Kisebb társasággal kerestünk
éttermet a nemrégiben, miután a Városligeti bisztróban nem kaptunk helyet. Az
asztalfoglalás intézményét nem kedvelem, mert kötelezettséggel jár, legalábbis
mi így fogjuk fel, inkább vállalom, hogy néha telt ház fogad itt vagy ott.
(Persze vannak kivételek, például, ha nagyon régen nézek egy célpontot, akkor
nyilván odatelefonálok, mielőtt benéznék, főleg, ha a városnak egy félreeső
pontján van a szóban forgó étterem. De a jellemző az, hogy talonban tartok b, c
és d tervet az asztalfoglalás mellőzésével.)
Mondtam a fiúknak-lányoknak, hogy
akkor menjünk a Liszt Ferenc térre, ott mindig nyílik valami új és izgalmas
étterem. Valójában a Korhely pub volt a titkos tippem, de odaérve láttam, hogy
Seasons Wine Bar néven nyílt egy még bizalomgerjesztőbb hely, pont mellette.
Úgyhogy be is mentünk. Az üzletvezetőnek mondtam, hogy dilemmáztam a két hely között
s leginkább az elnevezés döntött, mert egy borbár mégiscsak inkább minőséget
sugalló, mint a „daloda és faloda”. Kissé meglepett a magabiztos válasz: „azért
ez más színvonal”. Mondtam neki, hogy ez igen önbizalom. Mire ő „ez a hely
benne van a top tízben”. Nocsak, mondom,
meglátjuk, egy kísérletet mindenképpen megér. Persze az világos volt számomra,
hogy top tízben aligha lesz bent egy hely, mely a semmiből jött elő. Ha csak
azt vesszük, hogy van Magyarországon kb. 40 Gault Millau sapkás étterem (13 GM
pont vagy annál több), aminek színvonalát kis eséllyel fogja megütni egy étterem
melyről az ember nem olvasott valamilyen blogon vagy étteremértékelő portálon.
Így is lett. A Seasons kétségkívül a felső szegmensben van, teljesítménye jóval
az átlag felett helyezkedik el, de azért van még mit fejlődni a sapkás
színvonalig. Ha már a Gault Millau pontokat emlegetjük, leginkább a 11 pontos
helyek közé illik a Seasons.
A beltér megnyerő, színvonalat sugárzó,
egyszerre elegáns és fesztelen.
Az étlap bőséges választékot kínál,
de összefogott, áttekinthető. Vannak rajta klasszikusok és izgalmas kombinációk
egyaránt. Látszik, hogy nagyon büszkék a Josper kemencéjükre, a rovatcímben és
az egyes ételeknél is szerepeltetik a hőkezelési eljárásmód leírásánál.
Az itallap átlagos, meglepő, hogy
egy magát borbárnak nevező helyen a borválaszték meglehetősen szegényes. Talán
a kétezres évek elején borbárnak lehetett még nevezni azt a helyet, ahol 30-40
bort kínálnak s annak tán felét kimérve, de ma már ez inkább megmosolyogtató.
Főleg, hogy nem sok különlegességet kínálnak, azt is igen drágán, mind az
ételekhez, mind pedig a többi italhoz mérve. Az pedig egyenesen abszurd, hogy
az egész borlapon nincs egyetlen Pinot Noir, különösen akkor, ha az étlapon
viszont van kacsa és bárány. Ez egyébként a hely egyetlen valóban gyenge
pontja, mely könnyedén kiiktatható. Elég lenne megkérdezni egy, a kérdéshez konyító
sommelier-t, termelik őket sorozatban a különböző iskolák, vagy megegyezni a
Veritas-szal, mely jelenleg az összes bort szállítja, hogy saját belátás
szerint bővítse a borlapot háromszorosára.
Ettünk mandarinos marinált
lazacot sült céklával, kaporral és lágy tojással (2290)
gulyáslevest (kis adag 980),
halászlevet (1500 körül, nem leltem a lefotózott étlapon), csicsókakrémlevest
(napi krémleves 980)
Seasons burgert (1490),
Josperben sült fokhagymás tarját
velesült puliszkával és kovászos uborka gazpachoval (2590),
francia bébicsirkét
vajban sütve zöldborsófőzelékkel és burgonyával (2800),
sous vide kacsamellet
almás fügés pitével (3900)
a napi ajánlatból
pedig sült laposhalat (4000 körül),
végül csokoládétortát (980)
és creme
brullée-t (980).
A kis adag gulyás elment volna
egésznek, viszont a két adag halászlevet állítólag egybetálalták, egy piros
fazékban hozták ki az asztal különböző pontjain ülő vendégeknek, a halhús benne
nagyjából egy adagnak megfelelő volt. Viszont ízletesnek bizonyult mindkettő. A
burgeren lehet még kísérletezni, főleg a zsemléjén, nem volt rossz, de egyelőre
a város ikonikus burgerezői izgalmasabbat, meggyőzőbbet kínálnak. A lazac
kiváló volt, az ötlet és a kivitelezés egyaránt. Finom volt a tarja is, bár nem
gazpachot adtak hozzá, hanem sima, korrekt kovászos uborkát. A bébicsirkével
ugyanúgy voltam, mint a hamburgerrel. Korrekt minőség, jócskán az átlag felett,
de volt szerencsém izgalmasabbakhoz is, mely állagra-ízre többet adott (konkrétan
a Robinsonban és a Mátyás pincében volt szerencsés ehhez a nem mindennapi ételhez).
A kacsamell remek volt, optimális hőkezelést kapott, ízre-állagra nyújtotta azt,
amit elvártunk (sokat vártunk el, ez az egyik kedvenc teszt-rendelésünk), bár
aki rendelte kicsit sokallotta a köretben a cukrot. Kifejezetten jól sikerültek
a desszertek is.
Összességében megállapítható,
hogy Budapest gasztro-palettája gyarapodott egy jó pozicionáltságú, figyelemre
méltó, színvonalas hellyel, ahol ügyelnek a korrekt alapanyagokra és főzni is
tudnak. A leírt döccenők kiiktathatók a rutin növekedésével és az odafigyeléssel.
Itt – gasztronómiai szempontból legalábbis - nem éri az embert csalódás. Jó
szívvel ajánljuk másoknak is.
További információk: http://www.seasonsbistro.hu/
Dorozsmai Endre
A szöveg a blog számára készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése