú és megfizethető.
No helyben vagyunk: megfizethetőség, ár-érték arány. Merthogy egy konkrét helyről akartam itt és most mesélni, mely nem lopta be magát a szívünkbe. Szentendrén jártunk
(Szentendre megúnhatatlan, gyönyörű központja.)
egy jó kis étteremben, de mivel nem sikerül jóllakni, gondoltuk, hogy a Furmint Február nevű rendezvény előtt nem árt, ha van még valami a gyomrunkban, ami felszívja a sok bort s megvéd az időelőtti megrészegedéstől. Egyikünk egy lángos mellett döntött, szerencsére nem én voltam az, jómagam egy gyrost vettem a Duna parton.
A Fantázia lángossütő szimpatikusnak tűnt kívülről, mindenféle izgalmas lángost lehetett kérni, simát nem fedeztünk fel a listán, a fokhagymás-tejfölös 300 ft volt, ami nagyjából rendben való ár.
(Csorog az olaj. Itt még vízszintes helyzetben csöpög a lángos. Utána már folyt.)
A káposztás ennek a duplája, ami tekintve a káposzta piaci árát kis túlzás, de hát ez van. A baconos-virslis pedig 650. Jóbarátom káposztás baconos virsliset kért, előre figyelmeztették, hogy akkor azt úgy is kell fizetni, ki is fizetett 950 forintot egy lángosra.
(A rekordárú lángos.)
Melyben gyenge minőségű, sőt egyenesen vacak, vékony ultrakommersz virsli volt, hasonlóan felejthető bacon és elfogadható káposzta. Maga a lángos ízletes volt, viszont függőleges helyzetbe hozva hosszú másodperceken keresztül folyt le róla az olaj. A 950 Forintos ár önmagában túlzás egy lángosra, melyben semmiféle extra nincs, de ezért az összegért nem tökéleteset adni: hiba.
A Fantázia lángossütőt nem szerettük, nem ajánljuk.
De hogy valami jóval zárjunk: az aradi piacok lángossütői ütik a mércét, mind a kispiaciak, mind a nagypiaciak, mert bizony piaconként több is van. A lángos 100-150 forint, a feltétek sem drágák, nem csorog róla az olaj s remek a tésztája.
Dorozsmai Endre
A szöveg a blog számára készült.
Az ihlető élmény 2012. február 9.-i.
