A Colonello Nagybányán, a Teleki
Ház alagsorában nyitotta meg kapuit idén szeptemberben. A hely névválasztásában
(is)az 1848/49-as forradalom és szabadságharc helyi hőse, Teleki Sándor gróf emléke
előtt tiszteleg. A jeles gróf ugyanis nemcsak Bem seregében harcolt ezredesként,
hanem ugyanebben a rangban szolgált Garibaldi mellett is. A történelmi
levegőjű, boltíves belső termek falaitkorhű dokumentumok, Teleki Sándort, feleségét
és kortársait ábrázoló grafikák díszítik. A kínálat átgondolt és minőségi, a
kiszolgálás kedves, minden felszolgáló tud magyarul. A magát kult-kávézóként definiáló
hely magyar közösségi térként is funkcionál, van gyereksarok, otthont adnak
különféle kulturális programoknak. A hely megálmodóit, tulajdonosait és egyben
működtetőit, Várvédő Leventét és Kingát az életükben bekövetkezett hirtelen profilváltás
mögötteseiről, az eddigi tapasztalatokról és a jövőbeni terveikről kérdeztem.
Milyen
okból vág bele egy jogász és mérnök egy olyan kockázatos
vállalkozásba, mint amilyen bármiféle vendéglátóipari egység működtetése?
V.K.: Szerettük volna, hogy
legyen Nagybányán is egy magyar szórakozóhely, ami sajnos a Colonello nyitásáig
már jó ideje nem volt. Fiatalkorunkban működött a Domino, de az sajnos bezárt.
Van három gyermekünk, mire felnőnek, vélhetően befut a hely. Nem tudom Aradon mennyire
probléma a drog, itt Nagybányán óriási veszély, amely a fiatalokra leselkedik,
szinte minden sarkon, az iskolát is beleértve. Mi olyan szórakozóhelyet akartunk,
ahol egyrészt gazdag a magyar kulturális kínálat, másrészt fel sem merül, hogy
valaki drogot áruljon vagy fogyasszon. Mintahogy azt is nagyon komolyan vesszük,
hogy 18 év alattiaknak nem szolgálunk fel alkoholt. Ha valaki ittasan érkezik,
az is az alkoholmentes italok között kénytelen válogatni.
Hogy
alakult ki a választék?
V.L.: Kezdjük a borokkal, hiszen amint azt
Csávossy György, az erdélyi borszakma nemrégiben elhunyt nagy öregje mondotta,
a bor a magyar ember itala, mely elkíséri őt a keresztelőtől a torig. Ezügyben
egy kedves jóbarátunkat kérdeztük meg, aki több, mint egy évtizede jár Nagybányára
borkóstolókat tartani. Ő javasolta, hogy merre induljunk el, meggyőzött minket
arról, hogy az erdélyi magyar borvidékeken gazdálkodó magyar termelők borait kellene
bemutatni a közönségnek. Első számú beszállítónk Balla Géza, a legnagyobb
erdélyi név a szakmában, ő Ménesen gazdálkodik, a legősibb magyar borvidékek egyikén,
ahol levéltári forrásokkal igazolhatóan már Szent István korában bortermelés
folyt. Kínálunk továbbá borokat a Kárásztelek pezsgőpincészettől. Ez egy
anyaországi befektetés, mely mögött nemcsak hatalmas anyagi, de nagyon komoly
szakmai tőke is meghúzódik. A boraik pedig ennek megfelelőek. Végül, nem
utolsósorban a hozzánk legközelebb eső bortermelő település, Krasznabéltek
legismertebb pincészetének, a Nachbilnak a borait is bevettük a kínálatba.
Úgy
hallom, ott voltatok a Vura Vinotéka borbálján is.
V.L.: Igen, valóban s ez a
rendezvény is arról győzött meg, hogy az alkoholos italok frontján a bor kell
legyen a fő téma. Csodás borokat lehetett kóstolni szerte a Kárpát medencéből
beleértve a török előtti idők legjelentősebb magyar borvidékét, a Szerémséget,
ahol Maurer Oszkár indította újra a magyar borászkodást. Olyan hajdani dűlőket
telepített be, melyeken évszázadok óta senki nem termelt szőlőt. Ma a Krisztus,
a Táncos, a Kárász, a Csücsülős dűlők ismét bort adnak a magyar emberek
asztalára. A Szerémi Szerelem nevű vörös házasítását be is vettük a
választékba.
Ahogy nézem,
sört kizárólag a csíkszentsimoni manufaktúra szállít.
V.K.:Igen, egyelőre az ő söreik képezik a teljes
választékot, viszont tőlük van kétféle sör csapon és 5-6 féle palackban. Tervezünk
egy négy fejes csaprendszert, akkor a szűrt világos és a barna mellett csapolunk
majd szűretlen világost és áfonyást is. Nincs kizárva, hogy nyitunk a kis kézműves
sörök irányában is. Kolozsváron van egy magyar kézben levő főzde, hivatalos
nevüket úgy magyaríthatjuk, hogy „Sör Kolozsvári módra”, az ő söreiket is jó
lenne beilleszteni az itallapra. Kávé műfajban is igyekszünk a legjobbat adni,
ahogy a tea is a minőségi kategóriába tartozik. Egyébként van saját dobozolású,
magyar feliratú teakeverékünk is.
Tervben
van-e az erdélyi minőségi pálinka reprezentálása az itallapon?
V.L.: Igen. Fiatal még a hely,
küzdünk a bürokráciával, nem volt még időnk minden kívánt irányba lépni. De
tervezünk olyan prémium minőségű pálinkát is kínálni, mint amilyen például a Potio
Nobilis Sepsiszentgyörgyön.
Ha
az ember beül ide, nem tudja eldönteni, hogy kávéház, teázó, söröző vagy
borozó-e az egységműfaja. Gondolom tudatosa sokszínűség.
V.K.: Igen s még nincs is vége a
paletta szélesítésének. A kávéházi hangulatot kívánja szolgálni a folyóirat- és
könyvválaszték. Megjegyzem, a lapokat el is lehet vinni kölcsönbe, de cserében
is benne vagyunk. Magyarországon láttam egy olyan rendszert egy hangulatos kávézóban,
ahol egy egész falat könyvek borítottak, hogy a kötetek elvihetők voltak azzal
a feltétellel, hogy az ember hoz egy másikat helyette. A megnyitás óta volt már gyógyító olajbemutató, elkötelezettjei
vagyunk a természetes gyógymódok népszerűsítésének, e témakörben minden bizonnyal
lesznek még termékbemutatóink és előadásaink. Támogatjuk a kézművességet, szervezni
fogunk kézműves gyermekfoglalkozásokat, de hadd említsem meg, hogy a
gyermeksarokban Sass Boglárkának saját készítésű párnáin ücsögörhetnek az
apróságok, mely párnák meg is vásárolhatóak. Még az is meglehet, hogy
előbb-utóbb Heit Lóránt, akinek húsz Bakator tőkéjét „örökbe fogadtuk” a Vura borbálon,
húzza majd a talpalávalót borkóstoló után nálunk a táncház keretében.
Milyen
fogadtatása volt a helynek?
V.K.: Nagyon pozitív. Nem hittük
volna, hogy ilyen hamar kialakulhat egy törzsvendég-gárda. A Németh László
líceum gólyabálosai itt tartották a levezető bulit. A nyolcadikosok
kilencedikesek itt készítették a fotóikat, születésnapokat is szoktak itt
ünnepelni, retrobulit is tartottunk. Többnyire telt házas rendezvényeink
voltak.
A
csodás belteretki tervezte?
V.K.:A szakmában igen jó névnek
számító Paskucz Istvánnal együttműködve terveztük meg a belteret. Volt pár
kérdés, amiből nem engedtem, például, hogy feltétlenül legyen gyermeksarok.
Milyen
a viszony Teleki Magyar Házzal?
V.L.: Tőlük béreljük a termet, jó
az együttműködés, kölcsönösen segítjük egymást.
Milyen
terveitek vannak a továbbiakra nézve?
VK: A fiatalokat szeretnénk leginkább
megszólítani. Erdély-szerte azt látjuk, hogy csak az idősebbek látogatják a
kulturális programokat. Egyrészt ez remek helyszín az ismerkedésre, magyar
fiatalok közös szórakozására. Másrészt olyan programokat szeretnénk kínálni,
melyek a fiatalokat közelítik a saját kulturális gyökereikhez. Pályáztunk a Nemzeti
Kulturális Alaphoz egy koncertsorozat ügyében, filmklubot szeretnénk alapítani,
a falak alkalmasak arra, hogy fiatal művészek kiállítsanak, úgy mint egy
galériában. Amatőr zenészeket is szívesen látnánk. Vásároltunk hangszereket, és
erősítést ehhez. Stand upcomedy és a karaoke is belefér. Fő cél, hogy magyar
kulturális központtá érjen a Colonello. Ez is egy eszköz lehet az asszimiláció
ellen.
Dorozsmai
Endre
Az interjú az Erdélyi Napló számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése