Ha ma Aradon valaki
egy jó halászlevet szeretne enni, első gondolata biztosan Szegeddel
kapcsolatos, még akkor is, ha a közelebb fekvő Makón vagy Gyulán több vendéglő
is étlapon tartja ezt az ikonikus magyar fogást. Betudható ez Szeged
vonzerejének meg tán annak is, hogy a legelterjedtebb és legnépszerűbb halászléstílus
Szegedről kapta a nevét. A passzírozott, fűszerezett szép piros lébe tálalás
előtt frissen belefőzött filézett hal élménye megteszi a magáét akkor is, ha a
legnevesebb gasztro-szakértők a bajai stílusra esküsznek. Emellett
tömegjelenség, hogy aradiak Szegeden vásárolnak be s ha már ott vannak,
betérnek egyik-másik vendéglőbe. Így az is tömeges tapasztalattá vált, hogy
Szegeden jellemzően többet és jobbat lehet enni ugyanazért a pénzért, mint
Aradon.
Vélhetően erre a
spontán létrejött keresletre épített az Aradon minap megnyitott Szegedi
halászcsárda tulajdonosa, midőn úgy döntött, hogy vendéglőt nyit a város
szívében, az állami színház háta mögött.
A kínálat és a fogások alapján a
Sótartót, a Fehértóit valamint a Belgrád rakparti Szegedi halászcsárdát
üzemeltető Frank Sándort gyanítom az aradi egység mögött is, mely hozza
nagyjából a többi vendéglő szintjét, a maga erényeivel és hibáival. Az étlapon
zömmel a mára hagyományosnak tekintett, egyébként aránylag rövid múltra
visszatekintő gulyás-pörkölt-paprikás zsánerű magyar konyha klasszikusaival
találkozhatunk, alapanyagokat tekintve a ponty mellett kapható süllő, kárász,
keszeg, harcsa, pisztráng, továbbá néhány csirke és sertéshúsétel, végül marhapörkölt
és pacalpörkölt.
Ettünk haltepertőt,
halászlevet,
harcsapaprikást túrós csuszával
valamint lekváros palacsintát.
A
haltepertő jó alapanyagból volt, de kissé túlsózták és túlsütötték, viszont
szépen tálalták jóféle vegyes savanyúsággal, erős paprika- és lilahagyma-karikákkal.
A passzírozott halászlében is több volt a só az optimumnál, de remek volt benne
a hal, szépen irdalt, kellő mennyiségű friss ponty. A fél adagnak mondott és számlázott gigantikus adag kolbászos
harcsapaprikás jó volt, bár lehetett volna melegebb, a túrós csuszát meg jobban
szeretjük sült szalonnakockákkal. S az sem tagadható, hogy csárdától 4 perc járóföldre
a Nagypiacon a magyarországinál sokkal jobb áron lehet kisiratosi házi túrót és
tejfelt kapni, ami sokkal ízletesebb a boltinál. Végül a palacsinta frissen
sült, nem mikrózták, de ipari, enyhén szintetikus ízű áfonyalekvárral töltötték
meg, hogy most az eltúlzott porcukormennyiséget ne hangsúlyozzam ki. Az árak
barátságosak, minderre két sörrel együtt kevesebb, mint 5000 ft-nak megfelelő
lejt számláztak. A hangulat autentikus,
bár a tévéről le tudnánk mondani és azt
sem pártoljuk, hogy dohányozni is lehet az egységben, amit nem kevesen ki is használnak. Mi délben jártunk ott, de barátaink szerint, akiknek este volt szerencséjük a
vendéglőhöz, e napszakban már vágni lehet a füstöt. A kiszolgálók úgy
amennyire, de bírják a magyar nyelvet, a számla és az egyik étlap magyar nyelvű,
ami külön is örömteli dolog.
Összességében jól
éreztük magunkat a Szegedi Halászcsárdában, annak meg kiváltképpen örvendünk,
hogy végre van Aradon is valódi magyar halászcsárda s nem kell száz kilométert
utazni, hogy friss édes vízi halból készült magyar ételeket ehessen az ember
magyar környezetben.
Dorozsmai Endre
A szöveg rövidített
változata a Demokrata számára készült.
Értékelés 10-es
skálán
Atmoszféra: 7
Kiszolgálás: 8
Konyha: 6
Értékelés Gault Millau
(20-as skálán): 8 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése