Szegedet is elérte a kézműves
sörláz. Májusban nyitotta meg kapuit a Maláta söröző és grillkert, melynek
hangulatát az Élesztőével tudnám rokonítani, annyi különbséggel, hogy egyelőre
beltér nincs, a hely egy udvarban működik, a zene sokkal jobb, mint az Élesztőben,
és itt nem dominál a romkocsmás jelleg.
Nagy viszont a nyüzsgés, a
pultban annyian dolgoznak, ahányan elférnek, mégis sorba kell állni, de végső
soron ki bánja, ha jobbnál jobb söröket ihatunk? A választék fekete táblán
krétával felírva. Csupa izgalmas sör, leszámítva néhány mellékeset.
Kérdem az egyik kedves pultos
lánytól, hogy a hely saját sörét ki főzi, nem tudja, de érzi, hogy ez nincs
rendben, aranyos, ahogy bűntudatos arccal elnézést kér. Társa kisegíti. A személyzet
aránylag témában van, de persze minden fejleszthető. Különben sem vagyok örök
elégedetlen, a kedvesség és természetesség sokkal fontosabb, mint az, hogy két
lábon járó sörlexikonok dolgozzanak a pultban. Így megelégszem azzal, hogy a
tájékozottabb kislánnyal közös nevezőre jutunk abban a kérdésben, hogy a Bakancslista
II – amit a Malátában csapon tartanak! – új zélandi komlóval készült, a neve
egyikünknek sem ugrik be. Azóta persze utánanéztem, Pacific Jam a neve, a Gault
Millau honlapján lehet róla részletesen olvasni.
Tartanak Szentpéteri borokat is,
amit értékeltünk. Szentpéteriék Kiskőrös legjobb borait készítik, alighanem
vita felett, a Hírös napokon kóstoltuk nedűiket Kecskeméten. A Néró roséjuk
fergeteges, az sajnos nem szerepel a Maláta választékában.
Ittunk Guri Pilst, Kaltenecker
Primavera-t és Suzuki IPL-t, Vertigot, Bakancslista II-t Róth Zoltántól és
üveges Credo-t. Ezutóbbi egyfajta sorsajándék volt, a sofőr szerepet elvállaló jóbarátunk
akart venni két üveggel hazavitelre, de a pultos kislány egyből kibontotta mindkettőt,
mielőtt annyit tudott volna mondani, hogy bikmakk. Visszavette volna, de
társunk látva elszomorodott képét, azt mondta, sebaj, igyátok meg ti. Úgyhogy
megittuk.
Mivel már több helyen is ettünk
aznap, a konyhát nem próbáltuk ki, csak perecet vettünk, viszont kifejezetten
bíztató mind a választék (fish and chips, roston sült mindenféle a fogastól, a
báránygerincen át a sertéstarjáig, gyros, pljeszkavica s egyebek) mind a
látványkonyha (faszénparázs, valódi rost, nem „rostlap”), mind a feltálalt
ételek.
Talán legközelebb.
Merthogy részünkről lesz legközelebb,
az biztosra vehető.
Dorozsmai Endre
A szöveg a blog számára készült, de rövidítve jó eséllyel leadom a Demokratának.
A Maláta sörözőben 2014. július 30-án jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése