A kürtős kalácsot akár az első
helyre is tehettem volna, amennyiben az lett volna a kérdés, hogy melyik a legismertebb,
legikonikusabb erdélyi étel. A kürtős kalács sokfelé hódít, ha nincs is minden
sarkon Frankfurttól Párizsig egy kürtőskalácsos (mert pizzás és gyroszos bizony
van), tény, hogy sokfelé találkozni ezzel az ínyencséggel. Annyi biztos, hogy az
anyaországot már meghódította. De nem állom meg hogy ide ne szúrjam, hogy a
minap a Szabadkán megtartott történelmi tantárgyversenyen, amit a Széchenyiről
elnevezett tanügyi intézményben idén épp Széchenyi tárgykörben tartottak meg, a
szünetben épp helyben, az iskolaudvaron sütött klasszikus kürtőskalács volt a
gyermekek uzsonnája.
Jómagam sokfelé ettem jól elkészített,
ízletes kürtőskalácsot, nyári fesztiválokon, Budapesten, Vácon, s még
sorolhatnám, de kedvencem a szentivánlaborfalvi. Ott komoly kultúrája van a
lisztnek, pityókás kenyerük is messze földön híres. Azt talán mondanom sem
kell, hogy a parázs felett sütöttet részesítem előnyben az elektromos sütő
segítségével készítettel szemben.
Nincs saját receptem, igazság
szerint nem is sütöttem soha kürtős kalácsot, annyi közvetlen közöm van a műfajhoz,
hogy egy borász jóbarátom kérésére beszereztem évekkel ezelőtt e csemege készítésére
kitalált célszerszámokat, amelyekre tekerik fel a kalácsot.
Annak pedig nincs értelme, hogy
utánközöljek bárkitől is receptet, jelzem, hogy a három legnépszerűbb receptes
oldal (Apróséf, Mindmegette, Nosalty) mindegyike közöl e témában útmutatást,
úgyhogy a releváns információk két kattintásnyira vannak a világhálón.
A kürtős kalács egyébként 2015
decembere óta hungaricum.
Azt talán felesleges is mondanom,
hogy a románok is le akarják védetni, mint tipikus román terméket (vagy tán meg
is tették…), ismerjük logikájukat, mindenki, aki az általuk jelenleg birtokolt
területen valaha született, az román volt, Hunyadi Jánostól Kinizsi Pálon,
Dózsa Györgyön át Kőrösi Csoma Sándorig, szerintük az első román sörfőzdét
Temesváron hozták létre 1718-ban, s az sem zavarja őket ennek hirdetésében,
hogy az ezerhétszázas évek elején nemhogy a jelenlegi Románia nem létezett, de
ilyen nevű országról sem álmodott még senki.
Akárhogy is legyen, a kürtős
kalács a mienk, magyaroké, székelyeké, akárcsak a nyelvünk, a táncaink s az
anyaföldünk.
Dorozsmai Endre
A szöveg az itthon.ma oldal számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése