Torockó csodálatos, Isten-áldotta hely, ahová minden magyarnak el kellene
jutni az életben egyszer. A 600 fős település lakosságának háromnegyede magyar,
de a másnyelvűek nem éreztetik jelenlétüket. A sajátos építészettel és népviselettel
rendelkező kis magyar sziget Kolozsvártól délre, pazar természeti környezetben,
a Székelykőnek nevezett szikla lábánál fekszik.
Községi rangja van, hozzá
tartozik még Toroczkószentgyörgy, mely szintén 600 lakosú színmagyar település.
A nemrégiben Torockó volt a célpontom, de megálltam egy gyors ebédre a Székelykő
Kúriában Torockószentgyörgyön. Impozáns épületben
mutatós étterem. A belső tér
kiképezése gyönyörű, a gerendás mennyezet, a népfaragású és festésű székek, a sujtásos
mellényben felszolgáló pincér egyedi és hitelesen magyar hangulatot teremtenek.
A konyha a magyar és székely gasztronómia klasszikus fogásaiból építkezik,
az árak magasabbak az Erdélyben megszokottaknál, de nem megfizethetetlenek. Ahogy
másutt is megszokott, itt is külön megfizettetik az erőspaprikát, a hagymát, a
tejfölt és a kenyeret, csakhogy jobban, úgyhogy az eleve magas áron, 22 lejért kínált
babgulyás végül 30 lejre emelkedik. Ami 2000 ft-nak felel meg s bizony még
Magyarországon is komoly összeg e fogás egy mégoly nagy adagjáért is. A
kisbográcsban, állványos, melegentartást szolgáló mécsessel felszolgált
babgulyás mennyiségére és minőségére nem lehet panasz, annyi biztos.
Volt benne
csipetke, némi pityóka, ahogy itt mondják, kolbász és marhahús is, fűszerezését,
állagát és színét is jól eltalálták.
A hozzá adott jó minőségű házi tejfelt viszont
kissé szűken mérik. Hasonló a helyzet a túrófánkkal, mely megint csak húzós
áron (1000 ftnak megfelelő lej) komoly adag, frissen sütve, házi
áfonyalekvárral és ezúttal komoly mennyiségű házi tejfellel.
Jóllakottan és elégedetten távoztam, cseppet nem bánva, hogy többet fizettem
a megszokottnál.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
A Székelykő Kúriában 2014. január 24-én jártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése