A
„Dining Guide” a magyar kulináris világban egy fontos tájékozódási pont az
ínyencek számára, mely talán a legjobb útmutató a nemzetközi hírű és rangú
Gault Millau kalauz után. Akkor is így van ez, ha kiadványaikban éveken
keresztül szerepeltek nem aktuális adatok, ugyanazon a címen működő és már rég
megszűnt éttermeket is találhattunk. S akkor is, ha étteremkritikáik meglehetősen
sommásak, helyenként igencsak vitathatóak (a békéscsabai „Kisvendéglő a
Hargitához” esetében éppenséggel nem a minőség ingadozása, hanem a nagyfokú,
párját ritkító megbízhatóság a szembetűnő, mondom ezt tucatnyi látogatás után),
rangsorolásuk sok esetben minimum furcsa: kimaradnak 11-12 Gault Millau pontos
helyek a Top100-ból s bekerülnek 8-9 pontosak. (Ennek vélhetően az az oka, hogy
tesztelőik nem jutnak el elég helyre, ami eredhet anyagi és/vagy emberi
erőforráshiányból.)
De
ezzel együtt tény, hogy az általuk jegyzett „Top 100 kulináris kaland” a leghasználhatóbb,
legolvasmányosabb gasztro-kiadványok egyike volt, kár, hogy helyét átvette teljes
mértékben a Top 100 étteremkalauz. Volt év, hogy mindkettő megjelent, jó lett
volna, ha maradnak ennél a gyakorlatnál. Jómagam egyébként minden kiadványukat
megvásárolom.
Az
idei esztendővel a Dining Guide nagyot dobbantott.
Meghívott
az általuk kiválasztott legjobb 20 magyar étterem tesztelésére egy kiemelkedő séfet,
Nicola Portinari-t, aki a Veneto-i Lonigóban működő „La Peca” nevű étterme révén
két michelin csillag büszke tulajdonosa.
Herczeg
Zoltán, aki az idéntől a Volkswagen által sponzorált és nevére vett Dining
Guide kalauz teszteléseit szervezte, a legtöbbet látott, kóstolt magyar
ínyencek egyike (több, mint háromszáz csillagos étteremben fordult meg), maga
is étteremtulajdonos. (Éttermét ezért nem is tesztelték.)
Herczeg
harcos interjúban tette le a voksát a választott tesztelési módszer mellett,
azt sugallva - mit sugallva? expressis verbis leszögezve - hogy ily módon az ő
étteremkalauzuk lesz az egyetlen objektív és hiteles mérce a magyar
gasztronómiában. Ami persze erős túlzás, hiszen minden ember szubjektív, senki
nem tud teljes mértékben elvonatkoztatni a saját organoleptikai
szocializációjától, s csak azt nézni, hogy egy adott étel mennyire jól van
elkészítve, mindig bele fog játszani az értékítéletbe valamilyen mértékben az
egyéni ízlés is. Lehet, sőt, majdnem biztos, hogy mondjuk egy három csillagos
séf, például René Redzepi más sorrendet állítana fel.
Herczeg
odáig megy a maga kalauzának és értékelési rendszerének a védelmében, hogy
oldalvágást intéz a Gault Millau irányában, nem nevezve meg a konkurenciát, de
azt állítva, hogy „egy kalauzban senkit
nem érdekel a decensen roppanó répa”. Nos, ez az állítás visszakézből
cáfolható, hiszen ha egyetlen embert találunk, aki másként gondolja, akkor a
tézis már megdőlt. S szerény személyembe máris akadt egy ilyen ember. De meg
merem kockáztatni, hogy nagyon is sokan vannak azok, akik helyeslik a tesztelt konkrét
ételek kritikáját egy kalauzban, ami sokkal hasznosabb, mint ha a tesztelők
csak a következtetéseiket közlik, miként teszik a Herczeg által is idézett
michelin-ellenőrök. Arról nem is szólva, hogy mennyivel jobb ez a módszer az
éttermesek számára, akik tanulhatnak hibáikból.
Mindezzel
együtt az új kalauznak és értékelési rendszerének helye van a nap alatt. A
magyar gasztronómia fejlődésének és az értő közönség nevelésének szempontjából
egyaránt kedvező fejlemény, hogy a magyar csúcséttermek teljesítményét nemcsak
a Michelin-kalauz „Main Cities of Europe” nevű kiadványa valamint a Gault
Millau kalauz méri, hanem a Dining Guide is. A végső szó jogát úgyis mindenki
magának tartja fenn s az biztos, hogy a Top 100-ba sem a Gault Millau, sem a
Dining Guide olyan éttermet nem fog beiktatni, mely erre méltatlan.
S
akkor nézzük a legjobb 25 étterem listáját.
1. Onyx – 92 pont
2.
Costes – 92 pont
3.
Borkonyha – 90+ pont
4. Costes Downtown – 90 pont
5. Salon – 87 pont
6. Babel – 86 pont
7. Arany Kaviár – 85 pont
8. MÁK – 84+ pont
9. Émile – 84 pont
10. Alabárdos – 83+ pont
11. Olimpia – 83 pont
12. Fausto’s 82+ pont
13. Kollázs – 82 pont
14. Tanti – 82 pont
15. ZONA – 82 pont
16. Kistücsök – 81+ pont
17. Csalogány 26 – 81 pont
18. Nobu – 80 pont
19. Anyukám Mondta – 80 pont
20. St. Andrea Borbár – 80 pont
21. Pierrot – 79 pont
22. Fricska – 79 pont
23. ESCA – 79 pont
24. Lou Lou – 79 pont
25. Bock Bisztó – 78+
(Nem
egészítem ki a DG honlapján fellelhető listát címekkel, telefonszámokkal,
minden étterem adatai ott vannak két kattintásnyira az interneten, jellemzően a
hivatalos honlap mellett a Facebook-on is.)
Erős
lista, nem kétséges. Vannak benne meglepetések, a csillagos Tanti például a 14.
helyen szerepel, igaz ott séfváltás volt, a Gault Millau kalauzban 13 pontra
visszaminősített Kistücsök megelőzi a Nobu-t, az Anyukám Mondtát, a Szent Andreát,
a Pierrot-t, a Lou Lou-t és a Bock bisztrót, igen elöl van a Mák, bekerült a
legjobb 25 közé a nemrég megnyitott s egy 24 éves, nagyon fiatal séf, Fehér Gábor
által jegyzett mini-étterem az Esca. A felsorolt 25 étteremből 21-et jómagam is
meglátogattam (köztük az Esca-t is), s állíthatom: ezek egytől egyig csúcséttermek.
Az
is tény, hogy a sorrendet nem pont így állítanám fel, s hiányolok jó pár
éttermet a listáról. Elsősorban a debreceni Ikont, Kelet-Magyarország legjobb
éttermét, a Laci!konyha!-t, melynek nemhogy az első 25-ben, de az első tízben
lenne a helye, a Barakát, a villányi Mandulát, hogy csak azokat említsem, melyek
hiánya kifejezetten szemet szúr.
Tény
az, hogy annyi színvonalas étterem van már, hogy a Top 100 összeállítóinak nem
kell azon töprengeniük, hogy kit engedjenek be akár méltatlanul az élvonalba,
hogy meglegyen a kerek száz étterem. S minél többen nyújtanak kiemelkedő,
nemzetközi szinten is értékelhető minőséget, annál nehezebb kiemelni közülük a
legjobb 25-öt.
Hasonló
a helyzet a legjobb „street foodosok” esetében.
Nézzük
a listát!
Top 10 street
hely
Bors
Buja Disznó(k)
Funky
Pho
Hokedli
Kerkyra
Meat & Sauce
Kerkyra
Meat & Sauce
Moszkva
Tér
Pizzica
PolaPola
Tuning
PolaPola
Tuning
A
Pola pola-n kívül minden egységben megfordultam, ezesetben is tanúsíthatom,
hogy a lista nem rossz. Ugyanakkor szerencsésebb lett volna itt is legalább 25
helyet említeni, mert bizony így nagyon foghíjas lett a mezőny. Kezdjük azzal,
hogy hiányzik a legjobb hely, az iskolateremtő „Séf utcája”, melynek a testvéregysége,
a „Buja disznók” valamennyire elhalványította a fényét, de azért akkor is izgalmasabb,
vibrálóbb, sokoldalúbb, egyszóval jobb az eredeti egység. Egy hamburgeres fért
bele a top tízbe, miközben a Pesti Burger és Bár, a Betevő, a Bamba Marha, a
Burger and Love legalább annyira meggyőző a műfajban, mint az egyébként remek
Tuning Burger és Bár, s egy sőtöt is odatehetünk. Csak a burger műfajban nyugodtan
lehetett volna 25-ös listát felállítani s bele sem venni a street food
kategóriába a hamburgert, annyian készítenek már meggyőző burgereket Budapesten.
Van
egyébként külön burger lista, sajnos csak öt egységes. Nincs gond egyikkel sem,
sőt, de bármikor lehetne mondani másik ötöt, hasonlót, talán Háda Imre egységét,
a Pesti Burgert leszámítva, mely a maga kategóriájában tartja az elsőségét s
mindenképpen ott a helye az élbolyban.
Top 5 hamburger
Bölcső
Kandalló
Pesti
Burger és Bár
Tuning
Zing
Ott
lenne a helye a street food listán a Töltőnek, mely a kolbász műfajban a csúcsra
tör a kiemelkedő minőségű alapanyagokkal és eredeti, kreatív ízkombinációival. Nem
szólva az ugyanazon műfajt képviselő Faszaládéról. De a Hold utcai vásárcsarnokban
működő „Il Panificio Basilico” is a street food élvonalába tartozik, olyannyira,
hogy akár az első háromba is be lehetne venni.
Végső
soron azonban itt is az a következtetés, hogy a fővárosba érkezve ezen helyek
bármelyikét érdemes célba venni s az éttermekkel ellentétben, ahol helyenként
mellbeverőek az árak, itt nem fogunk magasabb díjszabással találkozni, mint egy
hasonló műfajban mozgó, színvonalas kolozsvári, temesvári vagy brassói
egységben. Magyarán a produkciók megfizethetőek, egyes esetekben (mint például
a Séf utcájában) bizonyos ételek (például a lecsókolbász) az egyetemi
kifőzdékkel vetekednek az ár/jóllakás arányt tekintve. Nem véletlenül nem
mondok ár/érték arányt, mert ott toronymagasan vezetnek a kifőzdékkel szemben.
Egy
szó, mint száz, csak javasolni tudom mindenkinek, aki nem szeret csalódottan,
elégedetlenül távozni valahonnan, hogy vegye meg az új Dining Guide kalauzt,
mint ahogy egyébként a Gault Millau-t is. A két kötet együtt egy kétszemélyes
szerény vacsora árából kijön és olyan tippeket adnak, melyek élményszinten
messze megtérítik a rájuk fordított összeget.
Dorozsmai
Endre
A szöveg az itthon.ma honlap számára készült.
Kedves Endre!
VálaszTörlésKöszönjük a kritikáját, természetesen tiszteletben tartjuk, hiszen a vélemény szabad, az Öné éppen úgy, mint a miénk. Az Ön blogja és véleménye az egy vélemény, a Dining Guide kalauzban sok ember, sok munkája van és az a mi véleményünket tükrözi. A kettő nem egyezik, ha étteremkritikák gyűjteményét szeretné látni egy Guide-ban, akkor Önnek nyilván a Michelin Guide sem felel meg, és a többi nagy európai kalauz sem, ezzel természetesen nem hasonlítjuk magunkat a Michelin-hez, mert az a legelfogadottabb Guide a világon, és mi attól nagyon messze vagyunk, de mivel egy-egy étteremben 2-8 alkalommal voltunk, ezért nem egy pillanatnyi állapotot rögzítettünk, hanem egy véleményt fogalmaztunk meg, az olvasók számára, akik nagy többsége nem gasztro szakember, hanem fogyasztó, és mi vettük a bátorságot, hogy nem 500 érdeklődőnek írtunk kritikákat, hanem egy korrekt ajánlást próbálunk megfogalmazni. És higgye el, hogy egy ember véleményénél sokal többet ér az idén kb. 10.000.000 Ft-nyi éttermi tesztek eredménye... és az Ön véleményével ellentétben az idén megmutatttuk egy Európai értelemben is megfogalmazott szakembernek. Meglátogatta az Ön álltal nagyon jónak mondott éttermek egy részét is, és az Ő véleménye más volt mint az Öné. Mi Őt választottuk ki, és neki hiszünk, az Ő véleményére támaszkodunk.
De ha figyelemmel követi, követte a kalauzt bevezető kommunikációnkat, akkor minden kérdésére talál választ, természetesen azt sem kell elfogadnia, de mindenesetre mindent elmodtunk, még arról is hogy mit érzünk összeférhetetlennek... De természetesen állok rendelkézésre személyesen is, ha érdekli szívesen elmondom a kérdéseire a konkrét válaszokat.
Herczeg Zoltán herczeg.zoltan@diningguide.hu
Tisztelt Herczeg Zoltán,
VálaszTörlésköszönöm reakcióját, nyilván megmarad mindenki a maga álláspontján.
Annak amit írtam egy része tény (ha egyszer van egy ember, akit érdekel egy kalauzban a konkrét ételek kritikája, akkor nem lehet azt állítani, hogy senki nem érdekel ez; vagy az is tényként kezelhető, hogy egy másik két-három csillagos séf más sorrendet állított volna fel) másik része nyilván szubjektív meglátás (pl. hogy az Ikon benne van a 25-ben).
A magam részéről örvendek, hogy vette a fáradságot és hozzászólt.
Érzékelheti írásomból, hogy alapvetően kedvelem a DG kiadványait, meg is vásároltam mindegyiket, használom is őket. Mi több, sokfelé népszerűsítettem is. Érdekmentesen, mint ahogy ezt a blogot is teljesen érdekmentesen, lelkesedésből csinálom, soha egyetlen fizetett szöveg itt meg nem jelent. Ami jó, azt másoknak is figyelmébe ajánlom, legyen az bor, étterem vagy étterem kalauz.
Munkájukhoz sok sikert kívánok, őszinte tisztelettel és nagyrabecsüléssel.
Dorozsmai Endre