Cseppet sem örömteli dolog egy jó hírű, összességében kellemes,
színvonalas helyről rosszat írni. Különösen nem akkor, ha az ember pozitív
érzésekkel ül be s nem hibavadász módon közelít írása tárgyához. (Ezutóbbi
hozzáállással egyébként a szolgáltatásukat az átlagember számára megközelíthető
áron kínáló vendéglők közül bármelyiket le lehet szúrni.) A Mosselenről sok jót
hallottam és olvastam, úgy ültünk be, hogy itt garantált lesz minden szempontból
a maradandó jó élmény. Azt hittük, biztosra megyünk.
A nyitás jó is volt: a hely kultúrált, nem harsog valami hallgathatatlan
borzalom, hanem kellemes háttérzene szól, a berendezés ízléses, a Horthy-korbeli
pengős kasszagéptől a falat díszítő képekig minden egyfajta igen vonzó eklektikus
harmóniát alkot.
A kiszolgálás gyors, udvarias, figyelmes, az étel- és
sörválaszték hatalmas, az adagok tisztesek és remek a tálalás.
Miért akkor az elégedetlenség? Hát onnan, hogy voltam olyan balszerencsés,
hogy halat rendeltem. Az étel nem volt rosszul kitalálva: vaslapon sült halak,
alatta tenger gyümölcsei és vaslapon sült zöldségek, körbe fóliás krumpli krumplipürén.
Csak sajnos a krumplipüré erősen emlékeztetett a porból készült álkrumplira (s
nem menti a helyzetet, hogy Svédországban Vrong szigetén is azt adtak a
Köttbullarhoz), a padlizsán nem sült át rendesen, márpedig ellentétben a cukkinivel,
répával, gombával a padlizsán nem jó nyersen (is), a halakat pedig ritka
mostohán kezelték. A „vajhal” és a „fogas” kísértetiesen hasonló kiszárított hűtőízű egyenhal volt, alighanem mindkettő vajhal, a fogas elfogyhatott s a lazacot is sikerült kiszárítani. A tenger gyümölcsei pedig jellegtelenek voltak, minden bizonnyal mirelit-egyvelegből származtak. Ettől persze még nyújthattak volna élvezeti értéket.
Társam által rendelt
vargányás sertésszűz jobb választás volt, de a hús bizony itt is ki volt
szárítva.
A kétség kívüli csalódás dacára sem távoztunk ingerülten, inkább azzal
az őszinte reménnyel, hogy a méltó környezethez, kiszolgáláshoz és tálaláshoz
előbb-utóbb méltó konyha is fog társulni.
Dorozsmai Endre
A szöveget 2006-ban írtam a Demokrata számára. Azóta megfordultam még a Mosselenben néhányszor, de helyzet úgy hozta, hogy étel nem rendeltem. Nem azért, mert elriasztott a leírt élmény, hanem azért, mert így jött ki a lépés. Sörözőnek remek a hely. Megfordultam a zalaegerszegi, miskolci és debreceni egységben is, ezek gasztronómiailag sem okoztak csalódást. Lehet, hogy ha mást rendelek, a fenti beszámoló is derűsebb lett volna.
A Mosselenről szóló beszámoló a 2006. augusztus 25-i látogatás alapján készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése