Ha az egységek számát tekintjük alapnak, akkor legnépszerűbb távolkeleti konyha a magyar fővárosban immár másfél-két évtizede a kínai. A stencilen lehúzott, azonos kínálatú, lebutított helyek lassan megszámlálhatatlanok, de megérkezett a trónkövetelő, a vietnámi pho-bár.
Utóbbiak elképesztő módon gyarapodnak, s azért ismerjük el, sokkal izgalmasabbak, igényesebbek, mint a kínai egyenbüfék. Valaha, a street food forradalom hajnalán, a kétezertízes évek elején a Dang Muoi-hálózat volt az első nagy szenzáció, tíz éve még számon lehetett tartani s egyenként kipipálni azt a tíz-húsz egységet, ahol ezt a fahéjjal, csillagánizzsal, kardamómmal, szegfűszeggel főzött, és csírákkal, zöldhagymakarikákkal, zöld korianderrel, marhahússal és rizstésztával tálalt kultikus levest kínálják. Ma szinte bármerre fordulunk Budapest belvárosában, beleütközünk egy olyan helybe, ahol ez a kínálat lényege.
Lássuk most a bő egy éve nyitott 86 Kitchent, ami egyszerre kávézó és étterem. A földszinti kávézóban mindössze két hely van, az étkező rész a pincehelységben található. A beltér nem minimalista, mint a legtöbb pho-bárban, hanem otthonos, meghitt, rendkívüli jó érzékkel elegyítették a korszerűséget a szemgyönyörködtetéssel. Mindemellé Philip Glass egyik albumba szólt a háttérben, ami jócskán emelt még az összélményen.
Az étlapon a megszokott fogások mellett több érdekességet is találunk. Mi a kötelezőnek mondható tavaszi tekercs és a sült marhahúsos pho mellett kértünk még sült „sertéshasat”, azaz császárhúst. Utóbbi nem volt élvezhetetlen, de többet vártunk állagra, ízre egyaránt, a másik két fogás hozta az egyre többek által rajongott ízharmóniákat.
A kiszolgálás kedves, mosolygós, az árak barátságosak.
Ennek a helynek egyénisége van, ide jó lesz visszatérni.
Dorozsmai Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése