Boros kulcsszavakra
keresve leltem rá a kecskeméti Fálykás pincére, a Dimenzió borászatra s a Kecskeméti
csárdára. A Dimenzió borászat illetékesével nem sikerült időpontot egyeztetnünk,
tény, hogy nem szóltunk oda időben, de hát a honlapról nem derül ki, hogy
mennyi idővel hamarabb kell jelentkezni kóstolóra. Meg egyébként is próba, szerencse.
A Fáklyás pince
után kutatva azonban észrevettük, hogy ez egy épülettömbben van a Kecskeméti
csárdával, mi több az étlapja is meglehetősen csárdás, kérdésünkre kiderült
hogy a konyha közös. Már asztalt foglaltunk egy másik kecskeméti vendéglőben,
így az italokra szorítkoztunk. Előtte azonban áttanulmányoztuk az étlapot és
eldöntöttük, hogy legközelebb a Kecskeméti csárdát is kipróbáljuk. Az árak elég
érdekesen alakulnak, 3500 ftot kérnek a körített pontyrőzsére, de ha erre még
500 Ftt ráteszünk, akkor egy három halból (emlékezetem szerint ponty, fogas és
harcsa) álló vegyes tálat kaphatunk.
Visszatérve a Fáklyás
pincére, a boltíves, nyers téglás pincehelyiség ideális borozó, nagy
asztalokkal, népi ihletettségű székekkel, kár, hogy ottjártunkkor egy lélek sem
volt rajtunk kívül. Ami az italokat illeti, a többnyire sehova sem mutató
kapcsolódásokat tartalmazó honlap a borokra fekteti a hangsúlyt, s igen szép gondolatokat
fogalmaz meg a magyar borokkal kapcsolatban: „Italkínálatunk a magyarországi borvidékekre alapoz: 22 magyar borvidék
180 féle válogatott, kiváló minőségű borával várjuk a vendégeinket, akik ezeken
felül 30 külföldi remekművel is találkozhatnak.” Ha kötekedni akarnék
megkérdezném, hogy milyen borokat tartanak a huszonkettedik borvidékről, az
örök mostoha Bükkaljáról. Ötöt teszek egy ellen, hogy egyet sem, s csak
retorikai szinten, alap nélkül beszélnek 22 borvidékről. Szívesen ellenőrizném
feltételezésem a borlapon, de ez a link sem mutat sehová. S ha folytatni
akarnám a kötekedést, akkor megnézném a csongrádi és a móri választékot is. De
térjünk vissza a honlapon megfogalmazott ars poeticara: „Szerintünk mi magyarok a Rubik kockán kívül a borainkkal tudjuk igazán
lenyűgözni a külföldieket. Hiszen történelmünk legősibb szereplője a bor:
szerelmek, ármány, és világhírű művészeink katalizátora, miközben uralkodók
hajoltak meg előtte, kötöttek békét vezetőinkkel boraink, gasztronómiánk hatása
alatt. Ezt a hagyományt és filozófiát újraéleszteni, csak itt érdemes, ahol e
bölcső valaha ringott, ahol évszázados küzdelmek árán megszelídítették a
futóhomokot. Ezért szerepünk nem más, mint e nemzeti tradíció reneszánszának a
megteremtése.” Szép gondolatok, sikert kívánunk a megvalósításhoz!
A nemes borok
mellett jóféle Hoogarden belga fehér búzasört is csapolnak, frissen, ezt többen
is kihasználták a társaságból. Volt az itallapon 2.5 dl-es pohár, 0.33-as kiskorsó és 0.5-os nagykorsó, a félreértés
elkerülése végett megjegyzem, hogy az űrmértékneveket magam adtam. Két pohárral
kértünk, nem kérdeztek vissza, hogy ez alatt mit értünk, számomra evidens volt,
hogy 0.25-re gondolunk (minimális mennyiségeket szoktunk rendelni „kocsmaturnéink”
alkalmával, hogy minél több helyre eljuthassunk), pincérünknek meg az volt
evidens, hogy a 0.33-at kérünk. No persze, neki az az érdeke, hogy többet
eladjon, de egy kérdést akkor is meg kellett volna érjen a dolog a számára. A
sör viszont finom volt, könnyen lecsúszott s nem is tettük szóvá ezt az apró
mulasztást. A borlap is tisztes, a borokat zömmel a Bortársaság szállítja.
Jómagam egy Sauska Furmint mellett döntöttem, borivó társam valami jó vöröset
kért. Az borárak kifizethetőek voltak, a szorzó a szaküzleti árhoz képest
kettes közeli.
Jól éreztük magunkat
a Fáklyás pincében, jó szívvel ajánljuk a helyet másoknak is.
Dorozsmai Endre
A szöveg a blog számára készült.
A Fáklyás pincében 2012. október 24-én voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése