Szegedhez több érzelmi szál is fűz. A bolsevizmus 1919-es pusztítása után
az országnak reményt, majd stabilizációt adó „szegedi gondolattól” a diákéveken
keresztül a megannyi spontán átruccanásig, melynek lehetett apropója egy
színházi előadás, karácsonyi bevásárlás vagy csak egy jó halászlé. Két évtizede
jártam először az akkor még HBH nevet viselő, Szeged szívében fekvő sörözőben,
ami megmaradt, az a velővel töltött rántott palacsinta, mely ugyan igencsak
távol esik a mai fine dining irányelveitől, de egyrészt lehet szeretni,
másrészt felettébb baráti ára a diákzsebből is kiegyenlíthető volt. Utólag
visszatekintve már azt is értékeljük, hogy nem besamellel felszaporított
jellegtelen töltelékkel találkoztunk a palacsinta felvágásakor, hanem jóféle tömény
fűszeres velővel. Ráadásul helyben főzött sört csapoltak, amit külön
értékeltünk.
Azóta sajnos felhagytak evvel a szép gyakorlattal, jelenleg HB-t és Pilsner
Urquellt tartanak csapon, ezutóbbi bajor atmoszférával működő sörözőben bizony
stílustörés. Sokkal szerencsésebb lett volna a „félprémium”, „magasközép”
kategóriában például Paulanert csapolni, esetleg többet is, búzát és pilst. Ezzel
együtt, különösen a nosztalgia-szempontot figyelembe ma is szívesen ülünk be
időnként a HB sörözőbe. Tavaly a nagy somlói kóstolót csengettük le aradi
barátaimmal e helyen, a Dugonics vendéglő meglátogatása után.
(Ez még a Dugonicsban készült. A bor után jól esik a sör és a pálinka. :)))
Akkor libatepertővel kísértük a jóféle csapolt sört.
Tartanak
literes korsót is - ami illik is a bajor imázshoz - aminek örvendtünk, ki is
használtuk a lehetőséget, a társaságból többen is vállalták azt a kihívást, amit jó két liter bor után egy liter
sör elfogyasztása jelent.
A minap többes célú szegedi kiruccanás egyik színesítő eleme volt a HB
meglátogatása. Szerettük, hogy a borválaszték egész szép, akadnak izgalmas
tételek is, nem csoda, az Ezerjó borszaküzlet biztosítja a borokat, a díjszabás
is baráti. Az ételek alapkoncepciója megmaradt az elmúlt évtizedekben
hagyományossá vált kulináris koordinátarendszeren belül.
Ebéd után voltunk,
sörkorcsolyának mindössze egy adag makói haltepertőt rendeltünk tartármártással.
A HB sörnek volt némi nem túl kellemes mellékíze, a Pilsner kifogástalannak
bizonyult, a haltepertőt iszapíztől nem mentes pontyból készítették, alapvetően
jól, a rántott hagymakarika nem volt mirelit, mint oly sok helyen, viszont nem
itatták le kellőképpen az olajtól. Tartár helyett jobbacska készen vásárolt
majonézt kaptunk. Az élmény messze esett a tökélytől, de megfelelt előzetes
elvárásainknak. Úgyhogy megyünk még.
Dorozsmai Endre
A szöveg a blog számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése