Lázár Ervin felnőtt
meséinek egyik legjobbja a tűzről szól, arról, hogy miként nézne ki a tűz
nélküli világ. Amire szerencsére még várni kell, s megkockáztatható az is, hogy
az emberből soha nem fog kiveszni a nyílt vagy burkolt, de rendkívül mélyen
kódolt tűzimádat. Nem véletlen, hogy sokak számára kiemelt hívószó, ha azt
hallják egyik-másik vendéglőről vagy gyorsétteremről – például a Zorbáról vagy
a Montenegroi Gurmanról –, hogy parázson sütik azt, ami a tányérra kerül,
legyen szó tintahalról, zöldkagylóról vagy pljeszkavicáról.
Egy ilyen török
éttermet fedeztünk fel a minap a Hungária körút és a Bíró Lajos utca sarkán.
A
hűtőpultban bizalomgerjesztő nyársak,
többek között bárányhússal és darált hússal,
amit faszénparázson percek alatt megsütnek, mögötte minibolt török termékekkel,
az olívaolajoktól, olajbogyóktól a gyümölcsleveken át a tejtermékekig, az
ételpultban pedig az ismert választék, gyros, padlizsánételek, húsos
zöldségraguk, baklava.
Mi idő hiányában
gyrost, paradicsomos padlizsánt, csicserborsós bárányt és baklava-t
csomagoltattunk.
A gyros nem volt rossz, de jó lett volna az összeállítása előtt
kicsit rápirítani a tortillalapra, a főételek izgalmasak voltak, és otthoni
reprodukálásra indítottak, a baklava pedig finom, szaftos volt. A felszolgálónk
remekül tette a dolgát, kedvesen, kommunikatívan, az árakról pedig annyit, hogy
minderre (kis adagokat számolva), egy török kenyérrel, egy ayrannal és egy
100%-os gránátalmalével együtt 3000 ft-t fizettem. Meg is ígértem, hogy jövünk
még.
Dorozsmai Endre
A szöveg a Demokrata számára készült.
A Török Étteremben 2013. október 27-én voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése