A vegetarianizmus eszmeisége, tételesen,
hogy ne gyilkoljuk le az állatokat táplálkozás céljára, nem áll tőlem távol. A
vegán táplálkozást, tehát azt, hogy minden állati eredetű táplálékot elutasítsunk
magunktól, még azt is, amit az állat önként ad (tojást, tejet, sajtot, stb.) s
amit semmiféle koherens érvrendszer nem indokol, szektariánus baromságnak
tartom.
Ami viszont nem jelenti azt, hogy
ne mennék be vegán vagy akár raw vegán, azaz a hőkezelést is elutasító éttermekbe.
Mindaddig rendben vannak ezek az agyi fixációk, amíg nem teszik őket kötelezővé.
A legutóbb a Csendes M. nevű helyen
tettük egy családi látogatást. Ettünk egy menüt valamint pár á la carte fogást.
A menüben kapott céklaleves
üde volt
és finom, állaga nem volt teljesen sima, de ez egyáltalán nem baj, nem kötelező
mindenkinek a fine dining éttermekben megszokott selymes, homogén állagot az asztalra
tenni. Ugyancsak menüben volt a lencsefőzelék, amit répafasírttal szolgáltak
fel.
Nem volt rossz ez sem, bár ettem már meggyőzőbbet a műfajban, a fasírt tojás
nélkül persze olyan, mint a sajt tej nélkül, de illúzióink ne legyenek, itt ezt
is megoldják. A fasírtot és a tejmentes sajtot is. Beszéltük is asztaltársaimmal,
hogy vannak, akik az egészséges táplálkozás zászlaja alatt növényi zsiradékból
készült sajtot kínálnak, ami bizonyítottan egészségtelen. A „fasírt” jó ízű
volt, persze legfeljebb formára emlékeztet fasírtra, ízre és állagra nem. A
zárófogás citrommázas kókuszos kalács volt, ami jól sikerült.
Az állandó étlapról rendelt taboulet
úgy volt jó, ahogy volt, bár én puhábbra főztem volna a csicseriborsót, amivel
gazdagították az egyébként jól elképzelt, üde, cseppet sem unalmas fogást. Azért
kértünk hozzá némi olívaolajat és citromot, úgy még finomabb volt. Értékeltük,
hogy jó minőségű olajat kaptunk. A malai kofta
volt a másik fogásunk az
étlapról, a mártása kiváló, le a kalappal, maga a kofta tömör, nyögvenyelős. Szerettük,
hogy megszórták zöld korianderrel. A
mellé tálalt naan nem volt az igazi, de azért meg lehetett enni.
Az itallapról lerí, hogy komolyan
vették a témát, biogazdálkodásból származó cukormentes és tartósítószermentes
gyümölcs- és zöldségleveket tartanak. (A paradicsomlé nem győzött meg minket,
nagymamáink, anyáink, feleségeink jobbat tettek/tesznek el otthon.) A sörválaszték
érthetetlen módon ultrakommersz, magyarán a Heineken által szállított pár
tételből áll. A pálinkák izgalmasak s tartanak szép tételeket a bor műfajban
is, Légi Gézától , Kúcs Gyulától vagy Horváth Ráspi Józseftől.
A beltér hangulatos,
sajnos asztaltársaimat
zavarta a galérián az ételszag, szívem szerint ott ültem volna le, így a járdára
kihelyezett egyik asztalka mellé telepedtünk. Jól éreztük magunkat, a magam részéről
nem zárom ki, hogy még benézzek alkalomadtán, de nem volt ezzel mindenki így,
taboulet-t rendelő társam úgy nyilatkozott távozásunkkor, hogy ez volt az utolsó
próbálkozása a vegán konyhával. Sebaj, ízlések és pofonok különbözők, én
megtartom a helyet jó emlékezetemben és ajánlom másoknak is.
Dorozsmai Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése