A Pannon
Borkarácsony alkalmával ajánlotta egy neves borász barátunk a Sugovica csárdát,
elmondása szerint „két bajai srác” áll a hely mögött. A jó szerencse úgy hozta,
hogy társaságunk egyik tagjának Kecskeméten volt elintéznivalója így rögtön
másnap hazafelé menet megálltunk a csárdában. A Sugovica hangulatos, szerethető,
igen kedvező árfekvésű halászcsárda.
Sok mindent
rendeltünk, halászlevet többen is. Itt a kis adag is akkora, hogy jól lehet
vele lakni.
A lé nem volt rossz, én valamivel kevesebb sót és paprikát tettem
volna bele, de ez felfogás kérdése. Kifogástalan tésztát adtak hozzá. A
haltepertő remek volt, vékony csíkokra vágták a pontyhúst, lisztbe forgatták,
majd ropogósra sütötték.
Érdekes találmány a halfasírt, hamar elfogyott.
A két személyes haltálon a pisztráng nem volt túl
friss, de nem is volt élvezhetetlen. Irdalni a pisztrángot felesleges, ez nem
hekk.
A nemes halak pangasius-szal való kiváltása annyira elterjedt, hogy külön
jó pont, ha valahol, mint például a Sugovicában, nem élnek vele. A halak
egyébként a pisztrángot leszámítva mind frissek voltak a vegyes tálon és a halászlében
egyaránt. A borválaszték korrekt, az árak kedvezőek, akárcsak a csapolt, friss,
élvezetes DAB söré.
Kértük, hogy a
halászlé és a vegyes tál maradékát csomagolják be, a halászlét megkaptuk, a
vegyes tálat nem. A kiszolgálás nem volt túl barátságos, pincérünk nem tudta
lereagálni, hogy megemlítettem, hogy egy magyaros halászcsárdában a
tintahalkarika idegen elem, s különösen zavaró, ha előpanírozott gyenge
minőségű mirelit áruból készül. Talán ezzel magyarázható, hogy nem köszöntek
vissza (!) távozáskor, ami bizony kevéssé valószínűsíti visszatérésünket.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
A Sugovica halászcsárdában 2013. december 13.-án jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése