Ha július, akkor
Tusnádfürdő, sőt Tusványos. S nemcsak politikai értelemben. Egy hét tusnádi
tartózkodás kiváló alkalom feltérképezni az üdülőhelység új vendéglátóipari
egységeit s esetleg ”ellenőrizni” a régiek szinttartását. S kiderül, hogy a
Mókus pont olyan kopott, mint volt, hogy három pincérből kettő nem tud magyarul,
hogy összekeverik a rendeléseket, hogy az Olt sem változott csak új helyen
működik, s továbbra is hihetetlenül lassan hozzák ki a korrekt-közepes étkeket,
s az is, hogy otthon is lehet nagyon jó rántottát sütni erdei gombákkal fűszerezve.
Végül pedig felfedezzük, hogy nyílt egy vadonatúj hely, mely a közeli Apor
toronyról kapta nevét.
Az Apor hangulatos
kis pizzázó, érezhetően arra épít, hogy ebben a műfajban nincs konkurens,
márpedig az ifjúság körében sláger a pizza, mely alighanem az európai ember
által kulturálisan befolyásolt világszegmens (igazságtalan és baloldali
ihletettségű megnevezéssel: „civilizált világ”) legnépszerűbb étele.
Pácolt fabútorok,
fapadló, krémszínek és a régi Tusnád hangulatos fotói uralják a hely atmoszféráját,
no meg persze a pizza-illat.
Erősen helytelenítjük, hogy a három helység közül
egy sincs fenntartva a nemdohányzók részére. Ez egyébként általános székely probléma,
ami viszont nem menti az Apor felelőseit. A kiszolgálás kedves, közvetlen, a
pizza ízletes. Pizzán kívül még salátákat valamint háromféle spagettit
választhattunk volna. A két helyi sör éppen kifogyott, így egy nemzetközi márka
mellett döntöttünk, a borválasztékot lehetne erősíteni. Szeretnivaló hely az
Apor, először voltunk ott, de nem utoljára.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült valamikor a kétezertízes években, de alapvetően ma is aktuális. Sajnos a szegényes borkínálat tekintetében is, pedig azóta bőven lett volna lehetőség nyitni a magyar - de legalább a minőségi - borok irányában. A nemdohányzók védelmének ügyében nem tudom, léptek-e azóta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése