Az ember könnyen félreteszi a múltból itt-ragadt negatív előítéleteit a
hajdani Millenium étterem helyén nyílt Da Pippo-val szemben. A nem túl
sikeresen abszolvált, de annál drágábban kínált magyar és nemzetközi ételeket
(mindmáig emlékezetes számomra, s cseppet sem pozitív értelemben, a 6-7
esztendeje itt fogyasztott, a készítője által teljesen félreértett csokoládés
csirke) felváltotta a magasközép díjszabású olasz étel. Kedves pincérhölgyünk
elmondása szerint a tulaj s a szakácsok olaszok - érződik is.
(E fotókat, az akkor 6 éves fiam készítette, ehhez képes nem is rosszak. :)
A sörválaszték kicsi, a csapolt sörnek megkérik az árát, a boroknál rosszabb
a helyzet, úgy elkérnek egy pár euros (értsd: 2) olasz tucat-tájborra 3000
forintot, mint a sicc. A magyar választék meg a korrekt harmadik-vonalbeli
pincészetek borait tartalmazza, hasonló árfekvésben. Világos, itt inkább az
italon akarnak kaszálni. Sebaj, kibírjuk, különösen, ha az étkek rendben
vannak.
Márpedig rendben vannak. A napoletana pizza olyan, mint otthon,
Itáliában,
a spenótos ricottás ravioli is remek, bár nem tudom, minek a sonkát
is bekeverni a képbe/pépbe, amikor anélkül is kitűnő.
A parmezánt magunknak kellett az
asztalra tenni a karnyújtásnyira levő polcról, mert kissé elfeledkeztek rólunk.
Viszont nem szóltak az önhatalmú gesztusért és nem is számolták fel a sajtot.
(Mielőtt valaki ezt természetesnek nevezné, hadd jelezzem: bizony akad hely, ahol
a parmezánt külön számolják.)
Szóval jót ettünk, igen kellemetes tárgyi környezetben, kellemes olasz
háttérzene mellett (a szerencsére hangtalanul menő tévét ki lehetett volna kapcsolni,
sőt ki is lehetne iktatni a dekorból), elfogadható áron, az apró problémák meg
kijavíthatóak - sosem baj, ha egy nagyjából rendben levő helynek van még hova
fejlődni.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült 2008. augusztusában.
A Millenium Da Pippo étteremben 2008. augusztus 19-én jártunk.
A hely ma is működni látszik a honlapjából kiindulva, gondoltam, megnézem a borlapot, sajnos az árak nem szerepeltek rajta. A borok komolyabbaknak látszottak, mint öt évvel ezelőtt, magyar tételt nem fedeztem fel közöttük.
A Millennium jó, de nem tartozik a fővárosi olasz élmezőnybe, és némileg túlárazott jelenleg is.
VálaszTörlésLegutóbb mintha nem lett volna kötelező folyamatosan olaszul gagyogni ('bonaszera') a magyar személyzetnek...
Ebben nincs vita köztünk. A Da Mario viszont belefér az élmezőnybe, nemde? Friss élmény, alapvetően jó. S az árak is rendben voltak. Nemsokára beszámolok róla.
VálaszTörlésPersze, a Mario jó. Talán oda megyünk legszívesebben, ha pizzát is ennénk és az ára nem nagyon számít - bár az időnként csúcsgasztronomikus adagban szervírozott leveseikért nem rajongok.
Törlés