Egy Pozsonyba tervezett utazást össze lehet kötni egy budapesti kiruccanással, egy füst alatt körbenézhetünk a hajdani s a jelenlegi magyar fővárosban. Igen jó a vasúti közlekedés a két nagyváros között, a Nyugati pályaudvarról kétóránként indulnak vonatok a koronázóvárosba, a vonatjegy sem drága, a menetidő két és fél óra, így reggel fél 8-as indulással és este fél11-es visszaérkezéssel remek egynapos gasztroturnét szervezhetünk, amibe persze a városnézés is belefér.
A kézműves sörforradalom előörseinek a minőségi söröket kínáló szaküzletek számítottak. A 2004-ben nyitott budapesti „Különleges Sörök Boltja” (https://sorwebaruhaz.hu/) volt ismereteim szerint az első komolyabb intézmény ebben a műfajban, korrekt cseh, német, osztrák és más import söröket forgalmazott, vélhetően belgákat is, saját emlékeim a kétezertízes évek elejéről származnak.
A sörforradalom s az IPA sörök iránti érdeklődésem kezdetét 2012-re datálom, ekkor kóstoltam a Brewdog PUNK IPA főzetét a másik kultikus egységben, a „Csak a jó sör”-ben.
Annyi minden esetre biztos, hogy aki nem multilőrét akart inni a minőségi sörök 2010-ben indult felívelése előtt, annak a fő menekülési útvonalai az említettek voltak, ugyanis, ezekben az országokban amellett, hogy kiemelkedő és sok évszázadra tekint vissza a sörkultúra, nem egyeduralkodók ma sem a multik, megmaradtak a kisebb-nagyobb privát sörüzemek, melyek nem egyensöröket gyártanak. (Összehasonlításképpen a tágan értelmezett Erdélyben és Belső-Magyarországon minden nagy gyárat bekebeleztek a multinacionális vállalatok, egyedül a Pécsi került ismét magyar kézbe.) A kilencvenes években a legizgalmasabb söröknek a belga termékek számítottak, zarándokhely is volt az évtized második felében a ma is működő Henri Belgian Brasserie (https://www.belgasorozo.com/), mely dizájnjával, konyhájával és a pazar sörválasztékával hódított.
Az említett szaküzletek lényege az volt, hogy ne az üzletközpontokban kapható tömeggyártott, gyorsítóenzimes, arctalan, jellegtelen sörökhöz juthasson az ember. A Különleges Sörök Boltját Hajcser Attila a kézezertízes évek elején között átadta Hajdók Zoltánnak, aki azóta is működteti a boltot.
A másik ilyen egység a 2008-ban indult, imént említett „Csak a jó sör!” (https://www.csakajosor.hu/), amit Kővári Gergő, a magyar sörforradalom kiemelkedő alakja, az Grabanc IPA megalkotója alapított s mely a későbbi tulajdonosváltás után is fontos intézménye maradt a magyar sörszcénának. Mindkét egység kínál csapolt söröket is, akárcsak a hasonló profilú, választékával minden más Kárpát medencei üzletet leköröző Beerselection (https://www.beerselection.hu),
Ezt a profilt követi a 100 PIV (https://www.100piv.sk/) Pozsony szívében, ahol csapról és dobozból egyaránt kivételes söröket kóstoltunk. Hat csappal dolgoznak, ottjártunk idején kínáltak két tételt a cseh Thrillstől, kettőt a felvidéki, közelebbről rózsahegyi Ciery Kamen-től, egyet a galántai Galgantól és egyet a svéd Apextől.
Látszott, hogy az üzletvezető arra törekszik, hogy minél több országból forgalmazzon palackozott/dobozos (az igényes főzdék zöme egyébként áttért a dobozra, a dobozos sör ma már nem degradált kategória) tételeket, jellemzően egy-egy országból a legjobbnak tartott főzdét kiválasztva. Magyarországról a Mad Scientist-re esett a választása, Horvátországból a Gardenre, Lengyelországból a Pintára, Észtországból a Pöhjala-ra, Svédországból a Poppels-re, hogy néhány példát is mondjak.
Elviselhető, könnyed zene szólt a háttérben, a baráti beszélgetést nem zavaró hangerővel, a beltér is barátságos, inkább sörözőt idéz, mint szaküzletet, jól esett itt egy bő órát elüldögélni és kóstolgatni.
Megízleltük a Sibeeria főzde „Yummy Pink Guava Peach Passion Fruit and Vanilla” pastry sour sörét, melynek maga műfajában első ízben adtam 4,5 pontot az 5-ös skálán. Tegyük hozzá, hogy a Sibeeria a legjobb cseh főzdék egyike. A másik cseh csúcsfőzdétől, a Zichovectől a Sour Aronia Cherry-t, valamint a Berry’d In Chocolate-et kóstoltuk, ezt is a sour-rajongó barátunknak köszönhetően. Utóbbi főzde sörei egyébként igen széles választékban kaphatók a budapesti „Hetedik lépcső” nevű söröző – szaküzletben (https://hetediklepcso.hu/) is. A két cseh főzde, a Vik és a Thrill együttműködésének eredményeképpen készült rebarbarás gose sörét sem hagytuk ki. A Thrills egyébként készít hagyományos pilst is, az sem okozott csalódást. A Cierny Kamentől egy amerikai IPA-t ittunk.
Ételkínálatuk nincs, jól voltunk már lakva, nem érdeklődtünk afelől, hogy együttműködésben vannak-e más pizzázókkal vagy burgerezőkkel, mint nem egy a hasonló profilú szaküzletek közül. (Temesvárhoz legközelebb a szegedi Sörök Háza és a békéscsabai Kupak esik, utóbbiba lehetett pizzát rendelni a szomszédból.)
Miután alaposan bevásároltunk Belső-Magyarországon és Erdélyben nem kapható sörökből, búcsút intettünk e remek helynek és elindultunk a túra következő állomása, a Za Rohom by Bombovar felé.
Borbély Zsolt Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése