Az utóbbi időben előszeretettel látogatom újra azokat a helyeket, melyek
két évtizede maradandó élményt jelentettek a Cactus Juice Pubtól az Auguszt
cukrászdáig. Ezek egyike volt a történelmi hangulatú nevet választott Szép
Ilona vendéglő a Budakeszi út elején, ahol anno fokhagymás lángossal körített
sült tarját ettem s nagyon értékeltem az eredeti megoldást. Persze van közöttük
olyan étterem is, mellyel úgymond élő volt a kapcsolatom, így Szegeden a
Kiskőrössybe vagy a Régi hídhoz címzett vendéglőbe az elmúlt húsz esztendőben
3-4 évente megfordultunk. Merthogy rajongunk a fine diningért, de nagyon jól
tud esni - úgyszólván bármikor - egy haltepertő, egy halászlé vagy egy pacalpörkölt.
A legtöbb esetben nincs változás sem a beltér, sem a filozófia, sem a kínálat,
sem a konyhai teljesítmény tekintetében. A Szép Ilona részben kivétel. A
filozófia, a hagyományos magyar konyha paradigmája megmaradt, viszont a beltér
megújult s mintha a konyha is előrébb lépett volna. Korábban is barátságos,
otthonos volt a hely, de ma már kifejezetten látványos, elegáns, az étterem felújítását
jegyző belső építész ügyesen ötvözte a hagyományos elemeket a modernitással.
Külön
kiemelném a magyar motívumokkal díszített, bőrből készült hímzett étlapborítót.
A konyha a népszerű, klasszikussá vált magyar fogásokat hozza az átlagnál
igényesebben elkészítve, szépen tálalva, itt-ott egy kis nemzetközi
kitekintéssel. Négyes csapatunk rendelése igencsak változatos volt, külön örvendtem,
hogy asztaltársaim egyikének sem volt kifogása az ellen, hogy ételeiket megkóstoljam.
Ettünk friss ízhatású szegedi pontyhalászlevet, jó állagú, nem szétfőtt hallal
(1900),
szezonális, tejszínnel selymesített medvehagyma krémlevest (850),
jó
ízegyensúlyú tárkonyos szarvasragulevest (900),
remek állagú és ízű füstölt
marhanyelvet tormával (1900),
vibráló, gyömbéres padlizsánkrémet (1400).
Itt
megállnék egy kicsit, mert mifelénk Aradon eme ételnek nagy kultusza van s
nemcsak a rendszerváltás óta: Ceausescu alatt kevés dolgot lehetett kapni, de a
piacon mindig volt padlizsán, úgy értem persze, amikor eljött az érési ideje. Készített
is mindenki padlizsánkrémet, s persze mindenki a maga receptjére esküszik. Jómagam
készítettem vagy két tucatnyi változatot, de ha csak egyet mutathatok a vendégeknek, akkor nagymamám sült paprikás,
enyhén savanyított hagymás változatát prezentálom. A Szép Ilonában nagyon korrekt
padlizsánkrémet készítenek, jómagam is használok néha gyömbért, de olyankor
chilit és zöld koriandert is adok hozzá. Nem jutott még eszembe, hogy gyömbért
keverjek a hagyományos majonézes változathoz. Meg kell, hogy mondjam: működött.
Ettünk még rántott pontyot hasábburgonyával, tartármártással (1900), ezt én
kértem. A krumpli jó minőségű mirelit volt, a hal friss, a tartár hagyományos.
(Egyébként kifejezetten kedvelem az enyhén édesített, fősodratú tartármártást.)
Volt még az asztalon baconbe tekert, aszalt szilvával töltött pulykamell barna
mártással és könnyed házi burgonyafánkkal (2500),
továbbá idei töltött karalábé
(2200).
Az ízek eltaláltak voltak, hibát csak az lelhetne bennük, akinek ez a
célja. Az adagok tisztesek, úgyhogy a kapacitásból már csak egyikünknek futotta
desszertre, amit a napi ajánlatból választottunk: ez kecskeméti barackpuding
volt karamellmártással (950).
A puding tetején vékonyítottam volna a zselatinos
részt, egyébként ez volt az egyik legjobb fogás, könnyed barackhab, piskótaszerű
alapzaton, tetején mondjuk így: barackkocsonya, jó ízű, helyben készült mártás,
valódi tejszínhab, illetve egy fél kajszi befőttből legyezőre vágva. Végre egy
kreatív, harmonikus ízig-vérig magyar desszert.
A kiszolgálás kifogástalan: udvarias, szolgálatkész, kedves és kommunikatív.
Remek élmény volt a Szép Ilona, amihez hozzájárult a kiváló, a közös élményt
és az ízeket értékelni tudó társaság is. Egy étel mindig jobban esik, ha más is
dicséri. J Hát még kilenc.
Dorozsmai Endre
A szöveg rövidített változatát a Demokratának
írtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése