Ha a keresztény fehér kultúrkörben leginkább elterjedt utcai ételek toplistáját kellene összeállítsuk, a pizza kiemelt, sőt dobogós pozíciója úgyszólván garantált és nem kizárt, hogy akár az első helyezést is elnyerheti. Komolyabb vetélytársak a hamburger és a gyros. Ha pedig egyszerűen csak megkérdeznénk az embereket, hogy mi a kedvenc ételük, s nem csak a street food keretén belül vetnénk össze a legnépszerűbb ételféléket, a pizza akkor is igen előkelő helyen végezne.
Az olasz tradíció három nagy pizzacsaládra terjed ki, történelmileg az első s a legnagyobb presztízzsel rendelkező a nápolyi, nem véletlen, a már életében legendává emelkedett Heston Blumenthal is ezzel kísérletezett „A tökéletesség konyhája” című művében. A nápolyi pizza hosszan kelesztés után igen gyorsan, egy-másfél perc alatt sül meg magas hőfokon (430-450 Celsius fok) kulcskérdés a levegős szél, a cornicione, ami ínyencfalatnak számít. Elvárás a nápolyi pizzákkal szemben az eredeti olasz alapanyag s hogy ne pakolják tele őket mindenféle nagyipari kommersz felvágottal. Ez jellemzően teljesül is, aki belefog az átlagosnál sokkal macerásabb nápolyi pizzasütésbe, nem fog gépsonkát és ananászt tenni a gonddal és szakértelemmel elkészített pizzatésztára. Különleges liszteket használnak hozzá, melyek jóval drágábbak a szokványosnál, megannyi technológiai fineszre kell odafigyelni.
(A képen nápolyi pizza a gödöllői Napolizza-ból.)
Akit közelebbről érdekel a téma, elmerülhet benne a világhálón, ma már szinte mindent meg lehet tanulni YouTube videokból, majd némi jártasságot szerezve kérheti felvételét a S.O.P. (Süssük Otthon Pizzát) csoportba, ahol a műfaj rajongói és művelői cserélnek tapasztalatot és műhely-titkokat. Az autentikusnak mondható nápolyi pizza-variánsok nincsenek sokan, legfeljebb két tucatnyi a számuk, s ritka, hogy egy nápolyi pizzázóban ennél sokkal többféle pizzát kínáljanak.
Egyébként is jótanács a kérdés szakértőitől, hogy meneküljünk azokról a helyekről, ahol 40-50-féle pizza van az étlapon és minden elképzelhetőt rápakolnak a pizzára a csirkemelltől a mirelit sült krumplin s a virslin át a gyros-húsig. A nápolyi pizza az utóbbi években egyre elterjedtebb, hadd említsem közülük a szegedi Plebs-et, ahol kiváló kisüzemi söröket is kortyolhatunk melléjük, vagy az Opera mellett található fővárosi Circo-t, ahol nemcsak a sörök képviselnek csúcsminőséget, hanem a natúr stílusú borok is.
A másik nagy iskola a római, mely kenyérszerű, egész felületében levegős, ropogós aljú, és nem kerek, hanem többnyire téglalap alakú. (Ezen belül is vannak további irányok, melyek ismertetésétől eltekintenék.) Előre le szokták sütni, rendeléskor rámelegítenek, majd frissen tesznek rá feltéteket. E műfaj legismert és legelismertebb képviselői a Kárpát medencében az Anyukám mondta étterem alapító tulajdonosai és működtetői, a Dudás testvérek, akik Miskolcon, Egerben és Debrecenben is nyitottak „Pizza, kávé, világbéke” néven egységet, melyekben pazar római pizzákat kínálnak elérhető áron. Ezt az stílust követi a budapesti IDE is, akik ezidőtájt három helyet is működtetnek a fővárosban, egyet a Pozsonyi úton, egyet az Arany János utcában és egyet az „Oda” nevű egyedülálló műintézményben, szimbiózisban a Bíró Lajos jegyezte Buja disznó(k) helyi egységével és a Keve Mártonék által alapított Széll Kálmán téri, a taiwani konyhába betekintést engedő 101 bisztró kirendeltségével.
(A képen római pizzaszelet a temesvári Whyban)
A harmadik stílus a legismertebb, a trattoria zsáner, vékony, jó esetben ropogós aljú a tészta, remélhetőleg minőségiek feltétek, s nem ketchup képezi az alapot, hanem paradicsomszósz. Budapesten a ma is működő Okay Italia és a Da Lello volt ebben műfajban úttörő a kilencvenes években.
(A trattoria zsáner egyik legmegbízhatóbb képviselője a Pizza Me hálózat, a kép a szegedi egységben készült 2024 telén.)
Mindezek mellett nem lehet nem megemlíteni elterjedtsége miatt a Pizza Hut által képviselt amerikai pizzastílust, ez kerek, de ugyanakkor vastag tésztájú.
Végül szóljunk egy szót a középeurópairól is, mely a trattoriára hajaz, de annál vastagabb a tészta, sok esetben nincs rendesen megkelve, tömör és élvezhetetlen, különösen, ha gyenge minőségű feltétekkel toppingolják. Dunát lehet rekeszteni azokkal az éttermekkel, melyek a helyi konyha néhány slágerfogása mellett (mint a csorbák, a túrófánk, flekken Erdélyben, a pljeszkavica, csevap és Karadorde szelet Délvidéken s a sztrapacska, illetve a knédlivel és párolt káposztával körített sertéssült a Felvidéken) választékba veszik a pizzát és pasta-t, előbbit imént írtam körbe, utóbbit a legolcsóbb tucattermékből készítik a könnyű haszon reményében.
A nápolyi stílus első számú képviselője a La Pizza Napoletana, ahol remek pizzatésztát készítenek, a toppingra nem mindig figyelnek, a vegetariánus pizzám feltéteit kicsit elnagyolták, egyébként jó alapanyagokkal dolgoznak, s a megszokott variánsok mellett olyan különlegességekkel is szolgálnak, mint az olasz kolbászkrémes azaz NDujás pizza, gorgonzolás édesköményes főttsonkás vagy a pancettas articsókás. Vannak korrekt boraik, Warsteinert és König Ludwigot csapolnak, ez is jó pont, s tartanak Bereta sört is.
Ezidőtájt, egyébként hónapok óta, a 16. helyen állnak a Tripadvisoron, ami nem rossz, sőt, kifejezetten jó helyezés egy olyan monofókuszált, kizárólag pizzára építő egységnek, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy Temesváron több, mint félszáz jó szívvel ajánlható étterem működik, s e portál több, mint 250 egységet rangsorol.
Másodiként említeném C House Milano-t (https://chousemilanoromania.ro), mely a Iulius Mall keretében működik s egy ideje a Vinto-t is megelőzve az említett étterem- és szállodaértékelő oldalon a legnépszerűbb egység. A választék széles és igényes. Kínálnak többek között a pizzák mellett klasszikus nemzetközi reggeliket, tonhal- és marhatatárt, krémleveseket, pasta-kat, burgereket, salátákat, rizottókat, izgalmas húsételeket, a rosé kacsamelltől a steakekig, halfogásokat, tenger gyümölcseit, és megannyi desszertet. Sörben nem erősek, de impozáns a tömény-, bor- és koktélválaszték. Mi is betértünk egy alkalommal a remek nápolyi stílusú pizza mellett meggyőző feketekagylót és desszertet ettünk.
A nápolyi iskola harmadik képviselője, a Pulcinella (https://www.pulcinella.ro/) nem rendelkezik beülős résszel csak házhozszállítással dolgoznak, a „corniccione” a pizza széle nem tökéletes, nem elég ruganyos, kissé szalonnás, ahogy a profik mondják, de összességében azért az ajánlható kategóriába sorolnám.
Római stílusú, könnyed, kenyérszerű pizzát kínált valamikor pazar feltétekkel a Lenau (Gheorghe Lazar) és Városháza (Ungureanu) utca sarkán működő autentikus olasz hely, de sajnos tönkrement, ugyanez lett a sorsa Széna tér vonzáskörzetében működő La Toscananak. Tavaly nyílt viszont a Hunyadi (Vasile Alecsandri) utcában egy gyorséttermi rendszerben működő, az előző részben említett, miskolci „Pizza, Kávé, Világbéke” modelljét követő Why pizza (https://www.facebook.com/whypizza.tm/), ahová tavaly ültünk be. Drágán adtak élvezhető, de katarzismentes négyszögletes pizzákat, kommersz italokkal kísérve.
A legnépszerűbb stílust, a trattoria zsánert tucatnyi hely követi, hadd említsem ezek közül elsőként a Gault Millau kalauzban is kiemelt, rendkívül hangulatos Locanda del Corso-t (saját élménybeszámoló itt olvasható: https://karpatiaettermek.hu/hely/locanda-del-corso/), mely a Tripadvisoron is az előkelő 14. helyet foglalja el. Itt nemcsak a pizza átlag feletti, hanem általában a konyha, igen korrekt a hús- és halválaszték, ettünk náluk remek kacsamellet és fekete kagylót egyaránt. S persze a pizzával is meg voltunk elégedve.
Említést érdemel a Antinoriból lett D’Antinot (https://dantinoristorante.ro/), itt is jó a konyha, tenger gyümölcseivel is tudnak bánni. Pazar a beltér, jó a kiszolgálás, korrekt a borválaszték.
Igen jó élményünk volt mindent összevetve a L’Osterietta, bár itt épp a Margherita pizza volt a gyengébb, de azért még mindig ajánlható fogás. A fekete kagyló, a rákos cukkinis pasta és a pisztáciás creme brullée remeknek bizonyult (További részletek itt: https://karpatiaettermek.hu/hely/l-osterietta/).
A Massimoban is igen jó pizzát ettünk, igaz, hogy az még a Covid-lezárások előtt volt, viszont azóta is rendszeresen betérünk az ugyanazon céghez tartozó, földszinti Gelato di Bruno-ba a kiváló desszertjeik és fagylaltaik csábításának engedve.
Végül ötödikként hadd említsem meg a megyei kórház vonzáskörzetében működő Al Caminetto-t, azzal a hozzáfűzéssel, hogy a felsoroltakon kívül még más korrekt pizzázók is működnek városunkban, valamennyinek a megemlítése szétfeszítené e kis írás kereteit. Az Al Caminettoban a járványt megelőző évben jártunk s elégedetten távoztunk, friss halakkal dolgoznak s pizzájuk is jó szívvel ajánlható.
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy akinek a Bánság fővárosában pizzázni támad kedve, s nincs meg az otthoni elkészítéshez a tudása vagy ideje, nemcsak remek pizzázók, de pizzairányzatok között is válogathat.
A szöveg a rovat mérete miatt két részre bontva jelent meg a Heti Új Szóban 2024. tavaszán.
