Hosszú évek óta
kinéztük Szekszárdon a Bodri névre hallgató „halásztanyát”, mint kínálkozó,
útba eső célpontot, de valahogy eddig nem jött össze, hogy meg is látogassuk. A
végső lökést a jó irányba a Magyar Konyha ajánlása adta meg.
Tapasztalataink
vegyesek voltak, mindazonáltal mi is ajánljuk a helyet s nem elsősorban az
olcsó menüért, mely sokakat becsábít a helyiek közül, köztük neves borászokat
is, hanem a kiemelkedő halászléért, mely friss, üde, selymes, a pontyhús nem iszapízű,
s nem is főzik túl, a haltej remek, az adag meglehetős, az ár pedig barátságos.
Ettünk még vegyes
haltálat is, melyről túl sok jót nem tudok elmondani, a pisztráng és a békacomb
a hőkezelést megelőzően hosszabb időt töltött a mélyhűtő sötét börtönében, s ez
bizony visszaköszönt az étel hangulatában, a fogas lehetett volna szaftosabb, a
textúrája alapján ez is megjárta a fagyasztót, de ez legalább az ízén nem
érződött, a ponty persze ezúttal is friss volt.
Érdekes, hogy nem
érdeklődtek az iránt, hogy a két személyes haltálat milyen körettel kérjük,
automatikusan feltálalták és kiszámlázták rá a 420 forintos mirelitkrumplit,
ráadásul kétszer, egyszer a haltál árába beleszámolva, egyszer pedig mellette.
A problémát jeleztünk, s korrigálták, de attól még nem örvendtünk neki.
A hely egyébként
igencsak hangulatos, egy régi présházban rendezték be az éttermet, van szóda
békebeli palackban, halászléhez adnak partedlit.
Nem meglepő módon a Bodri pincészet
borait ihatjuk az ebédhez, melyek zöme rendben találtatik, bár a fehérek
finoman fogalmazva kevéssé izgalmasak, még szekszárdi viszonylatban is.
A második fogás
problematikussága és a számlázási baki dacára bármikor újra benéznénk ide egy
halászlére, vélhetően meg is fogjuk tenni. Ha nem akarunk sokat várni, érdemes
előre odaszólni, mert a halászlé frissen készül.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
A Bodri Halásztanyában 2013. december 2.-án jártunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése