A szekszárdi Mészáros Pál lett a 2016-os „Év Bortermelője”

A magyar borászat szakmai elismerés-hierarchiájának csúcsán ma is a legrégebben, 1991-ben alapított „Év bortermelője” díj áll, melyet Rohály Gábor kezdeményezésére első hat alkalommal a „Hét borbírák rendje” adományozott, majd átvette a díj odaítélésnek jogát a Magyar Borakadémia. Időközben konkurensei is akadtak a díjnak, a Magyar Borakadémia a Hegyközségek Nemzeti Tanácsával valamint a Magyar Szőlő- és Bortermelők Szövetségével közösen 2002 óta ítéli oda „Az Év Pincészete” díjat, egy szakmai grémium 2007 óta választja meg a Borászok borászát, 2015-től pedig a Gault Millau kalauz is kiad egy díjat e témában „Az Év borászata” címen. Mindazonáltal a sajtó és a borivó közönség az „eredeti” „Év bortermelője” díjra figyel oda leginkább és a borászok is ezt tartják a legtöbbre, nem ritka, hogy átvételekor párás legyen a díjazott szeme és bizony a borászok hangja néha megcsuklik, amikor díjat átveszik.

Idén első ízben közölte a borakadémia a honlapján a szélesebb szakmai grémium, a jelölők listáját is. A legtöbb jelölést kapott borászok közül – idén Borbély Tamás, Jásdi István, Szőke Mátyás és Koch Csaba jutott be az öt közé a nyertes Mészáros Pál mellett – a Borakadémia titkos szavazással választja meg az Év Bortermelőjét.

A díj idén ismét Szekszárdra került, ezzel a jeles vörösboros borvidék a képzeletbeli versenyben negyed évszázad perspektívájában az élre került, nem kevesebb, mint 5 díjazottal. (1993 Vesztergombi Ferenc, 2004 – Takler Ferenc, 2011 - Vida Péter, 2014 – Dúzsi Tamás és ehhez hozzájön az idei kitüntetett.)

Szekszárdot követi Villány négy győztessel (1991 - Tiffán Ede, 1994 - Gere Attila, 1996 – Polgár Zoltán, 1997 - Bock József), majd Tokaj (2001 – Szepsy István, 2003 – Árvay János, 2012 - Áts Károly), Eger (Thumerrer Vilmos – 1995, Gál Tibor – 1998, Lőrincz György – 2009) és Dél Balaton (Konyári János – 2008, Garamvári Vencel – 2006, Légli Ottó – 2010) következik hárommal. Két győztese van Etyek-Budai borvidéknek (Báthory Tibor – 1992 és Maya Ernő - 2002), a Kunságinak (Frittmann János – 2007, Gálné Dignisz Éva – 2013) és a Neszmélyinek (Kamocsay Ákos -1999, Szőllősi Mihály - 2015), végül egy a Balatonfüred-Csopakinak (Figula Mihály - 2000). (Sajátos furcsaság, hogy olyan jeles borvidékek, mint Sopron, Pannonhalma-Sokoróalja, Mór, Balaton melléke (Zala) és Balatonfelvidék eddig jelöltet sem adott. Mátrának, Hajós-Bajának és Badacsonynak mindezidáig jelöltekkel kellett megelégednie.)

E sorok írója idén nem jutott el a Fortuna étteremben tartott ünnepélyes sajtótájékoztatóra, de ott volt a Fővám téri Vásárcsarnokban, ahol a kitüntetettnek a Hungaricum részlegen emlékplakettet avattak. 

(Mészáros Pál és fia, Péter leleplezik az emlékplakettet.)

Mészáros Pál elmondta, hogy amióta megkapta a díjat, még többre értékeli azt, mint korábban, mert soha ennyien nem hívták fel, nem gratuláltak egyetlen sikeréhez sem, mint most.

Mészáros Pál személyében egy sokgenerációs borász família kapta az elismerést, a győztesnek dédapja még hegybíró is volt Szekszárdon. A pincészet honlapján végigkövethető, miként épült fel szépen egy pöttöm kis családi pincészet mára a borvidék meghatározó borászatává.

1974 az első fontos dátum, ekkor telepítette a család az első komolyabb szőlőterületét, a törvény szerint megengedett 800 négyszögölt (egy négyszögöl 3,6 négyzetméter, a jelzett terület tehát 0,28, nem egészen egy harmad hektár). E terület bővült, amikor a törvény már személyenként engedte meg a 800 négyszögölt, 1984-ben az új területek vásárlása mellett új pincét is építettek. 1993-ban már tíz hektárt vásároltak illetve szereztek vissza a kárpótlási törvény révén. 1996-ban borfeldolgozót építettek, amit 2002-ben bővítettek, 2003-ban megnyitották a város központjában, a Kossuth Lajos utcában a nagyon hangulatos borházat és borpincét. Újabb nagy lépés volt előre 2008-ban a saját palackozó üzembe helyezése. Ugyanabban az évben kaptak aranyérmet a világ egyik legjelentősebb, Bordeaux-ban megrendezett borversenyén (Challenge International du Vin) Merops nevű házasításukkal.  2012-ben megkapták az „Év Pincészete” díjat, 2014 óta pedig saját hotellel illetve étteremmel büszkélkedhetnek, melyet stílszerűen Merops névre kereszteltek.

Mészáros Pál borai mindig is kitűntek az országos mezőnyben a rendkívül kedvező ár/érték arányuk révén, ami soha nem ment a minőség rovására. Ma tucatnyi szaküzletben lehet kapni boraikat, melyek utat találtak a magas gasztronómia felé is, beleértve a Gault Millau sapkás éttermeket.

A Mészáros családban a staféta-bot átadás sem probléma, a borász Péter nevű fia már bő másfél évtizede részt vesz a pincészet munkájában s bízni lehet abban, hogy a most cseperedő unoka is belenő a feladatokba. 

(Balról Zilai Zoltán, a Magyar Borakadémia elnöke, középütt a Vásárcsarnok képviselője, jobbról Mészáros Pál díjazott.)

Mi más marad hátra, mint az, hogy bíztassuk az erdélyi borturistákat: vegyék célba Szekszárdot. A lankás dombok ölelésében fekvő történelmi levegőjű kisvárosban mindent megtalálnak egy helyen: jó borokat, jó embereket, minőségi szállást, hangulatos, patinás pincéket és érdemleges gasztronómiát. Elsőként érdemes nagynevű, az „Év borásza” címet is elnyert, már említett pincészeteket felkeresni, de ne hagyjuk ki az „Év borásza” versenyből önként kilépő Heimann Zoltánt, a sikert sikerre halmozó Eszterbauer pincét valamint a kevésbé ismert, de kiváló borokat készítő kispincészeteket sem, a Szeleshátot, a Tringát, Sebestyén Csabát, a Tüske pincét, a Posta borházat, Márkvártékat, a Pastor pincét, Fritzéket, a Prantner pincét, a Merfelsz pincét, Németh Jánost, s még sorolhatnám. Külön előny, hogy Szekszárdon a gépkocsit letéve gyalog is elérthető megannyi célpont.

Úgyhogy: kalandra fel!

Dorozsmai Endre

A szöveg  az Erdélyi Napló számáras készült, ott is jelent meg.