A legjobb nyári üdítő ital: a fröccs

A borral kapcsolatban kitartó téveszmék élnek, átvészelnek generációkat, rendszerváltásokat, a borásztársadalom és a borszerető rétegek metamorfózisait. Ilyen kitartó téveszme, hogy a régi bor az jó. Holott ennek jellemzően a fordítottja az igaz, e kérdésről a későbbiekben még elmélkedni fogunk.

 Gyakran mondogatják, hogy a vörösbort szobahőmérsékleten kell inni. E tézis még igaz is volt a XIX. században, amikor örülhetett, akinek szobájában télen 16-18 fok volt. De a mai túlfűtött 24-28 fokos szobahőmérséklet aligha alkalmas a vörösborok élvezetére, nem beszélve a 40 fokos nyári melegben borteraszokon felszolgált hűtetlen borokról.

Végül ilyen téveszme az is, hogy borba vizet nem öntünk. Valóban, csapvizet nem öntünk a nemes nedűbe, ha lehet, sós ásványvizet sem (mint amilyen például a tusnádi vagy borszéki), de semleges ízű szénsavas ásványvizet (pl. lippai) vagy szódát igen. Persze nem minden borba.

Az ideális fröccsbor fehér és reduktív eljárással készül (kóracél tartályban, ellenőrzött nyomás és hőmérséklet mellett), ennek köszönhetően elsődleges, a szőlőgyümölcsöt idéző ízekben gazdag. Továbbá élénk savú, friss, azévi vagy előző évi szüretből származó, nem tartalmaz maradékcukrot, ha netán látott hordót, akkor az véletlenül se legyen újhordó. Jobb, ha a mineralitás sem dominál benne, így esnek a legizgalmasabb magyar borok, a somlói, tokaji és badacsonyi nedűk, melyeket inkább tisztán igyuk. Az etyeki, mátrai, alföldi borok viszont igen jók fröccsnek.

Legjobb fröccsfajták: rizlingszilváni (pl. Nyakas pince, Ludányi András), 

olaszrizling (pl. Jásdi István)

, ezerjó (pl. Frittmann János, 

Font Sándor)

, de igen jó fröccs készíthető egyes Chardonnay-kból (pl. Konyári)

 és Sauvignon Blancokból (pl. Lisicza).

Napjaink divatbora, a rosé kiválóan alkalmas fröccskészítésre, nem véletlen, hogy manapság igen népszerű romkocsmákban a legtöbben ebből kérik a fröccsöt. Miként Dúzsi Tamás, a magyar rosékkirály 

(aki nem mellesleg a világ legnagyobb rosé borversenye, a „Rosé du Monde” éremtáblázatának élén áll) mondta, hogy a rosé nem más, mint kékszőlőből fehérbor-filozófiával készített bor. Nem csoda, hogy alkalmas fröccsnek, hiszen a legtöbb rosé eleget tesz a fenti feltételrendszernek.

A keverési arány tekintetében az egyéni preferencia az irányadó.

Hamvas Béla a dupla-kisfröccsért, az egy pohárban összekevert 4 decit fröccsért szállt síkra, melyhez 2 dl bort vegyítünk 2 dl vízzel. Szerinte egy férfiember ez hajtásnyira ennyit húz le s fontos, hogy a mozdulat ne törjön meg ivás közben.

Krúdy nevéhez kötött fröccs 9 deci bort tartalmaz és egy deci szódát.

A kisfröccs (1-1 dl mindkét hozzávalóból) kocsmai alaprendelés.

Nagyfröccsöt azok isznak, akik jól bírják az italt.

Szomjúság ellen a laza fröccsök jók, mint például a hosszúlépés (1 dl borhoz 2 deci szóda jár ezesetben).

Érdemes végigmenni a „bérházfröccsökön”, melyek fél literesek. A bérlő, az egyszerű lakó „Lakófröccsöt” iszik, egy deci borhoz kever 4 deci szódát. Jobban áll anyagilag a Viceházmester, aki két deci borhoz önt három deci szódát. A Házmester három deci bort két deci vízzel kever, míg a Háziúr 4 deci borhoz ad egy deci vizet.

Igyuk bizalommal a fröccsöt nyáridőben! Üdít, felfrissít s még egészséges is. S azt se felejtsük, hogy a borászok elsöprő többsége rendszeres fröccsfogyasztó, s nem tekinti szentségtörésnek, ha egy arra való borából valaki fröccsöt készít.

Dorozsmai Endre

A szöveg az itthon.ma honlap számára készült, ott jelent meg még az augusztusi rekkenő hőségben. De tanúsíthatom, mint naponta fröccsöző ember, hogy a januári télben is jól tud esni a fröccs a tűzhely mellett.

Alföldi mini-borfesztivál

A Birkás pincészet nemrég megnyitott kóstolótermében 

kisebbfajta alföldi borfesztiválnak is beillő kóstolót tartottak a minap, konkrétan 2012. március 17-én. Ott volt a házigazdákon kívül a két legismertebb alföldi pincészet, Font és Frittmann, továbbá többen is az erős második vonalból: az István borház Kiskőrösről, az Royalsekt izsáki pezsgőpincészet, 

 Léder Zoltán (Köpcös) 

(Köpcös standjánál Kurunczi Anikót láthatjuk)

továbbá Csukás Balázs a Garabonciás sajtmanufaktúra képviseletében. 

Mivel e sorok írójának ismét a volán jutott, a kóstolás azokra a pincészetekre szorítkozott, melyek nedűit csak ritkábban van alkalmam ízlelgetni, kivételt „a Köpcös” képezett, aki ottjártunk apropóját adta. Azt terveztük ugyanis eredetileg, hogy útbaejtjük csengődi pincészetét, mely már szinte egyik törzshelyünkké avanzsált, s ő javasolta, hogy látogassunk el inkább erre a remek kóstolóra.

Az István borház kínálatából a rosé volt a legmeggyőzőbb, s a szebb napokat látott 2007-es Ezerjó a legkevésbé megnyerő. Megkóstoltuk a Birkás szortimentet teljes egészében. 

Korrekt, jó ivású, reduktív borokat készítenek Birkásék, minden boruk 2011-es, ennek megfelelően üdék és kellemesek, talán csak egy kevés töménység hiányzik belőlük, struktúrájuk meglehetősen laza. De ezzel végtére baj nincs, a borok kiválóan alkalmasak arra, hogy a mindennapok borai legyenek, vettünk is egy nagy kartonnal a fehérekből s a roséból. Az Arany sárfehér volt a kedvencem, meg egy kései szüretelésű Rajnai Rizling, ami az Elisabeth névre hallgat. Köpcös borai ismét hozták formájukat. Szeretni való az őszinte, mindenféle varázslás – értsd fajtaélesztő, ellenőrzött nyomás, hőmérséklet - nélkül készített rosé, kiváló lett ismét a siller, melynek készült egy édes változata is, a bennragadt cukor miatt. Eme édes siller olyan málnásságot mutat, amilyenhez foghatót még nem kóstoltunk. Igen szép lett a Hárslevelű, mondta is a borász, hogy ez eddigi legjobb fehérbora. S persze szerettük ismét a Zsírost, e „dűlőszelektált” Kékfrankost, ami családunkban az egyik alapbor, tábortűz, családi beszélgetések vagy akár egy masszív marhapörkölt ürügyén igen gyakran erre esik a választásunk.

Birkásék pálinkákat is forgalmaznak, melyeket Sendula Zoltán főz és palackoz Kecelen. Jobb megoldás híján vettem a kis palackok közül ötöt, meggyet, körtét, barackot, szilvát és cserszegi fűszerest, s itthon kóstoltam meg őket. Tisztes, visszafogottan fajtajelleges, korrekt pálinkák ezek. 

A fajtajelleg a borok esetében az első kategória, amivel a borszeretők találkoznak, azután szép lassan rá kell jönniük, hogy a termőhelyi adottságok és/vagy a technológia sokkal jobban meghatározza a bor karakterét, mint a fajta. A pálinkáknál viszont – szerintem legalábbis - ez elsőrendű szempont. Alapelvárás, hogy a pálinka ne legyen karcos, ne legyenek a „rézelejéből” vagy „rézvégéből” származó kellemetlen mellékízei, de efelett határozott elvárás az, hogy hordozza az alapanyagául használt gyümölcs karakterét. A Birkás címkéjű pálinkák párhuzamba állíthatók a borokkal is akár, leszámítva azt, hogy a borokkal ellentétben jóval magasabb a díjszabásuk. Nemcsak abszolút értékben, hisz az természetes, már csak a lékinyerés okán is, hogy a pálinka lényegesen drágább a bornál, hanem relatíve. Míg a Birkás boroknál jobbat olcsóbban nemigen talál az ember, legfeljebb hasonlóan jó ár/érték arányú tételeket, a pálinkákra ez nem igaz, ittam már olcsóbban jobbat nem egyszer.

A Garabonciás sajtokat is végigkóstoltuk, sőt, vásároltunk is belőlük, kiváló volt az érlelt juhsajt, az érlelt kecskesajt, a gaudához hasonlítható érlelt tehénsajt, a friss kecskesajtkrém, de legmeghatározóbb élmény a rúzsos szagos sajt volt. El is határoztuk, hogy előbb-utóbb meglátogatjuk a harmincadik életévét még be sem töltött ifjú mestert az őrforrásnál, az izsáki Vadas dűlőben fekvő farmon.

A fogyasztó szemszögéből nagy jó és hangulatos volt ez a rendezvény, jó lenne rendszeressé tenni. Jönnénk máskor is.

Dorozsmai Endre

A szöveget a Borbandi blogra írtam több, mint egy éve.

Nekem is hasznos volt újraolvasni, mert már rég elfelejtettem például azt, hogy Birkásék pálinkáját Sendula Zoltán főzi, miközben manapság is kortyolgatunk belőle. A Birkás pincére egyébként is érdemes odafigyelni, az Alföld egyik jelentős feltörekvő pincészetéről van szól.

A jó fröccs hozzávalóiról

A fröccs a legegészségesebb és legjobb üdítőital. A bor inkább szárít, túl magas az alkoholtartalma ahhoz, hogy oltsa a szomjat. A sör kinek oltja a szomját, kinek nem. Jómagam, ha nagyon szomjas vagyok, megiszom egy liter fröccsöt, esetleg egy alig édesített limonádét vagy otthon főzött jeges-citromos teát, s utána látok neki a sörözésnek.

Viszont a nyári nagy melegben egy jó fröccsnél (ha lehet, akkor legyen az viceházmester, azaz két deci bor három deci szódával) jobbat nem tudok elképzelni. Soha nem felejtem el, amikor kilencvenes évek legelején Újszegedről utaztam Temesvárra négy vonatváltással, mert úgy lehetett a legolcsóbban kijönni, a jegyem megvolt már s összesen húsz forint csörgött a zsebemben. Iszonyú meleg volt, s nagy empátiával gondoltam a Rejtő Jenő regényekből ismert, szomjúságtól kornyadozó renitens légionistákra, akiknek a gonosz őrmester megvonta a fél vízadagját. Bementem hát a Galya nevű kocsmába (sokáig azt hittem, hogy Gálya, egészen addig, amíg egy helybeli fel nem világosított arról, hogy az Újszegedi állomás, mely kb. öt méterrel a város felett található a töltésen, a környék legmagasabb pontjaként kiérdemelte a szegediek körében a Galyatető becenevet) s kértem egy hosszúlépést. Életemben ritkán örvendtem meg annyira, mint amikor a kocsmáros azt mondta: tíz forint. Kivágtam a húszast az asztalra s azt mondtam: kettőt kérek. Soha fröccs olyan jól nem esett, mint akkor.

Milyen a jó fröccsbor? Mindenekelőtt legyen fehér és száraz. Esetleg rosé. Legyen üde, friss, legyenek markáns savai, és ne érződjön rajta a fahordós érlelés. Az sem baj, ha nem nagyon drága. De azért ne az ár határozza meg a választásunkat. Személyes kedvenceim fajtákat illetően a rizlingszilváni, az olaszrizling, az ezerjó és a kövidinka. Pincészeteket illetve konkrét borokat tekintve: Font Sándortól a Kövidinka,

Ludányi Andrástól a Rizlingszilváni és az Olaszrizling, 

Frittmann Jánostól az Ezerjó, Nyakas pincétől a Rizlingszilváni, Dúzsiéktól a Fürtike és az Olaszrizling. 

A borba, ha fröccsöt szeretnénk, természetesen szódát teszünk. (Nagy örömömre szolgált, hogy a „100 legjobb kulináris kaland” című kiadványban a sonkamester, a pörköltfőzőmester stb. mellett a hivatását komolyan vevő szódás is helyet kapott.) Ha viszont szóda nincs, akkor választani kell az ásványvizek közül. S akkor felborul ismét az értékrend. Ahogy a fröccsbor ne legyen minerális, érett, komplex, nagy fehérbor, úgy a víz se legyen karakteres. Az egyébként legjobb vizek – borszéki, tusnádi – épp sótartalmuk miatt, fröccsnek nem jók. Annál jobbak viszont a gyenge sótartalmú, szódajellegű olcsó ásványvizek.

Örömteli jelenség, hogy egyre több elit étteremben van szóda s nem ritka, hogy szép, vastagüvegű patinás palackban teszik azt az asztalra. E tekintetben legfrissebb élményem a perbáli Walter vendéglő volt, 

ahol még a vendéglő neve is bele van gravírozva a letűnt, szebb korokat idéző szódásüvegbe, de említhető az Olimpiától a Pest Budán keresztül a Bock bisztróig megannyi gasztronómiai fellegvár. Mindazonáltal ne feledkezzünk meg a műfaj úttörőjéről a Borlaborról, ahol már a kétezres évek elején odatették az asztalra kérés nélkül a szódásüveget s még fel sem számolták.

Visszatérve a fröccsre: fő fogyasztási ideje a nyár, de azért télen is jól csúszik.

Dorozsmai Endre 

A szöveg a Borbandi számára készült.

Best buy borok Magyarországon

Midőn megkérdeztek egy alkalommal egy borszakértőt, hogy miből tudhatja a közember, hogy egy bor jó-e vagy sem, az illető azt a lakonikus és egyszerű választ adta, miszerint „onnan, hogy a bor jó drága”. Habár a válasz első olvasatra idegesítően fölényes, lekezelő és nyegle, végső soron nem alaptalan. Mert persze, hogy a legjobb dolog egy bort úgy megvásárolni, hogy előtte megkóstoltuk. Sőt, úgy kóstoltuk, hogy már mögöttünk van néhány ezer bor megkóstolása. De ha a borok világában járatlan ember egyedül kell orientálódjon, akkor bizony az ár – egyéb, pl. egy szakértő jóbarát - híján elég jó mérce.

Akkor már csak azt kell tudnia, hogy hol érdemes egyáltalán árakat fürkészni. Mert nem mindegy, hogy az ember a bevásárlóközpontban nézelődik, egy plázás borszaküzletben, ahol nagy a bérleti díj, ami a borok árán is meglátszik általában, vagy egy jól menő, az árakat ésszerű határok között tartó borszaküzletben.  

Nem árt tehát egy megbízható borszaküzlet. (Nekem a Budakeszin működő Pincekulcs a kedvencem, utána szorosan a Bortársaság, majd a Veritas, ha valamiért muszáj bevásároló-központba menni, akkor a CORA a megoldás, ott a legjobb a borfelhozatal.)

Következő probléma, hogy sokkal több a borszerető ember, mint azok, akik meg tudják engedni maguknak, hogy 20-30-40 euró magasságában vásároljanak rendszeresen borokat. Tapasztalatom szerint az átlagjövedelemmel rendelkező borrajongók a forráshiányt az ingyen hozzáférhető információkkal kompenzálják. A drága borokat megkóstolják különböző egységáras vagy ingyenes rendezvényeken (VinCe, 7x7, Egri kóstoló, Furmint Február stb. illetve különböző szaküzletek ingyenes bemutatói) s ha bort vesznek, akkor elsősorban az ár/érték arányra figyelnek. Mindenkinek megvan a maga „best buy” toplistája, s nem előnytelen, ha ezekre kölcsönösen figyelünk.

Jómagam az alább következőket emelném ki.

A válogatás persze szubjektív, nem véletlen hogy egyes borászok több tétellel is szerepelnek. A borok jellemzően a Bortársaságnál kaphatóak, ha van kivétel, azt ott jelzem.

Könnyű fehérborok

Konyári János: Chardonnay, 2010, 1320 Ft – évről évre stabilan magas minőséget adó korrekt reduktív a bor a mindennapokra.

Légli Ottó: 333, 2010, 1180 Ft – az év 333. napján forgalomba kerülő hasonló filozófiájú és áru bor a Dél Balaton másik sztárborászától.

Dúzsi Tamás: Fürtike, 2010 – 1090 Ft. Könnyed kellemes, reduktív Ezerfürtű. Slágerbor.

Nyakas: Aligvárom cuveé, 2010 – 1250 Ft Jól eltalált névválasztás, tipikus Nyakas karakter, baráti díjszabás.

Komoly illetve „nagy” fehérek

Kerkaborum: Vörcsöki Furmint, 2008 1720 Ft – egy nagy fehérbor a javából, komoly meglepetést okozhat vakon összeengedve somlói és tokaji társaival. Árban azoknak durván fele. Heimann Zoltán és Bussay László közös kezdeményezése.

Szeremley Huba: Badacsonyi Szürkebarát, 2008 – 1990 Ft – Minerális, fajtakarakteres, komplex, szépen felépített tétel. Legutóbb a VinCE-n kóstolhattuk a MW kurzuson két fajtársa mellett vakon.

Tokaj Nobilis: Birtokbor, 2009 – 2130 Ft Bárdos Sarolta és Molnár Péter remekbe szabott Furmint-Hárslevelű házasítása potom pénzért.

Demeter Csaba: Egri Hanga cuveé, 2009 - 1300 Ft körül megkapható Bordeaux-i aranyérmes fehér cuveé. (Veritas, Cora, stb.)

Béres Pincészet: Holdezüst Cuveé, 2008, 1170 Ft (Veritas) – ára egyenesen mellbeverő, a Naparany kedves, félszáraz társa. Eredetileg hasonló volt az árfekvésük, a Holdezüsté időközben valamiért szinte felére esett.

Rosé

Konyári János:  Cabernet – Merlot Rosé, 2010 – nem olcsó rosé a maga 1490 Ft-os árával, de idén nem kóstoltam jobbat. Gyümölcsös, intenzív illat, jó savak, ropogós, üde bor, azt adja, amit egy könnyed, jó ivású rosé adhat.

Font Pincészet: Soltvadkerti Kékfrankos Rosé, 2010 – 1100-1200 ft (itt például 1140 http://www.bor-bolt.hu/termek.php?ID=1400) Évról évre több jelentős versenyen nyernek Fonték aranyat ezzel a kedves, illatos, behízelgő roséval.

Könnyed vörös

Tüske Pince (Halmai Csaba): Kékfrankos, Az alapok, 2007 – 1490  Nomen est omen. Jó ivású szekszárdi Kékfrankos a mindennapokra.

Dúzsi Tamás: Leányvári Kékfrankos, 2007 – 1470 Hasonló ár, hasonló filozófia a Rosékirálytól.

Komoly vörös

Ikon: Cabernet Sauvignon, 2008 – 1890 - nem lelem a Bortársaság honlapján, lehet kifogyott, de vélhető, hogy sok helyen még polcon van. 1890 Ft az ára, baráti körben megejtett vaktesztünkön leverte a többszörös áron kapható délpannon nagyságokat.

Tűzkő: Talentum Cuveé, 2006 – 1855  - ez a pincészet igazságtalanul kimaradt a közérdeklődés homlokteréből, kevés a hír felőle, holott igen szép vörösök kerülnek ki tőlük. A fehérek időnként csalódást okoznak. (Veritas)

Vörös nagyágyúk

A vörösnagyágyúk per definitio drágák.

De nem mindegy, hogy 3000, 5000, 8000, 10000, 15000 vagy 20000 Ftot perkálunk le értük.

Tüske Pince: Baranyavölgyi Cabernet Franc, 2007 – 3280 Ft – koncentrált, kerek, sűrű szövésű, elegáns Cabernet Franc.

Konyári Pince: Cabernet – Syrah, 2008 – 2790 Ft – miközben a legtöbb bornak felfelé megy az ára, Konyáriék kb. 500 Ftot engedtek az árból e bor esetében, mely 3300 ft körül is bőven megérte az érte kiadott minden forintot.

 Dorozsmai Endre

A szöveget a Borbandi blogra írtam, nagyjából két éve. A felsorolt borok egytől egyik piacon vannak még, igaz, más évjáratban és valamivel magasabb áron. Nagyjából 100-150 Ft-t kell hozzáadni ahhoz, amit itt közöltem.

Márton nap

„Ki Márton napján újbort nem iszik, egész évben szomjazik, aki pedig Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik.” – tartja a népi hiedelem s mi másról szólhatna november közepén a gasztronómiával foglakozó oldalunk boros szövege, mint a Márton napi újborral?

Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben nagy kultusza lett a Márton napnak, magát valamire tartó vendéglő e napon, de jellemzően ezen a héten libából süt – főz s újbort kínál hozzá. Libatepertőt, töltött libanyakat, libalevest, ludaskását, libapecsenyét. A Márton nap elterjesztésében elévülhetetlen érdemei vannak Förhénci Horváth Gyula etnológusnak, a szentendrei újborfesztivált évről évre megszervező Borkultúra Khtnak és Bock József borásznak.

Pár fotó e jeles rendezvényről, ahol soha nem hiányzik az autentikus népzene:

Szép idő 2004 novemberében az Újborfesztiválon.

Ismerkedés szőlőfajtákkal, ugyanakkor, ugyanott.

Jellegzetes kép a skanzenből:

Vannak pincészetek Magyarországon, melyek soha el nem maradnak a szentendrei felsereglésről, sőt nemcsak egy újborral készülnek, hanem hárommal. Hadd említsem közöttük Dúzsi Tamást, akit Év borászának jelöltek az idén, s aki hosszú évek óta, novemberre palackozza az Ezerfürtűből készült üde, illatos, élénk savú „Fürtikéjét”, az első roséját (Dúzsi Tamás, a magyar rosékirály az utóbbi években évjáratonként 8 féle rosét palackozott) valamint a Marci névre hallgató vörös cuvéet. A Márton napot három borral megtisztelő másik veterán Polgár Zoltán, az 1996os Év borásza, aki szintén egy fehéret, egy rosét és egy vöröset palackoz, a fehér Chardonnayból és Muskotályból áll össze, a vörös pedig Kékoportó, mint Villányban általában. (Hadd üdvözöljem itt a Brassói magyar napok szervezőinek azon ötletét, hogy a Polgár pincészet borainak udvarhelyi forgalmazóit is meghívták a gasztro-udvarba, ahol tisztességgel, üvegpohárban lehetett kóstolni elfogadható áron akár fél decire kimérve is a nemes Polgár nedűket. Egyben javaslom, hogy ha a rendezvény jövőre is megszervezésre kerül, akkor kérjék meg az illetékeseket arra, hogy adott évi Márton napi borait is hozzák el.) Az Alföldön már októberben palackban volt a Font pincészet remek idei Irsai Olivérje és Roséja. Egerben idén csak Demeter Csaba készített újbort, Márton néven, Menoir fajtából. Az alkotó így látja a borát: „Üde és frissítő temperamentum, amely az új évjárat első borát jellemzi. Színében közepes rubin, még illatában és ízében a vörös bogyós gyümölcsök kavalkádja, csipkebogyó, ribizli, fekete szeder köszönnek vissza.”

Újborok ezidőtájt vásárolhatók a fontosabb borszaküzletekben, a Bortársaságnál (Dúzsi Tamás, Bock József), a Veritasban (Polgár Zoltán, Demeter Csaba) valamint az illetékes pincészeteknél, némi szerencsével pedig akár a nagyobb bevásárolóközpontokban is.  

Dorozsmai Endre

A szöveg a holnaputáni Erdélyi Naplóban fog megjelenni.