Örök vitatéma, hogy mennyire képes egy pontszám visszaadni egy bor, egy
pálinka vagy akár egy étterem erényeit, értékét, teljesítményét. Sosem felejtem
el, amikor egy fölöttébb magabiztos, akkor még igencsak fiatal jóbarátom
elmagyarázta az értékekről, maximalizmusról, minőségközpontúságról, kompromisszummentes
étel- és borkészítésről regélő Horváth „Ráspi” Józsefnek, hogy őnála 92 pont
volt a maximum, amit borra adott valaha, de Ráspi mester Zweigeltjét 94 pontra
taksálja. Ő eme alázatmentes fontoskodó bölcsködést nyilván elismerésnek
szánta, de benne volt implicit az is, hogy saját magát a bor bírálójává,
mértékadó értékelőjévé nevezte ki kéretlenül. S persze az is, hogy a borok
erényeit le lehet fordítni pontszámokra. Ha tudtam volna, szívesen beleolvadtam
volna kameleonszerűen a környezetbe, mintha ott sem lennék, hogy közöm se
legyen hozzá, mi történik a továbbiakban, de mivel erre esélyem nem volt, inkább
hallgattam s vártam a természetességről, természet csodáiról átéléssel beszélő
vendégős-borász reakcióját erre az oda nem illő megjegyzésre. Barátom viszonylag
olcsón megúszta, Ráspi rákérdezett, hogy majd a Mona Lisát s többi híres
művészi remekművet is pontozni fogja? Alkonyi László,
az első számú magyar borszakíró
is hasonlóan vélekedik, aki azt írja „A 100 pont és az ácsolt asztal” című írásában
a „Vigyázz, kész, rajt… bor” című kötetében: „Végiggondolták már, mekkora
színjáték bújhat meg amögött, amikor valaki leül egy palack bor mellé,
belehörpint a tartalmába, meglötyögteti azt a szájában, majd papírja fölé
hajol, és szemöldökét összevonva odabiggyeszti: 87 pont. Aztán elmélázik,
áthúzza a számot, és felelőssége teljes tudatában javít a papíron: inkább 86.” Annyit tennék csak mindehhez hozzá, hogy a részvevők
közül sokan nem tekintik színjátéknak ezt az értékelési módszert, hanem
őszintén hisznek benne, de ettől még igaz, hogy a 100 pontos rendszer kiválóan
alkalmas a misztifikációra és a hamis látszatteremtésre.
Ugyanakkor talán mindenki egyetért abban, hogy ha szubjektív is bizonyos mértékig
mindenféle olyan értékelés, melynek nincs objektíve mérhető alapja, de magára az
értékelésre szükség van. Hogy messzebb ne menjünk, Alkonyi László is értékel,
igaz, nem száz pontos skálán, hanem az öt csillagoson, melynek keretén belül
vannak mínuszok és pluszok is, az az pl. 3 csillag mínusz, 3 csillag, 3 csillag
plusz s így szinte a húsz pontos skálához jutunk.
Fontos, hogy helyén kezeljük az értékeléseket. Nevetségesek az olyan állítások,
hogy ez vagy az „a” legjobb magyar vagy legjobb közép-európai bor, legfeljebb
az állítható, hogy ekkor és ekkor, ezen és ezen a versenyen ez a bor érte el adott
kategóriában a legmagasabb pontszámot. (Például: a Pannon Bormustrán idén
száraz fehérbor kategóriában a legjobb eredményt a Barta pince 2011-es Furmintja
érte el. Ami melleseg tényleg remekmű, de nem állítható, hogy „objektíve”
„jobb” lenne mondjuk Szepsy István Szent Tamás dűlős Furmintjánál.) Viszont az
a tény, hogy egy bor egy rangos versenyen jó eredményt ért el, fontos orientációs
pont mind a laikusok, mind a szakma számára.
Jómagam összeállítottam saját tapasztalat alapján a legjobb száz magyar
vendéglő listáját, mindazonáltal minden évben érdeklődéssel várom, hogy a
különböző Kalauzok – a Michelin „Main Cities Of Europe” kiadványa, a Gault
Millau Magyarország, a Dining Guide valamint a Népszabadság TOP 50 (korábban
Top 100) milyen eredményeket hirdet ki. Mint ahogy nagy érdeklődéssel
vásároltam meg a HVG két vendéglőkalauzát is a kétezres évek elején. A
legtárgyilagosabb, legtöbb éttermet tesztelő és legrészletesebb értékelést vita
felett a Gault Millau kalauz adja, de jogos és indokolt várakozás előzi meg a
Dining Guide toplistáinak megjelenését is.
E csapatnak most már hagyományosnak tekinthető kiadványa, a Top Gasztronómia,
a minap jelent meg. Tengelyében a Street Food, az utcai ételek állnak,
olvashatunk benne a legjobb street food büfékről, legjobb hamburgerezőkről,
legizgalmasabb street foodot nyújtó városoktól, világjáró magyarok legbizarabb
street food-os élményeiről, ikonikus street food-ételek magas gasztronómiai
interpretációiról s végül, de nem utolsó sorban a legjobb magyar vendéglőkről.
A listák tavaly óta könnyen összevethetők, akkor tért ugyanis át a Dining
Guide csapata a Gault Millau kalauz 20 pontos rendszerére. A DG szerint a következőképpen
néz ki a legjobb 20 magyar vendéglő listája: 1. Costes, Budapest (1
Michelin-csillagos)
2. Onyx, Budapest (1 Michelin-csillagos)
3. ZONA,
Budapest, 4. Csalogány26, Budapest, 5. Fausto, Budapest, 6. Nobu, Budapest, 7. Mák,
Budapest, 8. Bock, Budapest, 9. 67, Székesfehérvár, 10. Arany Kaviár, Budapest,
11. Borkonyha, Budapest, 12. Salon, Budapest, 13. Olimpia, Budapest, 14. Alabárdos,
Budapest, 15. Cafe Pierrot, Budapest, 16. Kistücsök, Balatonszemes, 17. Rosenstein,
Budapest, 18. IKON, Debrecen, 19. Anyukám mondta, Encs, 20. Brill, Békéscsaba.
Nagy meglepetéseket nem hozott a lista. Három híján (Nobu, Salon, Ikon)
sikerült e helyekre eljutnom s tanúsíthatom: ezek mind élvonalbeli egységek. Jó
érzés, hogy személyes kedvenceim, a Kistücsök, a Brill, az Onyx, a Bock
bisztró, az Olimpia zömmel bekerültek a legjobbak közé. A Top 20 listáknak a
hátránya, hogy szükségképpen kimaradnak igen jó éttermek. További kedvenceim, a
perbáli Walter, a villányi Mandula, a fővárosi Laci!Pecsenye! és Laci!Konyha!, a
Baldaszti’s Grand egytől egyig odakívánkoznak a legjobbak közé, akár egyik-másik
helyezést nyert vendéglő helyébe, hogy csak öt példát mondjak.
A valós helyzet az, hogy van ma Magyarországon nagyjából 80-90 komoly,
törekvő étterem, mely a Gault Millau kalauzban legalább 11 pontot elnyert, s
mely nem okoz csalódást az értő, s reális igényekkel érkező vendégeknek. A reális
igényeket azért tartom fontosnak kiemelni, mert sem az apró, de igen magas
szinten elkészített adagokról nevezetes Zóna vagy Mák bisztró nem fog az
étkezéstől jóllakást is remélő nagyevő ínyenceknek bosszankodásmentes élményt
adni, miként a Lithauszki Zsolt kreatív séfkénti irányítása alatt működő,
rusztikus magyar ételekre – kenyérlángos, pörköltek, belsőségek - összpontosító
Pest-Buda vagy És bisztró sem lesz a kedvence a molekuláris konyha híveinek.
Ugyanakkor ezek az éttermek vita felett beletartoznak az élbolyba.
A Dining Guide által a 20 legjobb közé választott étterem stábjának ezúton
gratulálunk a megérdemelt elismeréshez, s minden ínyenc olvasónknak csak azt
tudjuk tanácsolni: ha alkalma van rá meglátogatni e vendéglőket, bízzon a lista
összeállítóinak szakértelmében és ne hagyja ki az élményt!
Dorozsmai Endre
Az éttermi képek a világhálóról származnak.
A szöveg az Erdélyi Naplóban jelent meg.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés