A Dining Guide Top
Gasztronómia sorozatának idei kiadványa az utcai étkezésre összpontosít, s így
értelemszerűen külön címszó alatt foglalkozik a gyros műfajával. Közli egyrészt
a körúti gyros-osoknak rövid bemutatását, nem egyszer a tulajdonosi háttér
etnikai dimenziójával együtt, másrészt a tesztelők kedvenceit. A TOP 5-ből
kitűnik, hogy a bírálók a görög gyrosra esküsznek, mely vastag lepényben érkezik,
tzatzikivel, s nem a török zsánerre, melyet vékony, keletlen, tortilla-szerű
tekercsben „wrap” stílusban tálalnak. Nem vitatkoztunk velük, bár hozzánk
közelebb áll a mentás joghurtos, borjúhúsból készült, sok friss zöldfélével
telepakolt török változat, hanem elzarándokoltunk Óbudára, Pünkösdfürdőre, s
megnéztük a győztes helyet.
Kellemes meglepetés
volt, hogy egy egyszerű gyrosos helyett egy görög zsánerű kifőzdét találtunk,
melynek kínálata és üzemelése leginkább a Mamutbeli Zorbára emlékeztet.
Az
ember rendel, fizet, meghagyja a keresztnevét, amit öt-tíz perc után kiabálnak,
amikoris átveheti a kiadó pultnál a tálcáját.
Kínálnak kardhalat, tonhalat is 2500 ft magasságában, amit
nem sokallottunk, de azért olcsóbb megoldásokat választottunk a teszthez,
rendeltünk görög tintahalat és rántott kagylót a gyroson kívül, továbbá limonádét
és Mythos nevű görög sört.
A tintahalat kukoricalisztbe forgatták, majd bő
olajban sütötték ki, ízletes volt és friss, akárcsak a rántott kagyló.
A gyros
leginkább arra emlékeztetett, amit egy Varvarezos nevű görög ismerősünk készített
Temesváron közel hat-hét éve, sertéshúsból, friss görög lepénykenyérbe tekerve,
magas zsírtartalmú joghurtból készült tzatzikivel. Mi szerettük. A gyrost is,
meg az ütött-kopott bódékban kialakított nagy forgalmú, sorban állós Gyradiko
büfét is.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése