A Tóth kocsma
diákéveim egyik alaphelye volt, a maga barátságos söráraival, megnyerő,
faburkolatú belterével, zsibongásával és csirkemájas zsíros kenyerével. A minap
egy kedves ismerősömmel, aki épp annyi idős, mint én voltam akkor, midőn a Tóth
kocsmába jártam, bementünk ide, hogy megmutassak valamit neki a kilencvenes
évek budapesti kocsmahangulatából.
S láss csodát,
érdemi változást nem érzékeltem.
Most is alig
kapni helyet estefele, a beltér is változatlan, a kínálat sem ment el a prémium
minőség irányában, de nem is romlott le. Tény, hogy minden műfajban akad pár
izgalmas tétel, amit értékeltünk. Márton és lányai valamint gyulai pálinka,
persze éttermi áron, 1400 4 cl, a jobb borokat külön borlapon tüntetik fel, s
akad néhány jó sörük is. Érdekes, hogy mutatóba, a bejáratnál levő árlapon megemlítenek pár jó bort, pl Riczu, Taschner - tisztes izgalmas második vonal.
Ittunk kétféle
sört, Edelweiss búzát (1 pohár 510 ft, nem kevés), meg Thomas Menner pannonhalmi
barnát (1 pohár 600 – ez inkább megérte, mint az ultrakommersz, Heineken által
gyártott búza), mindkettő friss volt, amit lassan kezdek értékelni, miután
egyre több helyen kapok állott sort, legutóbb az Aragviban. Egy aprócska,
kétfős szeparéban ültünk le s nagyon jó éreztük magunkat.
Elnéztük hogy ment a
tévé, amire itt semmi szükség. Valami zagyva háttérzene szólt, szerencsére nagyon halkan. A
csirkemájas zsíros kenyeret, ami ezidőtájt 480 ft ezúttal kihagytuk.
Megyünk még.
Dorozsmai Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése