Ha egy
magyarországi vendéglő kapcsán a legtalálóbb jelzőnek azt érezzük, hogy a
kulináris kínálatának prezentációja, az egyes fogások megvalósítási szintje
„kötelességszerű”, akkor ez nem feltétlenül dicséret. Partiumban és Erdélyben
viszont még az. A Loja bisztró ilyen hely, s mint ilyen, nyújtja, amit ígér, ha
nem is többet. Sajátos öndefiníciós probléma, hogy miközben borbárnak nevezi
magát, az impozáns borválasztékból csak egész palack megvásárlása esetén szemezgethetünk,
kimérve csak temesrékasi tömegborok vannak, amit e vidéken megannyi
borkimérésben fillérekért megkaphatunk. A kiszolgálás is kötelességszerű,
hivatalosan udvarias, a személyességnek, kedvességnek árnyalatával sem
találkoztunk, hogy mosolyról ne is beszéljünk.
De nézzük és
értékeljük azt is, ami jó: a dizájn remek, a nyers tégla uralja a hely
atmoszféráját, amit igen hangulatosra és ízlésesre sikerült szabni.
Az ételekkel
nincs „identitásprobléma”, miközben hosszan tudnám sorolni azokat a jónak
mondott anyaországi helyeket is, ahol a vargánya 100% csiperke, a vörös kaviár
festett nyúlhalikra, a harcsa pedig pangasius.
Mi vargányás rizottót, szardellás bruschettát, krumplikörettel ellátott vargányás
sertésszűzet és tiramisut ettünk. A rizottó nem volt teljesen autentikus, de
élvezetesre sikeredett, a sertésszűzet sem szárították ki, a vargányamártás jó
volt, a bruschettához adhattak volna valami savasat, akár egy kevés citromot,
vagy koktélparadicsomot a sósságot ellensúlyozandó, a tiramisut cukrozott
nesquick-zsánerű instant kakaóval szórták meg, jobb minőségű tiszta kakaó
helyett, de a beltartalom remek volt, legalábbis a marcarponekrém, a piskótát
egy árnyalattal jobban beáztathatták volna.
Összességében vállalható
és ajánlható hely a Loja, akkor is, ha van hová fejlődnie.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
A Loja étteremben 2013. december 18.-án jártunk.
A fotók a netről valók, a saját fotóim elvesztek a gépből, nem értem, hogyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése